2020.12.25. Révész Lajos & Révész Szilvia – Meglátogatás

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.
Lukács evangéliuma 1:26-38

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Mikor látogatót várunk, meghatározzuk a helyet, az időt stb. Jézus érkezése nem teljesen így történt. Isten ugyan jövendölt róla próféták által, a zsidó népnek azonban saját elképzelése volt erről a meglátogatásról. Isten mást tervezett, mint amit ők gondoltak. Természetfeletti módon egy idős házaspárnak gyermeke született (Zakariás és Erzsébet), és egy jegyben járó fiatal lány is viselős lett (Mária). Aki figyelt az Atyára, annak feltűntek ezek az események, aki viszont nem, az nem is sejthette, hogy küszöbön áll az Úr látogatása.

A mi életünkben is jelzi Isten meglátogatásának idejét. Ha hirtelen fordulatot vesz életünk, ha megváltoznak jól bevált terveink, gyakorlataink, legyünk csendben és figyeljünk. Lehet, hogy csendes szóval jön el az Úr, lehet, hogy hatalmas felkiáltójellel. Sokszor felforgatja, meghiúsítja terveinket. Azonban nincs annál értékesebb, mint amikor Ő látogat meg, és ígéreteivel jövőt teremt számunkra.

Mária sem értette pontosan Isten tervét, mégis engedelmességgel fogadta az angyal szavait. Számunkra sem az a fontos, hogy minden érthető legyen az Úr akaratával kapcsolatban. Isten ígéreteinek megértése nem az elménkhez és a logikánkhoz, hanem a szívünkhöz van kötve. Ehhez a folyamathoz idő és csendesség kell. Egy év maszkba és szinte a négy fal közé zárva… sok idő. Számtalan lehetőség arra, hogy meghalljuk Isten szavát és meglássuk Őt magát.

Törékeny és instabil világban élünk. Semmi sem tűnik biztosnak. Egy azonban mégis az: ha a hírvivő el is távozik, az Úristen ígérete marad, és beteljesedik. Ahogy maradt, és beteljesedett 2000 évvel ezelőtt.

2020. 12. 20. Kovács Dániel – Készülj, ha lemaradsz, kimaradsz

 Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. 
2Pt 3,3–13 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A kereszténység egyik kihívása válaszolni arra a kérdésre: miért késik az Úr, mikor teljesíti be ígéretét? Várjuk, hogy vége legyen a földi nyomorúságnak, és ahogy Noé napjaiban is, Isten mondja ki: elég! Ez a világ kifordult önmagából, pusztulásra van ítélve.

Azt a pusztítást, amit Péter leír, ember nem tudja előidézni, az isteni ítélet lesz. Minden nappal közeledünk a vég felé, és az ígéretek be fognak teljesülni. Az utolsó időkben felgyorsulnak az események, nem lesz sok időnk, hogy felfogjuk a próféciák beteljesülését, de előbb-utóbb mindenki számára világos lesz, hogy mi történik.

Bár sokan hangosan támadják a keresztény tanítást és életvitelt, mindez el fog múlni – Isten országa viszont megmarad. Csodálatos és örökkévaló lesz, ahol a gonosznak már nem lesz helye. Ha megtaláljuk az utat Istenhez, biztonságban várhatjuk az ítéletet, ahogyan Noé bárkájában lévők is.

Miért késik Isten az ítélettel? Mert azt szeretné, hogy mindenki üdvösségre jusson. A mennyben mindenki számára van hely, hívjunk oda, akit csak tudunk, mert nem tudjuk, mikor jön el az a nap. Várjuk úgy, mint menyasszony a vőlegényt, hogy ne érjen minket felkészületlenül eljövetele.

2020.12.13. Révész Lajos – Vigyázz, kész, rajt!

 „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsidók 12,1)

 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

Az élet olyan, akár egy maratoni futás. Verseny egy végtelennek tűnő pályán, melyhez – az egész táv teljesítése nyújtotta megelégedettségünk érdekében – önként csatlakozunk.

A célba érkezés feltétele:

·   Az odaszánt felkészülés – bár ez sem biztosíték arra nézve, hogy nem lesznek „holtpontok", nem környékez meg a feladás lehetősége. Az egész verseny tekintetében ez nem tűnik túl izgalmasnak, mégsem állhatunk a rajtvonalhoz enélkül.

·       Az alapos bemelegítés, a fokozatos terhelés, melyek által számos sérülés elkerülhető.

·       A célt sose tévesszük szem elől, ne keressünk mellékutakat, és egyetlen kilométert se véljünk feleslegesnek vagy elhanyagolhatónak.

A versenyzők kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül mind ott vannak a pályán. A versenytársak figyelnek egymásra, tanácsolják, bátorítják a megfáradtakat.

Vegyük észre, mindez nem csupán az izmok megfeszítéséről szól. Míg a maratoni futás nem ajánlott mindenki számára, Isten olyan pályára hív minket, ami mindannyiunk által megfutható. Míg az előbbinél egy az első helyezett, Isten mindenkit megjutalmaz, aki szintidőn belül teljesített. Ő nem a dobogóról választja ki a győzteseket!

Nem testtel, hanem lélekkel versenyzünk – a Szentlélek mindvégig segít pályán maradnunk, s hogy ne tévesszük szem elől a célt.

Vigyázz, kész, rajt! Krisztus érkezése találjon versenyben téged!

2020.12.06. Sinka Csaba – Virrasztó szolgák

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Lk 12,35–38

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

Valamennyi példázatban, amely őrködésre, az eltávozott visszavárására hív, jelen van a várva várt személy hiánya és az a kérdés, hogyan rendezzük be az életünket a távollétében. Mivel töltjük azt a meghatározatlan időt, amely még hátra van a „gazda” visszatéréséig? Ez az alaphelyzete a hitnek: az ember a lelkében hiányt él meg, és igyekszik azt betölteni.

A virrasztó szolgák példázatában a várakozás három jellemzőjét figyelhetjük meg:

1. Nem egy homályos dologra várunk, hanem egy konkrét személyre, akinek most még csak a hiányát érezzük.
2. Nem passzívan várunk, hanem tevékenyen, jól beosztva az időt.
3. Bízva várjuk vissza a gazdánkat, nem csak a jelenben élünk, hanem tudjuk, hogy ez az élet egy másik valóság része.

Nem kell félelemmel várakoznunk. Amikor a gazda hazaérkezik, az olyan szolgát, aki éber marad, és teljesíti minden kötelességét, különleges jutalomban részesíti.

2020.11.29. Révész Lajos, Burcsik László – Advent a mindennapokban

 

Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Máté evangéliuma 24:1-14

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Az advent jelentése: várakozás. Várakozás Isten Fiára. De az advent jelentheti Jézus szabadításának megélését, és Isten dicsőítését is.

Az első gyülekezetek hitték, hogy az Úr Jézus eljövetele még az ő életükben megtörténik. Mi is várjuk Őt, de - az Ige alapján - érkezésének nem az ideje egyértelmű, hanem maga a tény, hogy eljön.

Amikor elkezdődik a karácsonyt megelőző adventi időszak, hangsúlyosabb lesz Jézus visszajövetelének várása is. Vágyunk arra a nyugalomra, amit Ő ígért nekünk, de ahogy körülnézünk mégis sok nyomorúságot látunk magunk körül. Eleinte nem értjük, miért van ez, hiszen a szívünket már átadtuk Neki. Miért hát a sok szenvedés az életünkben? Azután, ahogy egyre jobban megismerjük az Atya tervét, megértjük, hogy ez a békesség egyenlőre a szívünkben lakik, nem a világban.

Isten Fiának eljövetelét megelőző időszak hasonló a vajúdó asszony állapotához. A születés csodáját - ahogy az Úr Jézus visszajövetelét is - fájdalom és szenvedés előzi meg. Ez azonban nem kell, hogy elkeserítsen bennünket. Jézus világosan beszél erről az Igében. Beszél háborúkról, nyomorúságról, de elmondja azt is, hogy „ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.”. (Máté 24:6) A születés csodája csak ezután jön.

Amíg mi várakozunk, Isten is vár. Vár, hogy minden nemzet felé hirdettessék az örömhír. (Máté 24:14) Ez a „munka” gőzerővel folyik. A legkeményebb és legbezárkózottabb népeknél is komoly szellemi „áttörések” zajlanak. Isten hatalma réseket üt a sátán által épített „erődítmények” falain, és az Ige bejut oda is, ahol az emberek a hitük és a törvényeik által zárva élnek (pl. az iszlám uralma alatt élők).

Várjuk hát Isten végső békességét, ami majd az Ő országában lesz a miénk, de éljük meg már most azt a belső nyugalmat, amit ebben a percben is felkínál nekünk. „ És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban,”

Az advent várakozás… szabadítás… dicsőítés…

2020.11.22. Kovács Dániel – Karanténközösség, e-kereszténység

 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

 10 tanács karantén idejére a közösség építéséhez:

1.     Szeretet és gyengédség. Ne csupán szavakban fejezzük ki a szeretetünket, hanem gyakorlati módon. Telefonon kérdezzük meg, miben tudunk segíteni. Fogadjuk el tisztelettel, ahogyan a másik kezeli a vírushelyzetet, a szeretetközösség legyen fontosabb, mint a különbségek.

2.          Egymás építése. Gondoljuk végig, hogy amit megosztunk egymással, azzal mi mellett foglalunk állást, építi-e a másikat, érzelmileg hogyan hat a másikra.

3.        Befogadás a közösségbe. Vannak, akik a járványhelyzet kapcsán találtak rá a közösségre, és most már a közvetítések rendszeres nézői. Ha ismerünk ilyeneket, segítsünk nekik a gyülekezethez való kapcsolódásban, sőt taníthatjuk is őket Isten igéjére.

4.       Intés, bátorítás. Az internetes fórumokon a bántás, a kritika a jellemző, ha mi is ezt tesszük, azzal sokat árthatunk. Az internet világában is csak olyan kommunikációt engedjünk meg magunknak, amit személyesen is vállalnánk.

5.       A másik felvállalása. Nemcsak a megszokott köszöntésekkel vállalhatjuk fel egymást, hanem ezek távolságtartóbb formáival is. Ne szégyelljük megmutatni keresztény mivoltunkat köszöntéseink alkalmával se.

6.       Gondoskodás. Figyeljünk oda egymásra! Akár a testi, akár a lelki ereje fogyott el a másiknak, hordozzuk egymás terhét kézzelfogható módon.

7.          Megbocsátás, a bűn megelőzése. A korlátozások felerősíthetik a természetünk negatív vonásait, legyünk elfogadóbbak egymással, ne ítélkezzünk.

8.   Egymás elviselése. Leszűkült a kapcsolataink köre, a lazítás, feltöltődés lehetősége. Gondolkodjunk praktikus megoldásokon, a súrlódás csökkentésén. Saját erőnkből ez nehezen fenntartható, kérjük Isten segítségét.

9.   Vigasztalás. Nehezebb megélni most a gyász időszakát. Fejezzük ki más módon az együttérzésünket, figyeljünk oda azokra, akik nehéz időszakon mennek át.

10.    Bűnvallás, imádság. A járvány számtalan imatémát ad, de ne feledkezzünk meg közben az önvizsgálatról sem.

2020.11.08. Révész Lajos – Hálaadás az építkezésért

Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.

2 Thesszalonika 3,4–5

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

A mai valóság, a vírus a leglátványosabban a testünket veszélyezteti, de a lelkünket sem vonhatjuk ki a hatása alól. Nem attól leszünk jó keresztények, ha minket mindez meg sem érint. De kérhetjük Istentől, hogy az életünk a helyes irányba tartson akkor is, ha ködben kell haladnunk. Sokszor érezzük tehetetlennek magunkat, és valóban korlátozottabbak a lehetőségeink, nem tehetünk meg mindent, amit korábban. Másképp működnek most az élet legkülönbözőbb területei, így különösen fontos, hogy Isten irányítsa a szívünket. Ehhez engedelmességre és állhatatosságra van szükségünk, az állhatatosság dinamikája pedig elsősorban attól függ, hogy Krisztussal milyen kapcsolatban vagyunk. Legyen gondunk arra, hogy a szívünk mindennap megteljen Isten igéjével, emellett óvjuk és ápoljuk az emberi kapcsolatainkat is, így leszünk képesek reményt adni azoknak, akik bátorításra vágynak.

2020.11.15. Révész Lajos – Jobban tudjuk a kegyelemnél?

Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.
1 Mózes 11,1-9

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

A Biblia ír Noéról, aki „kegyelmet talált az Úr előtt” (1Mózes 6,8). Ha nem is tudjuk megfogalmazni, mit is jelent ez pontosan, annyit azért tudunk, hogy Noét elkerülte az emberiséget sújtó büntetés. Családjával együtt új kezdetet kaptak. Istennek terve volt Noéval!

Isten a kegyelemmel tehát új lehetőségeket ad. De vajon hogy él ezzel az ember? Mit csinál, vagy mit nem? 

Aki Istennel jár, azt szövetség köti hozzá. (A szövetségben a felek hűséget és felelősséget vállalnak egymás iránt.) Az ilyen embernek lehetősége van Isten akaratát teljesíteni. Nem azt jelenti ez, hogy az együtt járás során a saját, jónak tűnő ötleteinket elfogadtatjuk Istennel. Nem elég jó dolgokat cselekedni, Isten akaratát kell betölteni. Előfordulhat, hogy nem törvénytelen, szabálytalan az, amit teszünk, de Istennel szemben mégis szövetségszegés, s így nem illeszkedik tervébe. 

Ha alázattal vagyunk, még a büntetésben is megláthatjuk Isten kegyelmét, hisz a kiállt próbák visszavezetnek minket a helyes útra. Istennek tehát még a büntetéssel is célja van, azt is felhasználja eredeti terve betöltésére.

Meg akarja velünk értetni, hogy védelmünk érdekében nem kell falakat építenünk, ő maga akar körülbástyázni bennünket kegyelmével. Olyan „vár” szeretne lenni az életünkben, amit semmilyen ellenség nem tud bevenni.

S ne feledjük: az alázattal növeljük Isten kegyelmének hatékonyságát az életünkben!

2020.11.01. Révész Lajos – Kegyelem által

 Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.
1 Mózes 6:5-8 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

A kegyelem jelentése: örömteli ajándék, amit nem tudunk kiérdemelni. Isten nem a cselekedeteink alapján adja ezt a különleges kincset, hanem a szívünket vizsgálja meg, formálható szívet keresve. Az Ige bemutatja milyen módon fogadhatjuk megmentését.

Van olyan ember, aki nem tudja elfogadni a kegyelmet, a halál felé húz a szíve. Ilyen volt Lót felesége, aki nem hallgatott az Úr angyalainak figyelmeztetésre, hogy vissza se nézzen előző életére, csak fusson a bűntől minél messzebb. Megmenekülhetett volna, de engedetlenségének következményeképpen azonnal meghalt. (1 Mózes 19:15-26)

A másik típust Lót jelképezi. Nem mert ellent mondani a Mindenhatónak, de nem is bízott meg Benne teljesen. Felülbírálta, hogy jó helyre akarja- e vezetni őt Isten. Az ilyen ember elfogadja a kegyelmet, de alkudozik, feltételeket szab, ötleteket ad Istennek, nem adja át az életét maradéktalanul. (1 Mózes 19.15-22)

Noé életéből láthatjuk, hogyan adhatjuk át a szívünket teljesen Istennek, és hogyan rendelhetjük alá Neki életünket és akaratunkat. Noé csak az Úrra nézve tudott igent mondani arra az emberileg képtelenségnek tűnő ötletre, hogy a szárazföld közepén bárkát építsen. Az ismeretlentől gyakran félünk, de ha nem magunkra és a környezetünkre figyelünk - hanem a tekintetünket a Menny felé fordítjuk -, legyen bármilyen nehéz az utunk, Isten dicsősége fog kísérni bennünket. (1 Mózes 6:9-22)

A kegyelem által az Úr behív minket abba az öröklétbe, amiről Nélküle fogalmunk sem lehet, és nem csak ráállít a rajtvonalra, hanem egészen a célig elkísér!

„De Isten, gazdag lévén irgalomban, az Ő nagy szeretetéért, amivel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és Vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért.” Efézus 2:4-6

2020.10.25. Révész Lajos és Szilvia – Tűzben kipróbált arany

Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas és hat könyök széles aranyszobrot. Fölállíttatta azt a Dúrá völgyében, Babilon városában. Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstárnokokat, a bírákat, a rendőrparancsnokokat és a tartományok tisztviselőit, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstárnokok, a bírák, a rendőrparancsnokok és a tartományok tisztviselői a szobor felavatására, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, és odaálltak a szobor elé, amelyet Nebukadneccar felállíttatott. A hírnök pedig hangos szóval kihirdette: Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek, hogy amint meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe! Amikor tehát a különböző nyelvű népek és nemzetek meghallották a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak, és hódoltak az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott. Ekkor azonban káldeus férfiak álltak elő, és bevádolták a zsidókat. Így beszéltek Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj! Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál. Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket? Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még az arca is eltorzult. Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták. A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett. Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó, király! Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. Ekkor Nebukadneccar király odament az izzó tüzes kemence ajtajához, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek ide! És kijött Sadrak, Mésak és Abédnegó a tűzből. Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket. Nebukadneccar ekkor így szólt: Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük. Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani. Azután a király megerősítette tisztségében Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.
Dániel 3, 1–30

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás  

A tűzbe vetett férfiak története nem a kemencében kezdődik. Isten nevelte ki őket, hogy majd helyt állhassanak, amikor szükség lesz rá. Igaz emberek igaz döntés miatt kerültek a tűzbe, mert nem azt tették, amit a király a hírnökein keresztül parancsolt. Ma a tömegkommunikációs eszközök közlik, mit kell tennünk, mit vár el a korszellem.

Ha meghajolnának a király parancsa szerint, vége lenne a próbának – de vége lenne a lehetőségnek is, amit a próba rejtett. Ők kitartanak, és erre csak az képes, aki tudja, hogy Isten vezeti majd át a nehézségen. Aki tudja, hogy nem azért került tűzbe, hogy a hite, az elhívása, a személyisége a lángok martaléka legyen, hanem azért, hogy formálhatóbbá, tisztábbá, értékesebbé váljon. 

A próba mindig hitkrízis is: hol van Isten, miért engedi ezt? A legnehezebb, ha nem tudom biztosan, hogy Isten vitt-e bele, és hogy sértetlenül kikerülök-e belőle. Bukott világban élünk, Isten nem avatkozik be mindig, de velünk jön. Egyetlen lehetőségünk van: rá nézni, mert „van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből”, van rá hatalma. De szuverén úr, így „ha nem tenné is”, akkor is tudom, hogy kiben hiszek, és hogy nem vagyok egyedül. Hitben járunk, nem látásban (ezért vagyunk „hívők”, nem pedig „látók”). Nem tart meg a nehézségek között az a hit, amely a láthatókra vagy az érzéseinkre épül, csak az a hit tart meg, melynek alapja az ige, az ígéretek. A kemencében ismerjük meg igazán Istent, ott válnak valósággá az ígéretek, ott kerülnek le rólunk a kötelek. 

Vagy a környezetünk befolyásol minket, vagy mi leszünk hatással a környezetünkre. Lehet, hogy egyes döntéseinkkel hátrányos helyzetbe kerülünk, de környezetünk figyel minket, hogyan reagálunk ilyenkor. Nagyobb a befolyásunk, mint hisszük: rajtunk keresztül láthatják meg Istent.

Isten számára a legnagyobb érték a lelkünk, óriási árat fizetett érte, így nem fog minket veszni hagyni a tűzben.

2020.10.18. Révész Lajos - Az evangélium ereje

Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
ApCsel 10,44–48

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás 

Az első keresztények kizárólag zsidók voltak, és úgy is gondolták, hogy ez a hit csak nekik jár. Hívőként talán mi is gondolkodunk úgy néha, hogy Isten áldásai csak a mieink, világiak számára ez elérhetetlen.

A pogányok közé először Péter vitte el az evangéliumot, miután Isten látomásban értette meg vele, hogy „nem személyválogató az Isten”.

Mindnyájan ugyanúgy érkeztünk a világba – mezítelenül, üres kézzel. Első tíz évünk meghatározó. Hozott csomagokkal, jó vagy rossz családi háttérrel indulunk az élet startjáról. Bár a sátán próbálkozik hiányainkra „választ” adni, teljes életet csak Istentől kaphatunk.

Az igében arról olvashatunk, hogy „élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi… kegyes és istenfélő ember volt... szüntelenül könyörgött Istenhez.” Mégis hiányzott valami az életéből. Erre adott választ az angyali látomás: „Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak.”  Bár tiltott dolog volt „zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni”, Péter Istennek engedelmeskedve hirdette nekik az evangéliumot. „Míg ezeket a szavakat mondta”, hatalmas dolgok történtek: „Leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.”

Nekünk, mai keresztényeknek mit és hogyan kell ahhoz mondani, cselekedni, hogy ilyenek történjenek?

Szent Szelleme úgy dolgozik bennünk, hogy kívánatossá teszi a változást. Nyitottá teszi a szívet a megtérésre, amikor is a gondolkodásunkba beleszól a menny. A megtérés azonban nem élményterápia! Isten a jelenlétét ígéri mindenféle napra – jóra, rosszra –, és ez garancia az elbukások utáni felállásra. Nem garancia viszont a problémamentes életre, de nem kell egyedül harcolnunk.

2020.10.11. Kovács Dániel – Az idő: kronosz és kairosz

Az idő: kronosz és kairosz

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Isten időszámítása más, mint ahogy mi értelmezzük, mérjük, tapasztaljuk az időt. Ő nem engedi a cselekvését az általunk ismert idő keretei közé szorítani: „…az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.” (2Péter 3,8)

A görög nyelv két szóval fejezi ki az időt, ez a kronosz és a kairosz. A kronosz a naptári, a mennyiségi időt jelöli. A kairosz szó pedig az események közötti meghatározatlan időpillanatot jelenti, amikor valami különleges történik.

Nem látjuk előre az életünk években mérhető hosszát – a kronoszt –, de felismerhetjük azokat a különleges pillanatokat – kairosz –, amelyeket Isten nekünk készít. Akár azért, hogy minket formáljon, akár azért, hogy mások életében cselekedjen rajtunk keresztül. Nem a szerencsének köszönhetően vagyunk jó időben jó helyen. Isten hozza el ezeket a helyzeteket, de ezek amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan mennek. Megragadhatjuk a pillanatot, ha szembe jön velünk, de ha hagytuk, hogy elmenjen mellettünk, akkor elkéstünk.

Az időt megragadni, kihasználni azt jelenti, hogy most tesszük meg, amit kell, amire Isten indít. Éljünk jól az Úr kegyelmi idejével a saját életünkben, és ragadjuk meg azt a pillanatot, amikor mi lehetünk az ő eszköze a környezetünkben!

Végül pedig „nem lesz többé idő” (Jelenések könyve 10,6), és örökké Istennel leszünk.

2020.10.04. Kovács Dániel, Révész Lajos – Hálaadás

Hálaadás

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Isten arra hív, hogy a hála, a dicsőítés töltse be a szívünket, így a negatív érzések, gondolatok ne verhessenek gyökeret bennünk. Különösen hatékony, ha a köszönetünket meg is fogalmazzuk valamilyen formában (imádság, bizonyságtétel, ének, művészeti alkotás). A hálaadáskor felszabaduló dopamin a fizikai egészségünket is támogatja.

A hálatelt szív nem azt jelenti, hogy megköszönjük, ha valami jó történik velünk. Az 1Thesszalonika 5,18 szerint mindenért hálát adhatunk, az érzelmeinktől, a helyzettől függetlenül. Isten akarata ez a mi javunkra, ahogyan az is, hogy becsüljük meg az értünk fáradozókat: vezetőinket, elöljáróinkat. Akkor is, ha valakivel nem jövünk ki jól, kezdjünk el hálát adni érte. Önként vállalt felelősség alakul ki irányába, olyan kötelék, amelyet nem tud kikezdeni a sátán. A konfliktusok azokat a helyeket tárják fel, ahol gyengék vagyunk, Isten ezek által mutat rá a hiányosságainkra. Hálát adhatunk ezért is, és hogy Istennél már megvan a megoldás.

2020.09.27. Kovács Dániel, Balogh Péter – Generációk együtt a gyülekezetben

Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.

Titusz 2:1-10

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Az egység Isten Igéjében visszatérő gondolat. Isteni akarat, szándék. A generációk közötti egység nem csak közös hitvallás, hanem emberek összetartozása Jézus Krisztusban. Az összetartó erő, a kapocs az Úr maga. Nekünk azt kell megérteni, hogy Isten „egy szívet” (ugyanolyan szívet) adott nekünk. Az egység nem egyenlő az azonossággal. Isten szeretete tart össze bennünket különbözőségünk ellenére is.

Ha különböző generációk haladnak együtt, nem az erősek tempója diktál, hanem a leggyengébbeké. Vannak ugyan helyzetek, amikor kell az erősebbek húzóereje, de ha a gyengébbek lassulást okoznak, nem hagyhatjuk őket magukra.

Kik az erősek? Néha az idősebbek, akik tapasztaltak, máskor pedig a fiatalabbak, akik lendületesek. Isten egyensúlyt ad ebben is. Megérteti velünk, hogy egyszerre lehetünk segítségre szorulók és segítők, vigasztalásra várók és bátorítók, kegyelemre éhezők és irgalmazók.

Nagyon fontos az egészséges tanítás, az egészséges hit, szeretet, állhatatosság és az egyenes beszéd. Ezek segítenek minden generációnak megállni abban, amit Isten kimondottan nekik üzen. Rengeteg „fecsegést” hallunk nap, mint nap. Mi magunk is „fecsegők” vagyunk néha. Hallgassunk az egészséges tanításra, legyünk minden erőnkkel azon, hogy megtartsuk, amit a mi Urunk kér tőlünk. Így nem lesz időnk sem a „fecsegőkre” sem a „fecsegésre”. Ezáltal „ … a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére…” válunk mindenben.

2020.09.20. Révész Lajos – Döbbenetes szabadítás

 Jeremiás 39–40 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Isten máshogy gondolkodik, mint mi. Nem véletlenül hozott minket ebbe a világba, nem tévedés, hogy azon a helyen élünk, ahol. Isten mindent gondosan eltervezett, vezetése alatt maradni az egyetlen mód, hogy áldásként éljük meg a mindennapokat.

Ő azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat… Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,29–30) Az átlagember számára ez már önmagában is ellentmondásos kérés. Jeruzsálem népe sem volt ezzel másképp, hiszen figyelmen kívül hagyták, sőt keményen elutasították Isten javaslatát a szabadulásra. Ő ugyanis azt kérte tőlük, hogy alázzák meg magukat az ellenség előtt, akkor megmenekülhetnek. Ez lett volna Isten igája, amit segített volna elhordozni, de a nép ezt szörnyű béklyónak vélte. Saját engedetlenségük következménye lett végül a szenvedésük.

Tévedés azt gondolni, hogy ha az Urat szolgáljuk, akkor ő megtisztítja nekünk az előttünk álló utat. Jeremiás engedelmes prófétája volt Istennek, mégis elutasította, ciszternába dobta, börtönbe zárta saját népe. De az Úr szolgálatában állni valóban kegyelem. Döbbenetes módon képes övéiről gondoskodni. Akár az ellenséget is felhasználhatja szolgája védelmében. Sőt az is előfordulhat, hogy amit a választott nép nem hall meg, az ellenség felismeri benne Isten vezetését!

Jeremiást babiloni főemberek mentették ki övéi börtöneiből. Sőt Isten rajtuk keresztül kétféle szabadulást is felajánlott neki. Amikor teljesen miénk a választás, még inkább érdemes keresni, hogy mit is akarhat Isten.

Jeremiás választhatta volna a babiloni életet, ahol főemberek gondoskodtak volna róla, de ő az országban maradt népe között, Isten ígéretével: „Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! – így szól az Úr.” (Jeremiás 39,18)

2020.09.13. Kovács Dániel – Egy akarat, egy cél, egy törekvés

 

Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt
Filippi 2,1–5

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Filippi gazdag város volt, lakói római állampolgárok, akik a császár szolgálatában harcoltak, ezzel dicsőséget és kiváltságokat szerezve. Büszkeség, felsőbbrendűségi érzés jellemezte őket. A gyülekezet nagy része pogány háttérből tért meg, ezért Pál a megtérés utáni gyakorlatra helyezi a hangsúlyt. Az elismerést, hatalmat, befolyást eddig maguknak akarták megszerezni, ezt a gondolkodásukat kell átformálni keresztényként.

Még egy ilyen jó helyzetben lévő közösségnek is szüksége van vigasztalásra, bátorításra, pártfogásra. Isten Lelke ma is képes arra, hogy olyan válaszokat adjon, amilyenekre éppen szükségünk van.

Mit jelent a Pál által használt „Krisztusban” kifejezés? Egyrészt elhiszem, hogy Krisztus meghalt a bűneimért, ezért üdvösségem van, Krisztusban vagyok. Ennek földi képe a helyi közösség, Krisztus teste. A hit egyéni döntés, egyéni felelősség kérdése, a közösséget azonban már Isten Lelke munkálja. Másrészt gyakorlati összetevője is van: az alázat és a türelem. Tudunk-e egyek lenni akkor is, ha egy-egy igazságról radikálisan másképp gondolkodunk, vagy ha közös célunkat, az emberek üdvösségét másképp igyekszünk elérni? A gyülekezet nem lehet a versengés, az összehasonlítás helye. Ha a mi részünk, az alázat egyesül Isten békességével, akkor lesz közöttünk egyetértés.

2020.09.06 Révész Lajos – Isten megdöbbentő terve

 Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: Ezt mondta nekem az ÚR: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba! Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, az ammóniak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe érkeztek Cidkijjá júdai királyhoz! Parancsold meg nekik, hogy mondják meg uruknak: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Mondjátok meg uratoknak: Én alkottam nagy erővel és kinyújtott karral a földet meg a földön élő embereket és állatokat, és annak adom, akinek én jónak látom. Most szolgámnak, Nebukadneccar babilóniai királynak a kezébe adom mindezeket az országokat. Még a mezei állatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak. Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak. Ezért fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel büntetem azt a népet és országot, amely nem szolgálja Nebukadneccart, Babilónia királyát, és nem hajtja nyakát Babilónia királyának az igájába! - így szól az ÚR. Végül egészen megsemmisítem őket általa. Ne hallgassatok azért prófétáitokra, a jósokra és álmodókra, a jelmagyarázókra és varázslókra, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok Babilónia királyának! Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsalak benneteket földetekről, szétszórjalak benneteket, és elpusztuljatok. Azt a népet azonban, amely a nyakát Babilónia királyának az igájába hajtja, és őt szolgálja, meghagyom földjén - így szól az ÚR -, hogy művelje azt, és lakjék rajta.
Jeremiás 27:1–11

  

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

„Vegyétek magatokra az én igámat…” (Máté 11:29) Ha ez a terve Istennek, valóban megdöbbentően hangzik. Hát nem segíteni, könnyíteni akar rajtunk? De amit Isten mond, egyszerűen csak meg kell tenni. Még ha nem is mindig értjük azonnal, és egyáltalán nem tűnik logikusnak.

Különbséget kell tennünk azonban iga és béklyó között. Míg az egyik személyre szabott, és a terhek könnyebb viselését teszi lehetővé, a másik ellehetetleníti életünket, a puszta létezésig korlátozva azt.

Jézus azt mondja: „Az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:30) Igen, Isten céllal enged be terheket az életünkbe, de soha nem hagy magunkra velük. Azt is tudja, hogy a terhek elhordozása könnyebb, ha megoszthatjuk valakivel. Jézus mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat…” Nem újabb terhet akar ránk tenni, hanem osztozni akar azok elhordozásában. Vele saját erőnk is megsokszorozódik.

Jézus igájában járni védelmet is jelent a sátán megtévesztései ellen, aki vágyainkon keresztül próbál minket manipulálni, Isten útjáról letéríteni.

 

Isten soha nem ígért teher nélküli életet, de azt a terhet hordozzuk, amit ő tesz ránk! „Mert az én igám jó, az én terhem könnyű.”