„Bizony, bizony,
mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol
be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és
a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és
kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert
ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját
nem ismerik.” Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit
mondott nekik.
Jn 10.1-6
Youtube: megnyitás
A mi Urunk
kapcsolatorientált. Ha nem vagyunk Vele szoros kapcsolatban, semmit sem tudunk
tenni, ezért kiemelten fontos a kapcsolatépítés Istennel. Ő szereti, ha időt
töltünk Vele.
Istennek van egy
tökéletes terve az életünkre nézve, amelynek része megengedő akarata is. Így
lehetséges az, hogy az átmeneti eredmény elmarad attól, amit a vártunk, amikor
várnunk kell még Isten ígéretének beteljesülésére. Ilyenkor gyakran ég bennünk
a vágy, hogy tegyünk valamit és ezért a saját fejünk után megyünk. Amíg azonban
Istennel nem teremtettünk kapcsolatot, tetteink nem lesznek gyümölcsözők. Ezért
inkább ne tegyünk semmit, hanem maradjunk nyugton, s figyeljünk Isten hangjára!
Életbevágó ugyanis, hogy
felismerjük az Úr Jézust mindenféle helyzetben, és megismerjük az Ő hangját a
minket sokszor körülvevő ordító hangorkán közepette is. Eljönnek majd az idők,
amikor élet-halál kérdése lesz, hogy megismerjük-e a Pásztor hangját.
A Jó Pásztor hangját csak úgy ismerjük fel, ha
akaratában élünk. Ehhez bele kell simulnunk az Ő tervébe. Ha azt figyeljük,
hogy Ő hol van, akkor azt is tudni fogjuk, nekünk hol kell lennünk. A lényeg az,
hogy Vele együtt tudjunk mozdulni. Ott kell lennünk, ahol az Atya van. Ha Őt
szolgáljuk, velünk lesz!
„Keressétek
először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak
majd nektek” Mt 6.33.