2019.01.20. Kovács Dániel – A megigazulás titka

Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.

Róma 5:1-11

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

• Mivel a bűnesettől fogva Isten nem akarta, hogy ellenséges viszonyban legyünk vele, elküldte értünk az egyetlen Fiát, hogy a kereszten a minden bűntől tiszta fizesse meg az árat a mi bűneinkért. Így újra barátok lettünk Istennel – feltéve, hogy elfogadtuk bűneink megfizetésének ajándékát – és békességünk lehet.
• Amikor megtér valaki, óriási öröm van a szívében. Örül, hogy megszabadult a bűnei terhétől. A bűntől való szabadulás szerzi a legnagyobb örömöt. Amikor azonban megjelennek a nehézségek, a próbák az életünkben, gyakran elcsüggedünk, szomorúak leszünk. Pedig valójában nem a nehézségeknek kellene elszomorítani minket, hanem a bűnünknek. Hiszen a bűn ellentéte az öröm.
• Meg kell hát vizsgálni magunkat, hogy nincsenek-e olyan bűneink, amelyek az öröm útjába állhatnak. Isten alázatos kutatómunkára hív a szívünkben: vajon nincsen-e ott olyan bűn, amelytől meg akar tisztítani. Őszintén meg kell vallanunk önmagunknak, hogy miben reménykedünk: az általunk kitalált jó dolgokban vagy az Isten ígéreteiben, amelyekben nincsen változás, és mindig beteljesednek.
• Isten mindent azért enged meg az életünkben, mert szeret. Ha mi nem szeretjük Őt, az olyan, mintha nem is élnénk. Nem maradhatunk így, és nekünk is tennünk kell azért, hogy ki merjük mondani, hogy helytelen úton járunk, és ezzel szakítani szeretnénk. Ha nem tesszük ezt, romlás vár ránk. Ha engedelmesek vagyunk, és őszintén megvalljuk a bűnünket, Isten kegyelme árad ki ránk.
• Isten már akkor szeretett minket, amikor még nem is vettünk róla tudomást. A megváltott, megtért embert pedig még jobban szereti Isten. Még az igaz is elbotlik azonban. Ha van olyan területe az életünknek, amelyet elrontottuk, és letértünk Isten útjáról, ne hagyjuk, hogy az ördög vádoljon minket, hanem valljuk meg Istennek, és örvendezzünk, mint egy frissen megtért, aki átéli teljes megváltás örömét.

2019.01.13. Révész Szilvia – Elutasítottság

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Efezus 3:14-21

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

 

·         Minden ember szeretetre vágyva születik. Az elutasítottság azt kérdőjelezi meg, hogy szerethetőek vagyunk-e. Azt jelenti, hogy valaki képtelen szeretetet adni vagy elfogadni. Legtöbbször visszanyúlik a gyerekkorra, és sokszor ugyanilyen problémával küszködő szülőktől származik. Az elutasított ember tehát terjeszti ezt az érzést: akaratlanul is újabb áldozatokat ejt.

·        Az elutasítottság gyökérprobléma, sokszor nem is ez látható, hanem csak ennek gyümölcsei. Takargatjuk, megpróbálunk sebeinkkel együtt élni – de ha valaki jó szándéka ellenére is hozzájuk ér, felszínre tör a fájdalom. Ennek három különböző megjelenése lehet:

o   lázadó: fájdalmában visszaüt (durva, kemény, elutasító, vitatkozó, agresszív lesz),

o   önelutasító: fájdalmában feladja (passzív, hátat fordító, kisebbrendűséggel küzdő, bizonytalan és depresszív lesz),

o   önvédelmet gyakorló: fájdalma ellenére kitart (maximalista, perfekcionista, mentegetőző, versengő lesz).

·        A sátánnak, aki maga is elutasított, az a célja, hogy minden ember szívében elültesse ezt a magot. Címkéket aggat ránk (nem vagy jó, nem fog sikerülni, semmirekellő vagy...), ami miatt hátat fordítunk a világnak, visszahúzódunk, csak a túlélésre koncentrálunk.

·        Jézus szintén átélte az elutasítottságot, mégsem tudott szívében gyökeret verni, mert tudta, hogy ki Ő, és állandó kapcsolata volt az Atyával. Az elutasítottság megkérdőjelezi az identitásunkat! Jézus azért jött el, hogy győztes, szabad életet élhessünk. Forduljunk Hozzá segítségért, mert egyedül Ő az, aki a gyökereinket is meg tudja gyógyítani! A gyógyulás során megérteti velünk, hogy:

o   hibázhatunk, a hibáinkkal együtt is értékesek vagyunk;

o   képesek vagyunk mindenre, amit az Úr tervezett felőlünk;

o   különlegesek és egyediek vagyunk, nem kell magunkat senkihez hasonlítgatnunk;

o   lehet, hogy a világ félreért minket, de Teremtőnk ismer, és Ő tudja, kik vagyunk.

Isten azt akarja, hogy az légy, akinek teremtett!

2019.01.06. Révész Szilvia – Szeretve

„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.”

1 János 4:7-12

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·           Nem vagyunk hibátlanok, de mindannyian szeretetre méltóak vagyunk azért, mert Isten teremtményei vagyunk. A szeretettségünk adja meg a méltóságunkat. Legjobban Isten szeret minket. Ha megismerjük Őt és az Ő szeretetének a mélységét, akkor fogunk tudni szeretni másokat.

·           Ha valakit szeretünk, akkor nem fogunk abban megnyugodni, hogy nem működik vele a kapcsolat. Isten ugyan ezt tette velünk: nem nyugodott bele abba, hogy a bűneset után nem működött a kapcsolat köztünk és Közte – elküldte értünk az egyetlen Fiát. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1János 4:9)

·           Ha nem érzünk szeretetet, kérjük Istent, hogy fejezze ki irántunk való szeretetét! Isten számára is fontos ez, hogy megkeressük Őt ezzel a kérésünkkel. „Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved.” (Ézsaiás 60:5) Isten azt akarja, hogy táguljon a szívünk, mert a szeretet azzá tud tenni, akinek Isten megálmodott minket.

·           A szeretet éltet minket, és rajtunk keresztül másokat. Tudjuk-e vajon szeretni azokat, akik a környezetünkben vannak? Ha nem vagyunk szeretve, nem leszünk képesek rá. Ha nincsen rendben a lelkünk, nem tudunk szeretni. Ha gyermekkorunkban és később a házastársunktól nem kaptuk meg azt a betáplálást, azt a szeretetet, ami éltethetne minket, akkor sérült a szívünk, és nem tudunk szeretni. A szívünkre pedig mindennél jobban kel vigyáznunk: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)

De mi van akkor, ha nem vigyáztunk rá, vagy nem vigyáztak rá mások?

·           Isten képes arra, amire az emberek nem: meg tudja gyógyítani a szívünknek ezeket az elhalt területeit. Azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy Isten valóság-e a számunkra, vagy csak valahol egy ködön túl, messze tőlünk létezik, és nem igazán tud segíteni. A kérdés az, hogy hiszünk-e Istenben, hiszünk-e Istennek.

·           Isten a legtragikusabb sorsú embernek is tud segíteni, és azt mondja neki, hogy ÉLJ! Azért küldte el a Fiát, hogy éljünk Általa. Akkor nem lesz majd egy ködös homály a számunkra, ha megismerjük Őt, ha időt töltünk vele.

Legyünk erre nyitottak!

Kérjük Isten, hogy mutassa meg, hogy hogyan szeret minket!

2019.01.01. Révész Lajos - A mustármag és a kovász

2019.01.01. Révész Lajos - A mustármag és a kovász

Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében; az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain.” Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.”

Lukács 13:18-21

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·         A ma embere éppoly kíváncsi az Isten országára, mint azok a tanítványok, akik Jézus példabeszédeit hallgatták. Keresztényként hisszük, hogy a Mennyországot már itt a Földön is megízlelhetjük, és tudjuk, hogy az "Isten országa" közöttünk nem egy új gondolat, hanem már a teremtéskor is így tervezte Isten.

·         Amikor egy új helyre (országba) érkezünk, háromféle módon viszonyulhatunk az új körülményekhez:

o   ragaszkodunk régi országunkhoz – visszavágyunk, talán vissza is fordulnánk,

o   az új országot a régi mintájára változtatnánk – hozott dolgainkat honosítanánk,

o   alkalmazkodunk az új országhoz – igyekszünk megérteni, megtanulni az új dolgokat.

·         Éppen így reagálunk az Isten országába való belépésünkkor is – már itt a földön.

·         Jézus váltáságát elfogadva, bár ezen a Földön járunk, Isten országához tartozunk. Ezért Isten gyermekeként már nem kell lelki zuhanyt vennünk, elég csak lábat mosnunk. "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta." János 13:10

·         "Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz..."

o   A kovász: a lisztbe és a vízhez keverve, majd magára hagyva csodálatos módon megkeleszti a tésztát.

o   A dagasztás: kitarrtó, fárasztó munka. Csak ennyit tudunk hozzátenni – innentől kezdve magára kell hagyni, és megtörénik a csoda.

o   A csoda: növekedés és erő – megtörténik, ha a kovász egyenletesen el van keverve, mindenütt jelen van! A csoda nem a mi érdemünk, de kell hozzá a mi jelenlétünk, erőfeszítésünk is.

·         A világ önmagában csak liszt és víz. Keresztényként mi jelentjük a kovászt a világ számára.

·         Amikor Isten kiválaszt minket, majd visszahelyez a világba, nem azért teszi, hogy azonosuljunk a világgal, hanem azért, hogy hatással legyünk rá.

·         Terhek nélkül nem lehet erősödni.

·         Ha úgy érezzük, hogy forog velünk a világ, gondoljunk arra, hogy Isten talán most "kever be" (dagaszt) a világba, majd megáll, és hagyja hatni a dolgokat: ... míg végül az egész megkelt." Lukács 13:21

2018.12.25. Kovács Dániel - Ne sajnáld a "kis Jézust"! Az ő kényelmére szorulunk mindnyájan

"Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek.” Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: „Ennyi lesz a te magod!” Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ezért Isten ezt „be is számította neki igazságul”. De az, hogy „beszámította neki igazságul”, nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."

Róma 4:13-25

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

• Ábrahám hitpróbái Isten ígéreteiben:

• költözködés - "Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!" (1Mózes 12:1-től)
• gyermekáldás - "Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! ... Ennyi utódod lesz!" (1Mózes 15:5)
• Sárától való gyermek születése - "Sára, a feleséged szül neked fiút" (1Mózes 17:15-től)

• A második ígéretet Ábrahám rosszul értelmezte (1Mózes 16:1-től): "bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett." Isten Ábrahámnak tett ígéretét Hágár fiára (Izmaelre) és utódaira is kiterjesztette, pedig ő nem az ígéret fia volt.Isten még akkor is tartja magát ígéretéhez, ha mi emberileg belenyúlunk a tervébe: "Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom őt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek" (1Mózes 17:20-21)

• A harmadik ígéret idején Ábrahám már száz-, Sára pedig kilencven esztendős volt. De Ábrahám "Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni." (Róma 4: 20-21)

• Ha van beteljesületlen ígéret az életünkben, amit Isten ígért nekünk, de még várat magára, józan hittel valljuk meg tehetetlenségünket Isten előtt, mert "amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor.12:10) Ha lemondunk saját büszkeségünkről, Isten kárpótol minket. Amikor ezt megtesszük, Isten aktiválja ígéreteit, hisz "Van-e valami lehetetlen az Úr számára?" (1Mózes 18:14) Szabad Őt emlékeztetni ígéreteire!

• Az áldás mindig az Úrtól jön: mindig az ígéret adója lesz a beteljesítője – nem pedig az, aki kapta az ígéretet!

• Isten mindig gyermekeknek lát bennünket, bármilyen idősek vagyunk is testben vagy lélekben.

• Ábrahám és Sára hittek, mert nagy volt bennük a szeretet Isten felé. Ábrahám utódaiként örökölhetjük hitét is:

"teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni."

2018.12.30. Bödő Sándor - A harag mint érzelem és az Isten szerinti válasz

"Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei. Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja. Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának. Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét. Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit. Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál? Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt. Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt."

1Sámuel 1:1-20

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·       A harag a szégyennel is összekapcsolódik. Isten különlegesnek teremtett minket és méltóságot adott. Ugyanakkor bűnösök is vagyunk, és ez tévhitekhez vezethet, amelyek a szégyenben is megjelenhetnek.

·       Anna szégyene abban állt, hogy Elkánának 2 felesége volt, akik versengtek egymással, amelynek alapja az összehasonlítgatás volt. Könnyen szégyenkezhet az egyik fél, ha a másik fél jobb valamiben. A régi világban rangot jelentett valaki számára, ha fiai voltak. Annának azonban nem voltak gyermekei, értéktelennek érezte magát. Anna szégyenét még növelte, hogy Elkána érzéketlenül próbálta megvigasztalni, Éli pedig szellemileg bántalmazta.

·       A szégyen könnyen megvetésbe és haragba fordulhat át: ezek a szégyen fájdalmát elnyomják bár, ugyanakkor nem hoznak megoldást, csak eltávolítanak Istentől.

·       Amikor Anna felülemelkedett és Istenhez fordult, kitárta szívét, lelkét, elmondta bánatát, Isten meghallgatta és segített neki.

·       A harag önmagában nem bűn, hiszen Isten is tud haragudni, s mi az ő képmására lettünk teremtve. Azonban ha a harag az indulat irányítójává válik, s cselekedeteink vezérlője lesz, rossz úton járunk, hiszen az "ember haragja nem szolgálja Isten igazságát" (Jakab 1:20).

·       A harag jó szolga, a jelzőrendszer része, viszont rossz mester! „Haragudjatok, de ne vétkezzetek!” (Efezus 4:26) A harag, amennyiben érzelem-cselekvésben nyilvánul meg, bűnt eredményez. Megőrzött harag csak nő és nő, a kísértőnek ezzel egyre nagyobb teret adunk és vétkezünk. A tévhitek a Sátán közbenjárásával alakulnak ki bennünk.

·       A helyreállás útja a megtérés. A változást mindig az hozza, ha kiöntjük a szívünket az Úrnak, ahogyan Anna is tette. Ha Isten szerint megszomorodunk ez megtéréshez vezet. (Önvizsgálatra van szükségünk, mert gyakran a harag hátterében nem is az áll, amire elsőre gondolunk.)

·       Hibázni lehet, de mindig ott van a lehetőség, hogy odamenjünk Krisztushoz és bocsánatot nyerjünk.