Tégy engem,
mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet,
mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó
tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a
szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét
kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
A szerelem Isten lényéből fakad.
Sok víz sem olthatja el: ez arra utal, hogy nem csak a szenvedélyről van szó,
hanem Isten leküzdhetetlen, átléphetetlen valója nyilvánul meg egy földi
kapcsolatban. Így szeretne kapcsolódni hozzánk ő is.
A szerelem mindig egy történet:
de nem csak megtörténik velünk, hanem egy folyamat, amely valahonnan elindul,
és tart valamerre.
Az egészséges, beteljesült
szerelmi kapcsolatban a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés
is megtalálható. Ha a háromból valamelyik hiányzik, az vagy romantikus, vagy
vak szerelem, vagy baráti kapcsolat. A beteljesült állapot eufóriája csak egy
ideig tart, utána dolgoznunk kell azon, hogy mindhárom terület működjön.
Az érett, kiforrott, hosszú távú
szerelem hasonlít leginkább Isten szeretetére: teljes valónkat ismeri,
hibáinkkal együtt is elkötelezetten szeret. A vele való kapcsolatunk is akkor
teljes, ha mind a három oldal jelen van. Isten szeretete is egy történet,
amelyben ő tette meg az első lépést, és amely az örökkévalóságig tart.
Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van,
és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát
küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő
szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal,
hogy szeressük egymást. 1János 4,7–11
Ahogy képtelenek vagyunk
végtelenig elszámolni, épp így lehetetlen felfognunk Isten végtelen szeretetét.
Ha a matematikához akarjuk hasonlítani: a mi szeretetünk a megismerhető
matematika, Isten szeretete avégtelen. Neki ez a szeretet nem a
tulajdonsága, hanem a lénye maga. Amikor ezt megértjük, és elkezdjük megismerni
őt, rádöbbenünk arra, hogy ő már akkor szeretett minket, amikor mi még nem is
ismertük őt. Bár mi semmit nem tudunk tenni Istenért, mégis viszontszeretjük
azért a jóért, amit értünk tesz.
Emberi logikánkba nem fér bele,
hogy olyanokat is szeressünk, akiket nem is ismerünk, vagy talán úgy véljük,
nem méltók a szeretetünkre. Velünk ellentétben Isten előtt nincs jobban vagy
kevésbé szerethető ember. Csak olyan van, aki már ismeri, vagy aki még
nem ismeri őt. Ez a fajta szeretet nem velünk születik. Amikor Isten belénk
tölti önmagát (szeretetét), minket is megtanít így szeretni.
Bár a sátán sokszor hoz olyan
helyzetet, amiben igazolja, hogy jogosan haragszunk, tehát jogosan nem
szeretünk, Isten elköteleződött felénk arra nézve, hogy kegyelmének gyümölcsét,
a feltétel nélküli szeretetet meggyökereztesse bennünk. A vele való élő
kapcsolat tesz képessé minket ennek a szeretetnek a megértésére és megélésére.
Erősödjünk meg Isten szeretetében,
maradjunk kapcsolatban vele, hogy bárkit, akit ad elénk, az ő szeretetével
tudjuk szeretni.
Szeretteim,
szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az
Istentől született, és ismeri Istent, aki pedig nem
szeret, az nem ismerte megIstent, mert
Isten szeretet. (1János 4,7)