2021.09.05 Fóris István – Nyitott ajtó

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik:
Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.
Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
Lukács 15:1-3; 11-32

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Különleges korban élünk, ahol sokszor nehéz eligazodni. Minden szempontból nagy a káosz körülöttünk. A „nyitott ajtó” kifejezés hallatán sok gondolat eszünkbe juthat: Nyitva van az ajtó, de ismerjük-e? Be merünk-e menni rajta? A félig nyitott ajtó félig csukva van? Mi szűrődik ki onnan? Hívogató-e?

Az egyik, talán legszemléletesebb tanítás a Bibliában a tékozló fiú története, ahol az atya előre kiadta fia örökségét. Nem kérdőjelezte meg, hogy fia mit akar tenni. Nem korlátozta, és nem is kárhoztatta. Mennyei Atyánk épp így bánik velünk, szabad akaratot ad, nem erőltet ránk semmit.

Akárcsak a történetbeli atya, Isten is szüntelen kémleli az utat, vajon megpillant-e bennünket közeledni. Nyitott ajtóval vár, s bár lehet, hogy át kell lépnünk a szégyen küszöbét, a kegyelem segít büszkeségünket levetve belépni Isten jelenlétébe. Szembenézni az Atyával pedig maga a reménység a helyreállásra.

Isten mindent tud rólunk, mégis szeretné, ha mi magunk mondanánk el neki szívünk minden titkát. Olyan szeretet van benne, mely által mindig van lehetőség hozzá hazatérni. A nyitott ajtó pedig nem más, mint Jézus áldozata.

2021.08.22 Fóris István – Nyugi, Nyugi!

Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.
Zsidók 4,1–11 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Hogy tudok nyugodt maradni, amikor szembesülök a törékenységemmel, sikertelenségemmel? Egyáltalán, ha nincs bennem minden körülmények között nyugalom, az azt jelenti, hogy nem vagyok jó keresztény?

Nyugtalanító élethelyzetek bárkit utolérhetnek. Nem az a nyugalom, amikor nem veszek tudomást a külvilágról, hanem egy mély bizalom Istenben, meggyőződés az ő hatalmáról és az irántam való szeretetéről. A nyugalom ezen felül egy emberileg megmagyarázhatatlan, a Szent Szellemtől jövő kijelentés bennem arról, hogy Isten szeret.

Hogy lelhetjük meg ezt a nyugalmat?

-        Ne zúgolódj!

-        Ne tagadd meg Isten csodatevő hatalmát!

-        Ne engedd, hogy a hit helyett a hitetlenség nőjön fel a szívedben!

-        Ne a haragod vezessen!

-        Lépd át a szégyen küszöbét!

-        Ne a magad erejében bízz!

Négy jó tanács: jöjj Jézushoz, tanulj tőle, imádkozz, énekelj Istennek!

2021.08.15 Kovács Dániel – Az evangélium, mint életforma

Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.

Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izráelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek;

ApCsel 3:1–19 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Nap mint nap kerülhetünk extrém vagy épp igazságtalan helyzetbe, mikor nem maradhatunk csendben, amikor fel kell vállalnunk hitünket, szólnunk kell az evangéliumot. Hisz parancsot is erre kaptunk: „menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté 28:19). Bár nem minden szükségben levő fogadja el segítségünket, az elutasítás vagy a kudarc nem változtat küldetésünkön.

Sokszor előfordul, hogy nem annak vagyunk birtokában, amit kérnek tőlünk. Pedig az embereknek a bizonyságra nagyobb szükségük van, mint az alamizsnára. Nem arra van elhívásunk, hogy etessük az embereket, hanem az evangélium hirdetésére. Merjünk bizonyságot tenni azzal, amink van – akár a munkaeszközeinkkel is! Merjünk bizonyságot tenni, amikor csak számonkérik rajtunk hitünket! A személyes bizonyságtétel megdöbbentő!

Legyen bátorságunk elmondani, hogy mindenért Istené a dicsőség. Legyen mindennap bennünk a bizonyságtevés készsége! „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, azt adom neked!” Ne sajnáljuk az időt, hogy embereknek bizonyságot tegyünk. Néha azzal aratjuk a legnagyobb sikert, ha nem a szokásos módon „dolgozunk”.

Jézus látványosan, nyilvánosan halt meg értünk, nekünk sem szabad véka alá rejtenünk hitünket: látványosan, nyilvánosan kell őt felvállalnunk!