2019.06.23 Kovács Dániel – A Szentlélek ajándékai II.

Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.

Róma 12.6-18

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul.

Ef. 4.11

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.

2Péter 1.16-21

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Amikor a kegyelmi ajándékokról beszélünk, sosem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a legnagyobb ajándékot, Jézus Krisztust mindenki megkapta, és általa kaptunk meg mindent.

A Szentlélek még további, gyakorlati ajándékokat is ad nekünk, amelyek - akárcsak az öröklét- ingyen vannak: nincs semmi más dolgunk, mint elfogadnunk és használnunk őket a mások felé való szolgálatra. Minden hívőnek van legalább egy ilyen lelki ajándéka - van akinek több is - de senki sem birtokolja mindet.

Sem az ajándék, sem a szolgálat nincs helyhez, korhoz vagy nemhez rendelve, kizárólag az adott személyhez - bár vannak olyan karizmák, amik pillanatnyi helyzethez kötöttek az életünkben- tanulás útján azonban egyiket sem lehet elsajátítani. Nem kérkedhetünk velük, nem lehet versengés köztünk miattuk, hiszen nem ez a céljuk, hanem az, hogy egymást kiegészítsük általuk.

A Szentírásban rengeteg lelki ajándékról olvashatunk: a feltárás, bemutatás ajándékairól, erőajándékokról, beszédajándékokról, a vezetés-irányítás ajándékairól, segítő ajándékokról, a szolgálat ajándékairól, s konkrét, személyre szóló elhívás alapján az egyedülállóság ajándékáról.

Készüljünk fel arra, hogy mivel az Antikrisztus erős, mindig szembeszélben kell mennünk. Aki bennünk van azonban sokkal erősebb, mint aki a világban van! A szolgálat éppen ezért nehéz, emberileg kivitelezhetetlennek tűnik, azonban a Szentlélektől kapott ajándékok mégis megvalósíthatóvá teszik.

Ne temessük el az ajándékainkat, hiszen arra kaptuk mindet, hogy használjuk! Kamatoztassuk inkább bátran őket és erősödjünk a kegyelemben!

Fogadjuk meg Pál Timóteusnak adott tanácsát: „éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét”!

Imádkozzunk ezért, s az Atya meg fog minket hallgatni!

2019. 06. 16 Révész Lajos – A Szentlélek ajándékai I. rész

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!”.  Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

I.Kor. 12: 1-27

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Isten a mai napig folyamatosan adja gyermekeinek a Szentlélek ajándékait. Ez nemcsak a bibliai időkre korlátozódott. Nem olyan ajándékokról van szó, amelyek születésünktől fogva a mieink, hanem megtérésünk után kapjuk őket. Ezt követőn sem egyszeri alkalomról van szó, hanem életünk folyamán többször is részesülhetünk ebben.

Fontos kérdés, hogy látjuk-e, hogy mi a feladatunk, mi a szolgálatunk Isten nagy tervében. 

Használjuk-e azokat az ajándékokat, amelyeket kaptunk? Amelyeket pont annak érdekében kaptunk, hogy a mi, külön nekünk szóló elhívásunkat betöltsük – hiszen mindenkinek más a szerepe. Nincsen olyan ember Isten népe között, akiknek ne szánt volna valamilyen feladatot az Ő nagy tervében.

Nincs is annál felemelőbb, minthogy Isten méltónak tart arra, hogy a munkatársai legyünk. Az az ember, aki elkezd szolgálni, előbb-utóbb ajándékot fog kapni, amely lehetővé teszi, hogy betöltse a szolgálatát, hogy mások felé szolgáljon. A Szentlélek ajándékaiért nem dolgoztunk meg, nem mi választottuk. Isten adta őket arra, hogy a többiek felé szolgáljunk. 

Adjunk hát hálát az Úrnak, hogy ebben a nagy kegyelemben részesített és részesít minket!

2019. 06. 09 Révész Lajos, Kovács Dániel – A Szentlélek kitöltése

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”. Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Apcsel 2: 1-21

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Istenre jellemző, hogy fel tudja gerjeszteni maga iránt a bizalmat olyan helyzetekben is, amikor mi emberek teljesen bizalom vesztettek lennék. Ha valaki visszaél a bizalmunkkal, mi emberek valószínűleg többé nem bíznánk a másikban, talán még az érdeklődési körünkből is kikerülne az illető.

Isten úgy gondolta, hogy bizalmának zálogát az emberek közé teszi, amelyet úgy hívnak, hogy „templom”. Ez kezdetben egy sátor, majd később épített templom volt. Izrael, a választott nép ezt elveszítette. Isten, igaz istenség lévén, mégsem mondott le népéről, s bennük lévő bizalmáról. Prófécián keresztül új templomot, sőt lelkének kitöltését ígérte már az ószövetségi időkben is: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak." (Joel 3:1)

Az újszövetségben szintén kaptunk ígéretet a Szentlélek kitöltésére:

·       Pál apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak." (Apcsel 2:17-18)

·       Keresztelő János pedig Jézusról mondja: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Máté 3:11)

Mikor betölt minket a Szentlélek, rádöbbenünk a bűn valódi lényegére: hogy mitől voltunk elzárva, s hogy mit jelent az igazság. A Szentlélek kiszorít mindent, ami nem odavaló, s helyet ad Istennek: elkezd bennünk lüktetni a Menny! A Szentlélek szól általunk, helyettünk: „ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok" (Máté 10: 19-20)

S hogy miért tesz ilyet Isten? Mert így tetszett neki! Ennyire szeret bennünket.

2019.06.02 Révész Lajos – Adakozás, de hogyan?

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.

2Kor 9.6-12

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Az adakozás kényes kérdésnek tűnhet, ugyanakkor jelentősége vitathatatlan, hiszen a szív állapotát jelzi. Mikor, hogyan, kinek? Mi a helyes módja? Isten Igéje erre is megadja a választ.

Az adakozást megelőzi egy lelki felkészülés. Ilyenkor figyelünk Isten szavára, a Vele való közösségben tudjuk meg, hogy kinek és mennyit kell adnunk. Az adakozásban meg kell találnunk az Igazságot.

Lehet bőven és szűken vetni. Mit is jelent ez? A matematika szerint, ha egy számból kivonunk egy másikat, akkor egy kisebb szám lesz az eredmény. Istennél ez máshogyan működik: ha egy részt odaadsz, még többet kapsz vissza Tőle. Ez egy lelki törvény. Ha pedig Isten irreálisan magas adományra buzdít, ne ellenkezzünk, hiszen a jutalom még annál is nagyobb lesz! Az adakozás pedig legyen mindig névtelen, hiszen egyedül Istené a dicsőség! Járjon hát az adakozás kéz a kézben a szerénységgel!

Ha nem tudsz szívből adni, akkor inkább ne is tedd! Lehet, hogy később megbánod, hogy nem adtál, de Isten csak az őszinte adakozást áldja meg. A vonakodást, zúgolódást nevezzük nevén: bűn. Azonban van rá bűnbocsánat. Miután letettük vétkünket a keresztnél, kérjük Istent, hogy Ő vezessen minket az adakozásban is!

Sose felejtkezzünk el arról sem, hogy amit adni tudunk, azt mind Istentől kaptuk! Imádkozzunk hát őszintén iránymutatásért és adjunk hálát mindazért, amiből adhatunk!

2019.05.26 Prof. Dr. Almási Tibor – Kísértéseink, Jézus megkísértése

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. Jakab 1:12-18

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

1. Kísértéseink

A kísértés provokatív élethelyzet, a bűn előszobája, (de még nem bűn), amely kétesélyes – komoly felelősség az ember részéről a kimenetele.  Kísértés vagy próba? Honnan érkezik? Nem az eredete, hanem inkább a kimenete a fontos.

           

A kísértésbe kétféle módon lehet belekerülni.    (1) Beleesni – kényszerű, elkerülhetetlen állapot. A „rablók kezébe esett” utazó, zátonyra (esik) fut a hajó. (2) Belemenni – Az embert vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága (Jak 1,14), amelynek három állomása van: „a kívánság (1) megfoganván bűnt (2) szül és halált (3) nemz.” (Jak 1,15) Emberi léptékűek a kísértéseink. Jézus Krisztus nem engedi, hogy feljebb kísértessünk, mint ahogy elhordozhatnánk, sőt, a kimenekedést is megadja.

2. Jézus Krisztus megkísértése – (Zsid 4,15)

A Sátán három területen kísértette meg Jézust a pusztában.  

a.       Kenyérrel kísértette meg Jézust – nekünk is ismernünk kell a saját szükségeinket, mert ezeken a területeken fog legintenzívebben jelentkezni a támadás. Képességeink, az Úrtól rendelt szolgálatunk is alapjai lesznek a mi kísértésünknek is;

b.      Jézust a templom tetejéről való leugrásra buzdította a Sátán – eközben a Bibliára hivatkozott, és amiket mondott 95%-ban igazak is voltak. Ismernünk kell nagyon alaposan Isten Igéjét, mert Isten megőrző ígérete feltételekhez van kötve. 

c.      Felajánlotta a Sátán Jézusnak a világ minden országát – erre Ő így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán!”

A három kísértés összegzése:

(1) Teríts magadnak asztalt... – Mennyei angyalok terítenek neki asztalt,

(2) Csinálj úgy, mintha a mennyből jöttél volna... – Nem csak ő, még a szolgái is onnan jönnek.

(3) Földi hatalom – Akinek a szolgái is mennyből jönnek, annak mennyei hatalma van. A mennyei Atya túlkompenzálta az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. (Fil 2,5-11)

A kísértésben tartsunk ki akkor is, ha nem lenne túlkompenzálás! Ha a kísértés vége elesés: „...van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, aki engesztelő áldozat a bűneinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1Jn 2,2)