„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én
Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem,
lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt
teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én
tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert
nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett
vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és
beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik
nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a
tanítványaim lesztek.”
János 15:1-8
Hihetetlennek tűnhet: a
világ legidősebb szőlőtőkéje mintegy 400 éves! S még ezt az öreg tőkét is
metszeni kell időről időre, annak érdekében, hogy erősödjön, s csak a
gyümölcsöző és egészséges vesszők maradjanak életben. Mindezt a gazda
szeretettel és gondoskodóan teszi.
Isten, azaz a szőlősgazda
szeretetéről beszél a szőlőtő és a szőlővessző üzenete. Akit szeret az Úr, azt
megfeddi, hiszen fiakat szeretne nevelni, nem fattyakat. Ennek pedig része az,
hogy megmetsszen minket…
A metszés folyamata az
életünkben nem kellemes, de szükséges. Sok olyan felesleges, káros hajtás van
rajtunk, amelyek - ahogy az igazi szőlő esetében is -, eltakarják a napot, a
fényt, elvonják az életerőt, foglalják a helyet a gyümölcsök elől.
Van olyan élethelyzet,
amikor a metszőolló már kevés: a saját fejünk után menve elértük, hogy
megkeményedjenek a vadhajtások. A bűn mélyen gyökeret vert az életünkben. Isten
viszont jobban szeret minket annál, minthogy ebben a helyzetben hagyjon, ezért
jön a fűrésszel… Persze előfordul, hogy nem értjük, egy vadhajtás miért lett
levágva. Isten azonban sokkal jobban tudja, mi akadályoz minket. Fogadjuk ezt
el hittel, és hagyatkozzunk Rá!
A metszés a szőlő
esetében is évről évre megtörténik. A mi életünkben is állandó, élethosszig
tartó folyamat. A gyümölcsöt azonban nem nekünk kell létrehoznunk, csak
csatlakoznunk kell. Maradjunk Jézusban. Ez nem ösztönös, minden nap aktívan
kell keresnünk a Vele való személyes kapcsolatot.
Ha kiszáradtunk, töltsünk
Istennel minőségi időt! Hogyan? Úgy, ahogyan nekünk a legtermészetesebb: az
Igét olvasva, imában elcsendesedve, a természetben megtapasztalva Isten jelenlétét.
Ezt akkor is tegyük meg, ha nem érzünk hozzá kedvet, erőt! Bátran mondjuk el az
Úr Jézusnak: „Uram, most nincs erőm… de itt vagyok…” Az ilyen odaszánt szívben
születnek Isten munkája során a csodák.