2018.11.25. Kovács Dániel – A római levél tanulmányozása 11. rész

Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,Hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

Róma 4:13-25

YouTube:Megnyitás
Hang:Megnyitás

Isten ígéretei és ajándékai a mieink hit által! Tehát az Úr nekünk adja ezeket az ajándékokat, hogy éljünk általuk, de a mi hitünk tudja ezeket aktivizálni az életünkben.

• Ábrahám hitpróbái Isten ígéreteiben:

• költözködés - "Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!" (1Mózes 12:1-től)

• gyermekáldás - "Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! ... Ennyi utódod lesz!" (1Mózes 15:5)

• Sárától való gyermek születése - "Sára, a feleséged szül neked fiút" (1Mózes 17:15-től)

• A második ígéretet Ábrahám rosszul értelmezte (1Mózes 16:1-től): "bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett." Isten Ábrahámnak tett ígéretét Hágár fiára (Izmaelre) és utódaira is kiterjesztette, pedig ő nem az ígéret fia volt.Isten még akkor is tartja magát ígéretéhez, ha mi emberileg belenyúlunk a tervébe: "Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek" (1Mózes 17:20-21)

• A harmadik ígéret idején Ábrahám már száz-, Sára pedig kilencven esztendős volt. De Ábrahám "Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni." (Róma 4: 20-21)

• Ha van beteljesületlen ígéret az életünkben, amit Isten ígért nekünk, de még várat magára, józan hittel valljuk meg tehetetlenségünket Isten előtt, mert "amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor.12:10) Ha lemondunk saját büszkeségünkről, Isten kárpótol minket. Amikor ezt megtesszük, Isten aktiválja ígéreteit, hisz "Van-e valami lehetetlen az Úr számára?" (1Mózes 18:14) Szabad Őt emlékeztetni ígéreteire!

• Az áldás mindig az Úrtól jön: mindig az ígéret adója lesz a beteljesítője – nem pedig az, aki kapta az ígéretet!

• Isten mindig gyermekeknek lát bennünket, bármilyen idősek vagyunk is testben vagy lélekben.

• Ábrahám és Sára hittek, mert nagy volt bennük a szeretet Isten felé. Ábrahám utódaiként örökölhetjük hitét is:

"teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni."

2018.11.18. Kovács Dániel – A római levél tanulmányozása 10. rész

Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.

(Róma 4:9-12)

YouTube:megnyitás
Hang:megnyitás

·           A római gyülekezetet a pogányok mellett többnyire kereszténnyé lett zsidók alkották, akik a körülmetélést, amely Ábrahám – és így a zsidók – Istennel kötött szövetségének jele volt, egyfajta privilégiumként értelmezték. A külsőségekre helyezték a hangsúlyt a hitbeli meggyőződés helyett. Nem áll tőlünk sem távol ez a gondolat, akik keresztényként élünk, templomba járunk és egyáltalán ennek megfelelően igyekszünk viselkedni. De vajon van-e valódi hitünk?

·           A zsidók téves értelmezésére válaszul Pál Mózes 1. könyvére hivatkozik (1Mózes 15. és 16.). Isten látomásban tudatta Ábrahámmal, hogy idős kora ellenére, annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ábrahám, bár rátekintett idős testére, mégis Istennek hitt, mert mindenhatónak tartotta. Ez a hit volt Istennel kötött szövetségének legfontosabb emberi alapja. Ennek a szövetségnek volt a külső jele az, hogy Ábrahámot körülmetélték.

·           Az, hogy keresztény módon gondolkodunk, e szerint igyekszünk élni, ugyan olyan kevéssé szerez számunkra üdvösséget, mint a körülmetélés önmagában Ábrahám számára. Ábrahámot az Istenbe vetett hite tette igazzá, és számunkra is az Isten egyszülött fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk jelenti az áldást, a boldogságot. Áldást vagy átkot annak megfelelően kapunk, hogy hit vagy hitetlenség jellemez minket.

·           A törvény megtartása fontos, de nem ez hoz számunkra megváltást. És ez egyben a jó hír is, mert senki nem képes maradéktalanul megtartani a törvényt, mindenki kárhozatra van ítélve a törvény alapján. A törvény csupán tükröt tart elénk, hogy ezt kellene hiba nélkül betartanunk – segít ráébrednünk, hogy elégtelenek vagyunk és szükségünk van Isten kegyelmére.

·           Lelki, szívbeli körülmetélésre van szükségünk, azaz arra, hogy megvalljuk Istennek bűneinket, és kérjük, hogy segítsen elhagyni ezeket (ha kell, újra meg újra). Annak öröme, hogy bűnös mivoltunk ellenére részesülhetünk Isten kegyelmében, és hogy az Ő szeretete tölti be a szívünket, eredményezi azt, hogy nem nézünk le másokat, akiknek még nincsen hitük. Lenézés helyett azzal a szeretettel fordulunk feléjük, amellyel Isten szeretett minket.

·           Ha valóban hiszünk még a nehéz helyzetekben is, akkor tényleg Ábrahám gyermekei vagyunk. (Galata 3:7) Beleszületni nem lehet Isten országába: csak újjászületni lehet!

2018.11.11. Révész Lajos – A római levél tanulmányozása 9. rész

"Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaták az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.   Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik.   Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít."

Róma 4:1-8

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·           „Mit mondjunk tehát”, azaz mi az üdvösség útja? Honnan lehetünk biztosak, hogy üdvösségünk van? Mitől lehetünk már itt a földi életben boldogok?

·           „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” Ábrahám Úr-Kaszdimból, egy virágzó városból, akkor indult el Isten szavára északi irányba, Háránba, amikor onnan éppen menekültek az emberek, mert éhínség volt. Folytatathatta volna Ábrahám apja jól jövedelmező bálványkészítő üzletét, de az emberileg bizonytalant választotta, mert hitt Istennek, mert Ő küldte. Ábrahám itt még nem tett semmit, de azzal, hogy hitt, már megszületett benne a döntés.

·           Igazzá lenni azt jelenti, hogy Isten előtt rendezzük a dolgainkat: szakítunk a régi életünkkel, és elhatározzuk, hogy azon az úton fogunk járni, amin Ő vezet minket. Akkor is azon fogunk járni, ha tudjuk, hogy nehezebb lesz, mint előtte. Ábrahám is tudta, hogy ha megteszi, amit Isten mutatott neki, és elakad majd út közben, számíthat Rá.

·           Bárki, aki letér a helyes útról, visszafordulhat. Valljuk meg Istennek a bűnünket, és Ő megbocsát! Ez ilyen egyszerű. Az Ellenség azonban nem akarja, hogy visszatérjünk, ezért kétféleképpen próbál a rossz úton tartani:

o    vagy azt súgja, hogy olyan nagy bűnt követtünk el, hogy onnan már nincsen visszaút, ezt már nem lehet megbocsátani,

o    vagy próbálja elhitetni velünk, hogy nem is olyan nagy az a bűn, amit elkövettünk.

·           Gyakran abba a csapdába esünk, hogy úgy gondoljuk, hogy jó cselekedeteinkkel valahogyan ki tudjuk váltani bűneinket. Ezzel azonban kudarcot vallunk, és az életünk nem kerül vissza a helyes vágányra. Bárhogyan próbálkozik is az Ellenség, meg kell vallanunk Istennek, hogy mit tettünk, hogy újra szabadok, boldogok lehessünk! Ezért idézi Pál itt Dávidot: „Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.”

·           Ábrahám és Dávid olyan szorosan az Istennel jártak, hogy a zsidók azt gondolták, hogy mivel ők Ábrahám és Dávid utódai, automatikusan igazzá lesznek. Pál ezért állítja őket példaként elénk ebben az igeszakaszban, mert arra akarja felhívni a figyelmet, hogy valójában az ő hitüket kell követnünk. Isten ezt a hitet fogja beszámítani nekünk is igazságul. Ha hiszünk az Ő Fiában, tudhatjuk, hogy üdvösségünk van.

2018.11.04. Révész Lajos – A római levél tanulmányozása 8. rész

"Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak; Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;

Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent.Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel.

Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van.

És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.

Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.

Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,

Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.

Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük."

Róma 3:9-31

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Isten előtt nincs igaz ember. De mit jelent igaznak lenni? Miért lett erőtlen a törvény? Hogyan segített ezen Isten?

„ a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk és felismerjük azokat.” (Róma 3: 20b EFO)

Az üdvösség: 

• az a tény, meggyőződés, hogy a Mennyhez tartozom, kompatibilis vagyok a Mennyel,
• a halál pillanatában – mikor a testünk leválik örökkévaló lelkünkről – Isten azt mondja: itt a helyed mellettem!

A törvény: 

• utat mutat, de a döntés, a választás a mi kezünkben van,
• jó, de „a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (20.vers RUF)
• A kegyelmet csak ítélet után kaphatjuk meg: magamat kell megítélnem (ráébredek bűneimre, felismerem méltatlanságomat) → bűnvallás → kegyelem.

A kegyelem: 

• emlékeztet arra, honnan jövünk, de nem hagyja érvényesülni  múltunk következményeit,
• megérteti velünk a törvényt, s így segít belső meggyőződésből betartani azt,
• szeretetteljes, de igazságos (hisz ismeri a törvényt),
• ha engedjük szívünkben dolgozni, nem csak „reggeli ébresztő”, hanem „egész-napos kísérő”,
• nem külső törvény, hanem belső kapcsolat Istennel,
• felkészít a Vele való találkozásra.
• Isten a törvény nélkül is elfogadhatóvá tudja tenni az embert → ez a kegyelem.
• Isten a törvény felett áll! A kegyelemmel nem eltörölte a törvényt, hanem más utat talált hozzá.
• Isten sohasem vádol, csupán bűnvallást vár – cserébe adja kegyelmét.
• Ha Isten minket kegyelmébe fogadott, nincs jogunk nekünk másokkal kegyetlennek lenni!