„Amikor Jézus ezt
megtudta, eltávozott onnan. Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat, és meghagyta nekik: ne fedjék
fel, kicsoda ő, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: „Íme, az én szolgám, akit
kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és
igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját
az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg
győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.””
Máté 12.15-21
Hang: megnyitás
Jézus mindenkinek
feltette a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni?”
Vajon mi mit válaszolnánk
erre?
Az ember három síkon
betegedhet meg:
- testileg: kellemetlen bármiféle kín,
betegség. Általában elmegyünk vele orvoshoz. Nem a legjobb helyzet, de nem is
kell miatta szégyenkeznünk.
- lelkileg: egy lelki betegség sokkalta
nagyobb nyomást és szenvedést jelent, mint a legnagyobb pofon.
- szellemileg: Isten adta nekünk szellemünket, így táplálni is Ő tudja a Szentlélek által. Ehhez azonban kapcsolatban kell lennünk vele, akarnunk kell gyógyulni.
A betegségben
szenvedőknek nem kell szégyellniük magukat, az egészségeseknek pedig nem szabad
őket vizsgálnia, megítélni. A betegeknek akarniuk kell gyógyulni, az
egészségeseknek pedig imádkozni kell értük. Akármilyen síkon is beteg az ember,
az okát mindig érdemes megtalálni, hiszen a gyógyulást a kiváltó ok
megszüntetése jelenti. Jézus Krisztus a mi gyógyítunk, hívjuk Őt bármikor
segítségül. Azt azonban ne felejtsük el, hogy Isten dönti el, hogy meggyógyít-e
valakit vagy sem, s ha igen, mikor és milyen módon. Az ima nem egy gyógyító
automata, hanem kapcsolat Istennel.
A betegség tehát nem
szégyen, az egészség pedig nem isten.
A mi Urunk kegyelmes és
irgalmas Isten, a „megrepedt nádszálat
nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki...” Legyen ez a mi
bátorításunk és vigasztalásunk is egyben!