„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és
patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus
is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, 21és azt kívánta, hogy bárcsak
jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek
hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az
angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amint ez a pokolban kínok
között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén
Lázárt. 24Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm
e lángban. 25De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad
javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik,
te pedig gyötrődsz. 26Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy
akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne
jöhessen senki. 27Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám
házához; 28mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide
kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik,
hallgassanak azokra! 30De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a
halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31Ábrahám ezt felelte: Ha
Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki
feltámad a halottak közül.”
Lukács 16:19-31
Hang: megnyitás
Keresztényként is sok harc, nehézség és próba
vár ránk, csak aki mindvégig kitart, és győz, az mehet be Isten országába. De vajon ki ellen kell harcolnunk? Miért van
az a sok próba? A hívők nem mind boldogok, és tehermentesek? Hogy lehet az,
hogy szinte indokolatlanul nyomást érzünk magunkon, s a gondolataink szanaszét
járnak?
Akár hiszünk benne, akár nem: egy csatamezőre
születtünk – Isten és a Sátán csatájába. Isten és a Sátán közötti küzdelem állandó, de fontos tudni,
hogy nem egyenlő ellenfelek. Bár a Sátán is sok mindenre képes, Isten messze hatalmasabb minden tekintetben.
Ahhoz, hogy győzni tudjunk, fontos ismernünk
az ellenséget is. A Sátán, azaz Lucifer – Hajnalcsillag – fényhozó volt.
Mennyei teremtmény, aki fellázadt teremtője ellen. (Isten igazságossága,
hogy a mennyei lényeknek is szabad akaratuk van, gondolkodó, tervező lények.) A
Menny trónjára vágyott, s mivel azt nem kapta meg, ebben a világban
állította fel a trónját.
A Sátán az első emberpárt hazugságával bűnbe csalta, így az ember az örökélet
lehetőségét elvesztette. Ha Isten mellett döntünk, és elfogadjuk Jézus
megváltását, azonnal célpontjaivá válunk a Sátánnak.
Jézus,
amikor elhagyta mennyei otthonát, testben jött el a Földre, látható,
érzékelhető módon. A Sátán rejtve érkezik. Minden, ami mögött nincs ott a
feltámadás ereje, Jézus: okkult dolog.
Az ember
több annál, mintha csak fizikai test lenne. Tudunk érezni fájdalmat testi
fájdalom, sérülés nélkül is. Ez a lelkünk fájdalma, és ez bizonyítja, hogy
többek vagyunk a testnél. A szellemi lényünk Isten képmása, ami az
örökkévalóságig él. A határvonal, ahol a szellemi és a testi lényünk elválik, a
halál. Ahova becsatlakozunk ebben a létben, ott fogjuk tölteni az
örökkévalóságot is. Amíg itt élünk a Földön, ezt szabad akarattal eldönthetjük.
A Sátán jól kidolgozott csapattal,
hadtestekkel dolgozik. Ahol az ember elgyengül, a Sátán annál inkább teret
nyer. Akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nehézségekben vagyunk, amikor a
lelkünk szenved. Ha lelki fájdalmainkra elfogadunk valamit a Sátántól,
elkerülhetetlenül belekerülünk egy lefelé tartó spirálba. Krisztus nélkül nincs
belőle menekülés!
A pokol az a hely, ahol azok
vannak, akik Krisztus nélkül fejezték be az életüket. Az örök kárhozat,
szenvedés helye. A pokolból belátni a Mennybe, de fordítva nem. Nincs átjárás a
két hely között.
Lássuk meg, hogy nem az az ember az ellenségünk, akit a Sátán
eszközként használ ellenünk!
„Mert
nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei
ellen…” (Efezus 6:12)
„áldjátok
azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak
titeket." (Lukács 6:28)