„Íme, az ajtó előtt állok (Jézus), és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz." (Jelenések 3:20)
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Alapige: Máté 16:21-28
Miként egy reptéren szinte szavak nélkül is képesek vagyunk eligazodni, mert az eligazító jeleket mindenki érti, úgy Jézus is egyszerűen fejezte ki magát, hogy mindenki megérthesse őt. Jézus megértéséhez csupán arra van szükség, hogy összeköttetésben legyünk Vele, figyeljünk az Ő egyszerűen érthető jeleire, szavára.
Miközben mi is az Ő útján szeretnénk járni, amelyre Jézus el is hívott minket, fontos látnunk, a következőket:
Péter sem Jézust sem pedig saját magát nem látta jól. Jézus egy Krisztust követőnek, sőt, egy elöljárónak mondja itt teljesen egyértelműen, hogy „Távozz tőlem Sátán!”. Mi indította Jézust ezekre a nagyon kemény, de egyértelmű szavakra, amelyek nem hagytak kérdést a felől, hogy Péter jó úton járt-e?
Amikor Jézus feltárta a tanítványok előtt 33 éves küldetése lényegét – hogy Jeruzsálemben szenvednie kell, és hogy meg kell halnia a kereszten – Péter félrevonta Őt, és feddeni kezdte. Tudtára akarta hozni Jézusnak, hogy nem jó úton jár, nem azon a helyen van, ahol lennie kellene. Nem volt Péter számára sem túl kecsegtető, hogy egy megkorbácsolt, megszégyenített ember barátja legyen. Jobban szeretett volna egy győztes barátja lenni. Emberi módon gondolkodott, nem isteni módon, és meg akarta mondani Jézusnak, hogy mit is lenne jó tenni. A feddés önmagában az emberek között lehet helyes, de csak úgy hogy besegítjük a másikat az isteni fedezék alá – és nem úgy, hogy az isteni fedezék helyett a magam fedezékét kínálom.
Amikor Jézus így szólt Péterhez „Távozz tőlem Sátán!”, akkor valójában nem Péterhez szólt, hanem a rajta keresztül belépő gonosz erőnek, a Sátánnak magának parancsolt. Péter tehát csupán egy eszköz volt a gonosz számára.
A Sátán nem mindenható, és mindentudó, de sok mindent tud, és sok eszköze van. A kezdetek kezdetén az ember Isten védelme alatt állt. A Sátán a kígyót használta fel, hogy kicsalogassa az embert Isten védelme alól. Ezzel szabad prédává vált a számára. (A kígyó megkapta végül büntetését: kúszhatott a hasán és ehette innentől fogva a föld porát - miként senki nem marad büntetés nélkül, aki szóba áll a Sátánnal.) Mivel a Sátán ismeri a gyengéit egyen egyenként minden embereknek, mindenki számára külön csapdája van. Aztán pedig vádolja, hogy hogyan is került bele az illető ebbe a nyomorult helyzetbe.
Mi magunk gyakran nem is vesszük észre a Sátán mesterkedéseit és ez nem is végzetes hiba, hiszen Isten Szent Lelke leleplezi azokat. Ehhez azonban arra van szükség, hogy nagyon szoros kapcsolatban legyünk Vele.
A Sátán ki akar csalogatni minket is Isten védelme alól, hogy a prédájává legyünk. A legnagyobb védelemben akkor vagyunk, ha
Általában igaz az, hogy amikor rendben van az imaéletünk és időt töltünk Istennel, akkor a helyünkön vagyunk, jó úton járunk. Éppen ezek miatt nem szabad arra várni, hogy megjöjjön a bátorságom bizonyságot tenni, mert a bátorság épp a bizonyságtétel közben jön meg. Amikor kikerülünk a védelem alól, akkor különböző csábításoknak vagyunk kitéve, és ilyenkor nem az a kérdés, amit olyan gyakran felteszünk maguknak, hogy Hol van ilyenkor Isten?, hanem az , hogy Hol vagyok én?
Isten szavára folyamatosan ügyelni kell. Maga Jézus is ezt mondja Péternek a 23. versben: „nem Isten akaratára ügyelsz, hanem emberekére.” De mit is jelent valójában az ügyelni szó? Különböző szótárak szerint azt jelenti, hogy vigyázni, szem előtt tartani, állandóan készenlétben lenni. Valóban, állandóan készenlétben kell lennünk, mert „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (1Mózes 4:7), és „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Jézus azonban azt is mondja, hogy „Íme, az ajtó előtt állok (Jézus), és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz." (Jelenések 3:20)
A Sátán kérés nélkül tör ránk, Jézus azonban megvárja a bebocsátást. Ne hagyjuk az ajtó előtt várakozni!
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Távozz tőlem Sátán!
Alapige: Máté 16:21-28
Miként egy reptéren szinte szavak nélkül is képesek vagyunk eligazodni, mert az eligazító jeleket mindenki érti, úgy Jézus is egyszerűen fejezte ki magát, hogy mindenki megérthesse őt. Jézus megértéséhez csupán arra van szükség, hogy összeköttetésben legyünk Vele, figyeljünk az Ő egyszerűen érthető jeleire, szavára.
Miközben mi is az Ő útján szeretnénk járni, amelyre Jézus el is hívott minket, fontos látnunk, a következőket:
- Hogyan lát minket Isten?
- Mi hogyan látjuk Őt?
- Ez a kettő vajon szinkronban van-e? – Ha igen, akkor a helyünkön, a jó úton vagyunk.
Péter sem Jézust sem pedig saját magát nem látta jól. Jézus egy Krisztust követőnek, sőt, egy elöljárónak mondja itt teljesen egyértelműen, hogy „Távozz tőlem Sátán!”. Mi indította Jézust ezekre a nagyon kemény, de egyértelmű szavakra, amelyek nem hagytak kérdést a felől, hogy Péter jó úton járt-e?
Amikor Jézus feltárta a tanítványok előtt 33 éves küldetése lényegét – hogy Jeruzsálemben szenvednie kell, és hogy meg kell halnia a kereszten – Péter félrevonta Őt, és feddeni kezdte. Tudtára akarta hozni Jézusnak, hogy nem jó úton jár, nem azon a helyen van, ahol lennie kellene. Nem volt Péter számára sem túl kecsegtető, hogy egy megkorbácsolt, megszégyenített ember barátja legyen. Jobban szeretett volna egy győztes barátja lenni. Emberi módon gondolkodott, nem isteni módon, és meg akarta mondani Jézusnak, hogy mit is lenne jó tenni. A feddés önmagában az emberek között lehet helyes, de csak úgy hogy besegítjük a másikat az isteni fedezék alá – és nem úgy, hogy az isteni fedezék helyett a magam fedezékét kínálom.
Amikor Jézus így szólt Péterhez „Távozz tőlem Sátán!”, akkor valójában nem Péterhez szólt, hanem a rajta keresztül belépő gonosz erőnek, a Sátánnak magának parancsolt. Péter tehát csupán egy eszköz volt a gonosz számára.
A Sátán nem mindenható, és mindentudó, de sok mindent tud, és sok eszköze van. A kezdetek kezdetén az ember Isten védelme alatt állt. A Sátán a kígyót használta fel, hogy kicsalogassa az embert Isten védelme alól. Ezzel szabad prédává vált a számára. (A kígyó megkapta végül büntetését: kúszhatott a hasán és ehette innentől fogva a föld porát - miként senki nem marad büntetés nélkül, aki szóba áll a Sátánnal.) Mivel a Sátán ismeri a gyengéit egyen egyenként minden embereknek, mindenki számára külön csapdája van. Aztán pedig vádolja, hogy hogyan is került bele az illető ebbe a nyomorult helyzetbe.
Mi magunk gyakran nem is vesszük észre a Sátán mesterkedéseit és ez nem is végzetes hiba, hiszen Isten Szent Lelke leleplezi azokat. Ehhez azonban arra van szükség, hogy nagyon szoros kapcsolatban legyünk Vele.
A Sátán ki akar csalogatni minket is Isten védelme alól, hogy a prédájává legyünk. A legnagyobb védelemben akkor vagyunk, ha
- olvassuk Isten Igéjét,
- testvéri közösségben vagyunk,
- és amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, mert eközben belül is megerősödünk
(Jel. 12:11).
Általában igaz az, hogy amikor rendben van az imaéletünk és időt töltünk Istennel, akkor a helyünkön vagyunk, jó úton járunk. Éppen ezek miatt nem szabad arra várni, hogy megjöjjön a bátorságom bizonyságot tenni, mert a bátorság épp a bizonyságtétel közben jön meg. Amikor kikerülünk a védelem alól, akkor különböző csábításoknak vagyunk kitéve, és ilyenkor nem az a kérdés, amit olyan gyakran felteszünk maguknak, hogy Hol van ilyenkor Isten?, hanem az , hogy Hol vagyok én?
Isten szavára folyamatosan ügyelni kell. Maga Jézus is ezt mondja Péternek a 23. versben: „nem Isten akaratára ügyelsz, hanem emberekére.” De mit is jelent valójában az ügyelni szó? Különböző szótárak szerint azt jelenti, hogy vigyázni, szem előtt tartani, állandóan készenlétben lenni. Valóban, állandóan készenlétben kell lennünk, mert „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (1Mózes 4:7), és „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Jézus azonban azt is mondja, hogy „Íme, az ajtó előtt állok (Jézus), és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz." (Jelenések 3:20)
A Sátán kérés nélkül tör ránk, Jézus azonban megvárja a bebocsátást. Ne hagyjuk az ajtó előtt várakozni!