2018. április 24., kedd

2018.04.22. Révész Lajos - Mérhető-e Isten?

104. Zsoltár




Youtube videó: megnyitás
Hanganyag: megnyitás

Mérhető-e Isten?

Akár telket, házat vagy autót készülünk vásárolni, akár nyaralni megyünk valahová, vagy azon töprengünk, hogy milyen továbbtanulási irányt válasszunk, igyekszünk adatokat begyűjteni, hogy jól tudjunk dönteni. Hol helyezkedik el pl. a ház, mikor építették, jó anyagok vannak-e beleépítve, milyenek a szomszédok stb. Ezek megismerése után lesz fogalmunk róla, hogy milyen is az adott ház, érdemes-e rászánni a vételárat. Lényünk elemi része ez a típusú adatgyűjtés, és döntéseinket is ezen adatok összegzése alapozza meg. Vajon megismerhetőek-e az említettekhez hasonló adatok Istenről? Mérhető-e Isten? A megszerzett adatok alapján lehet-e mellette dönteni, benne bízni?


Nyomkeresők vagyunk

Miként Karl May indiánregényeinek központi figurája, Winnetou a lábai előtt található nyomok alapján pontosan ki tudta következtetni, hogy kik, mikor mentek el előtte, és hogy nagy valószínűséggel mi zajlott le a nyomokat hagyók között, az Istent egyre inkább megismerő emberek is egyre inkább képesek az Ő nyomainak értelmezésére. Ahogyan azok számára, akik felületesen szemlélték az indiánok előtt ott járok nyomait, semmit sem mondtak az egyértelmű jelek, úgy a mi számunkra sem fognak mondani semmit, ha nem gondolkodunk el rajtuk igazán.
Dávid képes volt értelmezni Isten nyomait, miként ez a 104. Zsoltár alapján feltárul előttünk. A Zsoltár sorait olvasva Dávid és Isten különleges, bensőséges viszonya tárul fel előttünk, és kirajzolódik Isten névjegykártyája.


Isten névjegykártyája

A névjegykártyánkat azzal a bizalommal helyezzük el valakinél, hogy az illető keresni fog minket, amikor a mi tudásunk képes segíteni (elromlott a mosógép, beteg lesz valaki, pénzt szeretne valaki befektetni stb.). Isten azt szereti legjobban, ha közvetlen kapcsolatban vagyunk vele, de hagyott névjegyeket a Földön, hogy mégis bármikor megtaláljuk őt. Isten névjegykártyája a teremtett világ. Sajnos az emberek többsége azt hiszi, hogy nem a Teremtőnek, hanem a teremtett világnak van tekintélye, és ezért sok kis hitvilágot kreáltak maguknak – pl. az asztrológiát, amely sokak szerint megmutatja, hogy mi várható a jövőben.
Dávid ezzel szemben felhívja a figyelmünket a 104. Zsoltárban arra, hogy mi célból is teremtette Isten a csillagokat – hogy gyönyörködjünk bennük, hogy megmutassák Isten dicsőségét és hogy jelezzék nekünk a napokat, és különböző időszakokat. „Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.” (Zsoltárok könyve 104:19)
Isten nemcsak megalkotta a körülöttünk lévő világot, hanem fenn is tartja azt. Gondoskodik az állatokról „… az oroszlánok zsákmányért ordítanak, Istentől követelve eledelt.” (Zsoltárok könyve 104: 21) és az emberekről is „Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 
28Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.” (Zsoltárok könyve 104: 27-28). És nemcsak arról gondoskodik Isten, hogy legyen mit ennünk, hanem arról is, hogy tisztában legyünk vele, hogy ez az itteni létünk véges, egyszer mindenkinek az Ő színe elé kell állnia. Testünk változik: születésünk után felnövünk, majd megöregszünk, végül pedig véget ér földi pályánk.
Nem helyezhetjük tehát a teremtett világot Isten elé, mert úgy nem fogjuk megérteni a lényeget. A névjegykártyát nem helyezhetjük annak tulajdonosa el. Éppen úgy, ahogyan a névjegykártya csak részben ad információkat tulajdonosáról, a teremtett világ is csak töredékesen fedi fel előttünk Isten valódi nagyságát, hatalmát, szeretetét. Ahogyan Szikora Róbert is megállapította: „Isten szeretetének mértéke mérhetetlen”.
Isten mégis szeretné magát, a mérhetetlent számunkra is értelmezhetővé, felfoghatóvá tenni. 


Isten kilétének megértése

Egyre több ismerettel rendelkezik az emberiség a teremtett világról, az emberi lélek azonban egyre énközpontúbb, egyre sekélyesebb. Aki azonban értelmesen vizsgálja a körülöttünk lévő világot, egyre inkább meg fogja ismerni Istent.  „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttünk, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Római levél 1:19-20).
Mivel Isten hatalma és dicsősége olyan nagy, hogy egy az egyben képtelenek lennénk emberi értelmünkkel felfogni, Isten felosztotta kisebb szeletekre, hogy befogadhassuk azt. Isten egy kb. 3 kg-os csecsemő formájában, Jézusban küldött el egy szeletet a hatalmából, dicsőségéből a Földre – azaz, a mi behatárolt gondolkodásunkkal is értelmezhető formába transzformálta le az Ő hatalmát, dicsőségét.
1. Úgy tudta Jézus a körülötte lévőket tanítani, mint akinek hatalma van. Aki, hallgatta úgy érezte, hogy „Igen, ez az, ez hiányzott nekem!”;
„Ugyanis nem úgy tanította őket, mint a törvénytanítók, hanem úgy, mint akinek hatalma van.” (Máté 7: 29)
2. Hatalmat adott Neki Isten a nem látható démoni világ fölött. Megszabadította többek között a gadarai megszállottat is;
„Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" (Márk 5: 8)
3. Hatalmat kapott, hogy bűnöket bocsásson meg. Nem csak úgy mondta, hogy megbocsáttattak az illető bűnei, hanem a megszabadult emberek valóban megkönnyebbülésről számoltak be, örömmel mentek tovább;
„De most azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket itt a földön — így szólt a bénához: Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Márk 2: 10-11)
4. Hatalmat kapott Jézus arra is, hogy minden ember összes bűnét magára véve az összes emberi szenvedést átélje emberi testben, és ezzel mindenki bűnének váltságot szerezzen.
„Mert Isten értünk azonosította a bűnnel Jézust, pedig ő nem követett el semmi bűnt. Azért tette ezt, hogy mi viszont Krisztus által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.” (2Korintus 5: 21)
5. Mindazoknak, akik ezt meg tudják érteni, és hisznek, Jézus örök életet szerzett.
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van.” (János 6:57)


…és ez még csak egy szelete Isten szeretetének, amivel Isten fel akar készíteni minket arra, hogy mi vár ránk, amikor szemben állunk majd Vele. Azt akarja tudatni velünk, hogy ha képes megteremteni a Himaláját, jóllakatni az oroszláncsordákat, ha annyira szeretett minket, hogy az egyetlen Fiát elküldte, hogy minden szenvedést magára vegyen értünk, és így örök életet szerezzen, akkor nemcsak az életünk kis problémáira, hanem a nagyokra is képes választ, iránymutatást, megoldást adni. Bízzunk hát végre Benne! Bármiben tud segíteni.
Nyomkeresők csapatban
Nem egyedül vagyunk nyomkeresők. Miközben Isten mélységét, hatalma mértékét keressük, jó ezt olyanokkal együtt tenni, akik ugyan így kutatják őt. Isten adott esetben mindenkinek más és más részletét fedi fel Önmagának, és emiatt másokkal együtt sokkal inkább lehetséges az Ő megismerése. Együtt kiálthatunk Hozzá segítségért, vagy együtt örülhetünk az Ő szabadításának. Éppen ezért a testvéri közösségben élhető meg leginkább Isten szeretetének mélysége.

Járjunk hát nyitott szemmel, olvassuk jól a nyomokat, amelyeket az Úr helyezett el, és merjük egymást bátorítani azzal, amit mi már megértettünk, megtapasztaltunk! Jó méricskélést!

2018. április 17., kedd

2018.04.15. Kovács Dániel - Minden hatalom Neki adatott


"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." 
Máté 28:18



Youtube videó: megnyitás

Hanganyag: megnyitás

Három az egyben: Atya, Fiú, Szentlélek – Isten hatalma

Ez alkalommal Kovács Dániel tolmácsolta Isten üzenetét, az igehirdetés alapjául a Máté 28:16-20 szolgált.
Ebben a szakaszban a feltámadott Jézus elrendeli tanítványainak további szolgálatukat, e szavakkal: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”.
Rögtön fel is merülhet a kérdés: honnan adatott a hatalom? Kié a hatalom? És akkor hány Isten is van tulajdonképpen? Jézus is Isten?

A hatalomról ezt olvassuk a Bibliában:
  „Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom” Dániel 2:20
  „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett” Róma 13:1
  Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen. Júdás 1:24-25
Tehát a hatalom Istentől adatott, aminek pedig minden lélek engedelmeskedjék! De vigyázat! A hatalommal élni nem egyenlő a hatalommal való visszaéléssel! A végső szó mindig Istené, mert Neki adatott minden hatalom mennyen és földön!
Ez a hatalom olyan végtelen, melyet nem lehet kifejezni a kereszt nélkül. Ahol Jézus odaadta életét – s nem pedig elvették tőle. Ahol beteljesítette az írásokat, és az Atya akaratát. Mert Ő annyira egy Vele, hogy „önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya” János 5:19



Isten három személyének megértése már nehezebb dolog. Ez valóban minden, őszintén szólva még a keresztény ember számára is örök misztérium. Magáról a Szentháromságról nincs tanítás a Bibliában. Az Újszövetségben, Jézus bemerítkezésekor sejtünk meg valamit belőle: megnyílik az ég, hang szól (Atya), és Jézusra (Fiú) rászáll egy galamb (Szentlélek). Itt látjuk, hogy Isten egy időben háromféleképpen van jelen. Máté 13:16-17

Hogy jobban el tudjuk képzelni a „három az egyben” Istent, egy nagyon egyszerű, de nagyon is nélkülözhetetlen teremtett dolgot vizsgáltunk. Ez pedig a víz. Körülöttünk van, szükségünk van rá és használjuk is három különböző halmazállapotát: a jeget, a vizet és a gőzt. Nem állíthatjuk, hogy egyikre jobban szükség lenne, mint a másikra. Vagy hogy bármelyik formája jó lenne mindenre. Isten (három személye) is mindig a szükséges formában, a szükséges hatalommal jelenik meg. (Az Ószövetségben inkább az Atyával, az Újszövetség első felében Jézussal találkozunk, majd Pünkösd után a Szentlélek van előtérben.)

Mint ahogy egy afrikai bennszülött számára felfoghatatlan lehet a jég fogalma, úgy az ószövetségi ember sem érti Jézus személyét, az Ő megnyilvánulási formáját: hogy is lehetne Ő Isten Fia? - Hogy lehetne a víz kemény? (Jézus, mint isteni „halmazállapot”?)
Követve a párhuzamot: a víz különböző halmazállapota is más-más esetekben lényegül. Főzünk, tisztítunk, fájdalmat csillapítunk, hűsítünk, szomjat oltunk vele.

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet”... de hogyan? Isten ránk bízta a szolgálatot, hogy „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” szolgáljunk. Mindig a szükségnek megfelelően: ahogyan a víz is több funkciót láthat el. Ez az Isten hatalmával való szolgálás. „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” 1Péter 4:10-11
Kérjük Istent, mutassa meg hatalmát rajtunk keresztül.

2018. április 11., szerda

2018.04.08. Prof. Dr. Almási Tibor - Elragadtatás, Homoszexualitás, Eredendő bűn

"Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el." (1 Thessalonika 4:14)



Youtube videó: megnyitás
Hanganyag: megnyitás


A teológiai napok keretében gyülekezetünk vendége volt Prof. Dr. Almási Tibor, a Baptista Teológiai Akadémia rektora. A tanítói alkalomra elkísérte a BTA kamarakórusa Dr. Almási Kornél karnagy vezényletével.
A gyülekezet kérésére a következő három kérdésben hangzott el tanítás:
I.                    Mikor és kik részesülnek az elragadtatásban?
II.                  A homoszexualitás:  másság, betegség vagy bűn?
III.                Meg lehet-e térni az eredendő bűnből?

I.                    Mikor és kik részesülnek az elragadtatásban? (1 Thessalonika 4:13-18)
A kérdés kapcsán egyszerre kell megértenünk
1.       a halál,
„Nem szeretnénk, testvéreim, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük.” (1 Tesszalonika 4:13)
2.       a feltámadás és
„…és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak…” (1 Tesszalonika 4:16)
3.       az elragadtatás fogalmát.
„…azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és mindenkor az Úrral leszünk.” (1 Tesszalonika 4:17)

1.        A halálról a tanítványok úgy gondolkodtak, hogy azért jött el Jézus, hogy eltörölje a halált – pedig ezt Jézus még magára nézve sem törölte el. Akkor keseredtek el igazán, amikor Jézus saját, elkövetkező szenvedéséről és haláláról kezdett el beszélni, és később tanítványtársaik közül némelyek meghaltak. Amikor tanítani kezdte őket, hogy a bűn büntetése a halál, és aki bűnös, annak meg kell halnia, képtelenek voltak összeegyeztetni, hogy akkor Jézusnak, a bűntelennek miért kell a halálba mennie. Pedig Jézus éppen ezzel szabadított meg minket az örök haláltól, azaz a kárhozattól, hogy minden bűnünket magára vette. Ezért „Boldogok a halottak, ha az Úrban halnak meg...” (Jelenések 14:13). Nem a földi, testi halálunkat szüntette meg az Úr, hanem az örök halált, és helyette örök élettel ajándékozott meg.
2.       A feltámadás kérdésében nincsen tapasztalatunk. Jézus ismerte a tanítványok erre vonatkozó vágyát. Úgy gondolták, miként mi is, hogy ez nagy segítség lehetne sokaknak abban, hogy megtérjenek. Jézus azonban arra figyelmeztette őket Lázár és a gazdag példázatán (Lukács 16:19-31) keresztül, hogy ettől a fajta megtapasztalástól még nem térnek meg az emberek,  hiszen prófétákat küldött Isten – nekünk lelkészeket, hívő testvéreket, Bibliát adott – mégsem hittek nekik. „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lukács 16:31) Miként Pál is mondta: „Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Korintus 5:7) Nem tudunk mindent megtapasztalni, mindenre felkészülni – a feltámadásunkat megelőző földi halálunkra sem. Ha a hitünk tapasztalatokon alapulna, lehet, hogy éppen a végén buknánk el, amikor azt kell átélnünk, hogy mégse gyógyulunk meg, mégis véget ér az életünk.  Jézus éppen erre készített fel minket Lázár példázatán keresztül. Hinnünk kell tapasztalatok nélkül is – ez pedig Isten Szent Lelke által lehetséges, akit Jézus küldött el nekünk, miután felment a Mennybe.
3.       Az elragadtatás azokat érinti, akik élve érik meg az Úr Jézus előre megígért eljövetelét. „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind…” (Máté 15:31). Ők nem halnak majd meg, csupán átváltoznak, szellemi létformát váltanak. Személyazonosságuk megmarad, de új létformában állhatnak az Úr elé. Nincsen tehát különbség azok között, akik azokhoz a generációkhoz tartoznak, akik földi életüket befejezik Istenben bízva - azaz “az Úrban halnak meg” - , és azok között a hívő testvérek között, akikért egyszerre jön el Jézus - akik elragadtatnak. Pál apostol úgy élte az életét, mintha az utolsó generáció tagja lenne. Nekünk, akik szintén nem tudjuk, hogy a mi életünkben következik-e be Jézus eljövetele, ugyanígy kell minden előttünk lévő napra tekintenünk.



II.                  A homoszexualitás:  másság, betegség vagy bűn?
A homoszexualitás korokat átívelően végletekig szélsőséges megítélés alá esik világi és keresztény körökben is. Míg az ószövetségi időkben minden homoszexuális ember kiirtására törekedtek, ma nem kis számban léteznek olyan lelkipásztorok, akik homoszexuális párokat adnak össze. Ma is léteznek olyan országok, ahol halálbüntetés vár ezekre az embertársainkra, míg másutt törvényesen biztosított büszkeség menetekkel vonulhatnak fel.

1.       Isten az embert az ószövetségi idők kezdetén férfivá és nővé teremtette, hogy ne legyen az ember egyedül, és megparancsolta nekik, hogy „Szaporodjatok, sokasodjatok…” (1Mózes 1:28). Isten szeretetének a megnyilvánulása volt, hogy társat adott az embernek, de ez a harmónia ősidőktől fogva csorbult.
a.       Amikor Isten két angyala Sodomában, Lót házában vendégeskedik (1Mózes 19:1-11), a város férfiai rá akarják törni a házat, hogy megismerjék a két férfit (azaz szexuális kapcsolatot létesítsenek velük). Még Lót két szűz lánya sem vonja magára az érdeklődésüket, mert a homoszexualitás nagyobb vonzerőt gyakorol rájuk.
b.      Amikor a Bírák könyvében egy lévita érkezik Gibeába, és ott megszáll egy házban a „…a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat… és ezt mondták a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük meg őt.” (Bírák 19:22). - a sodomai helyzethez hasonlóan
c.       A Királyok könyvében többször említésre kerül, amint férfi paráznák vesznek részt az idegen népektől átvett ősi, kultikus vallási szertartásokon.
2.       Az újszövetségi könyvek egyértelműen arról beszélnek, hogy a bűnök következménye az örök halál.
a.       Önmagában az lett az emberek büntetése, hogy azt tehetik, amit akarnak: „Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által, hogy meggyalázzák egymás testét.” (Róma 1:24).
b.      „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik az Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek… nem fogják örökölni az Isten országát.” (1Korintus 6:9-10)
3.       Mit gondoljunk tehát az Ó- és az Újszövetség igéi alapján? Nekünk, hogyan kell ehhez a kérdéshez állnunk?
a.       A hajlam, hogy a bűnt elkövesse valaki, önmagában még nem bűn. Nehéz kihívás annak, akinek ezt kell legyőznie – legyen akár homoszexuális vagy heteroszexuális jellegű a csábítás – de nem bűn. Hogyan lehet felvenni a harcot a kihívás ellen?
                                                                                       i.      Istenhez fordulhatunk imádságban – akár egyedül, de még inkább szerető testvérekkel – hogy ne engedje, hogy a hajlamból bűn legyen.
                                                                                     ii.      Kérjük Őt, hogy vegye el tőlünk, testvérünktől a hajlamot!
                                                                                    iii.      Kérjük, hogy ne engedje Isten, hogy a hajlamot megtűrve átterjedjen ez az életünkben, testvérünk életében más területekre!
b.      Amennyiben valaki megadja magát a hajlamnak, és ez realizálódik tettben, már bűnné válik – ez pedig kárhozatot von maga után, ahogy az illegális parázna kapcsolat is. Mit lehet ilyenkor tenni?
                                                                                       i.      Valljuk meg Istennek, amit tettük, aki minket féltve, szeretve kér erre, hogy megszabadulhassunk. Erre hoz nekünk példát a fenti igeszakasz folytatásában több száz éve megszabadult testvéreinkről: „Pedig ilyenek voltak közületek némelyek (…házasságtörők, bujálkodók,fajtalanok…): de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Korintus 5:11).
                                                                                     ii.      Aki pedig visszaesne, Istennel együtt újra felveheti győztesen a harcot. „…ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus…” (1János 2:1)
Az ó- és újszövetségi hozzáállás, a világi és a keresztény válaszok útvesztőjében ezek az igék útmutatást adhatnak. És talán segítségére lehetünk azoknak, akik most ebben a csapdában vergődnek, hogy aztán lehetséges, hogy éppen ők segítsenek nekünk más területeken. Figyeljünk rá, hogy ha kivégezni éppen nem is akarjuk őket, vizsgáljuk meg magunkat, hogy gondolatban nem teszünk-e mégis valami hasonlót! Szeressük ki őket ebből a helyzetből, hiszen ugyanezt teszi velünk Jézus!



III.                Meg lehet-e térni az eredendő bűnből?
1.       Az eredendő bűn fogalma a Bibliában nem létezik.
Augustinusszal (354-430) került be az Ádámról utódaira átruházott bűn fogalma a kereszténység szókészletébe, melynek értelmében Ádám bűne átragadt ránk, utódaira. Meg lehet ettől szabadulni, azaz meg lehet térni bűneinkből, amint ezzel kapcsolatban világosságra jutunk, de ezzel egyidőben felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a kisgyermekekkel, a csecsemőkkel, vagy akár a meg nem született (az anyaméhben idő előtt elhalt) gyermekekkel, akik a megtérés mibenlétét még képtelenek felfogni. Ezen gondolatok következményeképpen látott napvilágot a gyermekkeresztség és a meg nem született gyermekek keresztségének lehetősége.
2.       A bűnesettől indult minden.
a.       „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa…” (1Mózes 3:6) Megszületett a kívánság. Ekkor a kívánság mellé még nem társult a kívánságot követő tett. Ez önmagában tehát még nem kellett volna, hogy feltétlenül bűnhöz is vezessen.
b.      A kívánság azonban cselekvéshez vezetett, és ennek messzire ható következményei lettek. Most először megjelent az ember életében a bűn. Az erre való hajlam pedig tovább öröklődött a következő, majd pedig az azt követő nemzedékre.
3.       Ádám és Éva miatt lettünk tehát bűnös emberek mindannyian?
Bár jó lenne rájuk fogni, hogy miattuk vétkezünk, követünk el bűnöket. Pedig ha mi lettünk volna annál a fánál, mi bizony nem engedtünk volna a kísértésnek! Most már azonban nem tudunk tenni semmit, mert ebbe a szörnyű bűnös létbe születtünk bele. Isten egyértelműen megcáfolja okoskodásunkat: „Hogyan mondhattok ilyen közmondást Izrael földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!” (Ezékiel 18:2) „…hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.” (Jeremiás 31:30)
4.       Nem Ádámot és Évát kell tehát kárhoztatnunk saját bűneinkért.
Ezeket nem ők követték el, hanem mi – nekünk is kell felelnünk értük. „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5:12)
a.       Az első emberpár bűne hajlamosít a bűnre, de ez önmagában még nem jelent bűnt. Éppen ezért a csecsemők és a meg nem született gyermekek sem tudtak, tudnak bűnt elkövetni.
b.      Amikor valaki vétkezik – és mindenki vétkezett – és a hajlam testet ölt, akkor követi el a bűnt, amely halált szül a számára.
5.       Erre a generációkon át terjedő bűnre Istennek Jézusban jött el közénk a megoldása: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.” (Róma 5:19)
Nem rettegni kell tehát az örökletes bűntől (apákról, nagyapákról fiaikra szálló bűnöktől) – amely a szónak a szoros értelmében nem létezik – hiszen ez elvonná a figyelmünket a hajlamainkkal szembeni mindennapi harcról, hanem letenni, ha kell újra meg újra Isten elé, amit elkövettünk, és hálával, örömmel megköszönni, hogy Jézusban „igazakká lettünk” (Róma 5:19).

2018. április 5., csütörtök

2018.04.01. Révész Lajos - Életre teremtve, Húsvét

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki hisz énbennem, az nem hal meg soha”
(János 11: 25)


Youtube videó: megnyitás
Hanganyag: megnyitás

A húsvéti Istentisztelet alkalmával hét fiatal merítkezett be. Függetlenül attól, hogy keresztény családból jöttek-e Isten külön-külön, személyesen szólította meg őket. Elhívta őket addigi, valódi cél nélküli életükből, és az örök élet mellett megajándékozta őket már itt a földi létben is igazi, semmihez sem fogható örömöt adó célokkal, valódi barátokkal. Ennek örömét szívesen és őszintén osztották meg a gyülekezettel. 


Miként Jézus Húsvétkor meghalt, majd feltámadt a halálból, úgy merültek alá a vízbe, majd jöttek fel újra. Jézus azt mondta, hogy aki „hisz és bemerítkezik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk 16:15).  Nem önmagában a víz ad tehát örök életét, nem ez tisztít meg a bűneinkből, hanem a hit.

Sokunkban felmerül a kérdés, hogy miért is születtünk ebbe az életbe, mire van ez a néhány évtized. Anélkül, hogy valódi, mélyreható választ adnánk a fel-feltörő kérdésekre, gyakran megelégszünk azzal a felszínes, elmismásoló gondolatmenettel, hogy elég, ha hiszünk valamiben, ez majd átsegít a pillanatnyi nehézségeken. Életünk végén azonban tőlünk független szabályok lesznek ránk érvényesek – nem az általunk igaznak elfogadott féligazságok. (Miként egy helikopterből kiugorva csak ejtőernyővel lenne esélyünk az életben maradásra, és nem volna segítségünkre egy esernyő – bármennyi kedves rajzfilmben is láthattunk ilyent – ugyanúgy nem segítenek majd rajtunk az általunk gyártott elképzelések arra nézve, hogy örök életünk legyen.)


Ha ráébredünk is arra, hogy talán lenne megoldás, máshogyan kellene élni, végül úgy érezzük, hogy az nekünk úgysem menne. Úgy gondoljuk, hogy majd inkább 70 évesen rendezzük a dolgainkat Istennel. De vajon kapunk-e 70 évet? Lehet, hogy csak 50-et? Vagy talán csak 15-öt? Megengedhetjük magunknak, hogy eddig várjunk? Egyszer mindenki életében eljön az a nap, amikor a szeretteinek meg kell állnia a ravatala mellett. Vajon biztosak lehetnek majd felőlem, hogy hová mentem?

Amikor a földi maradványainktól búcsút vesznek rokonaink, barátaink,  a lelkünk ilyen vagy olyan örök élete már eldőlt, nem csak úgy megsemmisült:
1. "aki hisz énbennem, ha meghal is él"
2. "aki pedig nem hisz, elkárhozik"


Isten nem az utóbbit szánja nekünk. Teljes szívéből szeret minket, és fáj neki, hogy eltértünk attól, amit nekünk szánt. Azt szeretné, hogy engedjük meg, hogy rendbe tegye a dolgainkat. Jézus a kereszten a vérével már megfizette a bűneink árát, csak annyit kér, hogy tegyük le elé a bűneinket, valljuk meg őket neki, hogy már ne lehessen halálos erejük felettünk. Amikor a bennünk lévő Isteni rész elkezd Őutána vágyakozni, Isten elkezd a megtéréssel átalakítani (miként ezeket a fiatalokat is). Amikor elkezdünk Istennel szövetségre lépni, azaz hinni, megnyertük az örök életet: „aki hisz énbennem, ha meghal is él”. Nem azért választjuk a hitet, mert már tökéletesek vagyunk, hanem azért, mert tökéletesedni akarunk. Isten a megtéréssel egyfajta szívátültetést hajt végre rajtunk, és összerakja azt, amit egyedül nem tudunk összerakni. Jézus a 21. századi ember bűnéért is meghalt, és ezért Isten tökéletesnek fogad el tökéletlenségünben. Azért, amit Jézus Húsvétkor tett értünk.