Akkor Jézus ezt mondta
tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a
keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az
életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig
kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor
megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Bizony, mondom néktek, hogy
vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg
meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával.”
Máté 16:24–28
Nagyon
keveset tudunk Isten országáról, de annyit tudhatunk, hogy már eljött közénk
Jézus által. Hitben járva már most benne élhetünk. Színről színre azonban akkor
látjuk meg, ha földi életünk véget ér, és Krisztus által bebocsátást nyerünk.
A
mennyország egy nagyon jól meghatározott hely, de szavakkal nem lehet leírni: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és
ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9). Mindig volt, mindig van és mindig lesz. Egyetlenegy út vezet ide,
Jézus Krisztus.
Van
egy másik ország is, amit a Biblia a kárhozat helyének nevez (pokol).
Ugyanolyan valóságos és örökkévaló, mint a mennyország. De míg az egyik örök életet ígér, a másik az örök halál helye.
A
Sátán irigyli tőlünk az örök életet. Azon dolgozik, hogy elválasszon minket
Istentől. Jézus mondja: „Én vagyok az út,
az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János 14:6)
A
mennyországba tehát nem lehet csak úgy bejutni, ára van! Bár Jézus ajándékba
adja nekünk az örök életet, az nagyon is sokba került – életével fizetett érte.
Mi nem tudunk megdolgozni a belépőért, jó cselekedetekkel sem tudjuk
megváltani. Mennyországba jutásunk előfeltétele istenfélő földi életünk. Isten
gyermeki hitet vár tőlünk: kérdések, emberi gondolatok, kétségek helyett
bízzunk jobban benne.
Földi
létünk tehát ideiglenes. Ha végére értünk, földi porainkat hátrahagyva
valamelyik örök országban folytatjuk. Ez az állapot már végleges lesz, ahonnan
nem tudunk visszajönni, hogy megváltoztassunk dolgokat!
Most
azonban még van lehetőségünk dönteni. Válasszuk Istent:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta,
hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)