2021. február 26., péntek

2021.02.21. Révész Lajos – Isten szereteteszközei

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.”
János 4:7-–8

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Isten szeretetének mértékét, eszköztárát se elképzelni, se kifejezni nem tudjuk: az végtelen. Erről tanúskodik János evangéliuma 3. részének 16. verse: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Aki megismeri Istent, az egyre többet kap ebből a szeretetből. Bár Isten nem látható, de ha szeretet van bennünk (szívünkbe árad az Isten szeretete – erővel, hatalommal), „megláthatjuk” őt, hisz Isten a szeretet. Áthidalja az ismeretlent, a láthatatlant.

A szeretet természetfeletti dolog, általa megváltozik minden. Csak a szeretet képes arra, hogy mindig jó irányba mozdítsa a dolgokat.

Korunk ontja ránk a félelmeket, az információhiány vagy épp az információdömping nem enged tisztán látni. A félelemmel találkozni azonban nem egyenlő azzal, hogy átadjuk magunkat a félelemnek. Isten szeretete az, ami ebben is eligazít, válaszokat ad. „Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Timóteus 1:7)

Ezekben az időkben „megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Máté 24:12–13) A szeretet – bár nem mindig felüdítő és egyszerű – választható dolog. Isten irántunk való szeretete a Golgotán csúcsosodott ki, ahol mindkét véglet megnyilvánult: az emberi gonoszság és az isteni szeretet is.

Isten azt szeretné, hogy szeretete kikerüljön a gyülekezeten kívülre is, hisz a „lelki hajléktalanoknak” is szükségük van erre a mennyei melegségre. Bár ennek nem mi magunk vagyunk a forrása, bátran vállaljuk fel, ki működik bennünk. Engedjük, hogy Isten eszközként használjon bennünket azok felé, akik szeretetéhségben szenvednek.

2021. február 17., szerda

2021.02.14. Révész Lajos és Szilvia – Szerelem

Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.
Énekek éneke 8,6–7



YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A szerelem Isten lényéből fakad. Sok víz sem olthatja el: ez arra utal, hogy nem csak a szenvedélyről van szó, hanem Isten leküzdhetetlen, átléphetetlen valója nyilvánul meg egy földi kapcsolatban. Így szeretne kapcsolódni hozzánk ő is.

A szerelem mindig egy történet: de nem csak megtörténik velünk, hanem egy folyamat, amely valahonnan elindul, és tart valamerre.

Az egészséges, beteljesült szerelmi kapcsolatban a szenvedély, az intimitás és az elköteleződés is megtalálható. Ha a háromból valamelyik hiányzik, az vagy romantikus, vagy vak szerelem, vagy baráti kapcsolat. A beteljesült állapot eufóriája csak egy ideig tart, utána dolgoznunk kell azon, hogy mindhárom terület működjön.

Az érett, kiforrott, hosszú távú szerelem hasonlít leginkább Isten szeretetére: teljes valónkat ismeri, hibáinkkal együtt is elkötelezetten szeret. A vele való kapcsolatunk is akkor teljes, ha mind a három oldal jelen van. Isten szeretete is egy történet, amelyben ő tette meg az első lépést, és amely az örökkévalóságig tart.

2021.02.07. Révész Lajos – Szeretet-kapcsolat-Isten

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
1János 4,7–11
 

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Ahogy képtelenek vagyunk végtelenig elszámolni, épp így lehetetlen felfognunk Isten végtelen szeretetét. Ha a matematikához akarjuk hasonlítani: a mi szeretetünk a megismerhető matematika, Isten szeretete a végtelen. Neki ez a szeretet nem a tulajdonsága, hanem a lénye maga. Amikor ezt megértjük, és elkezdjük megismerni őt, rádöbbenünk arra, hogy ő már akkor szeretett minket, amikor mi még nem is ismertük őt. Bár mi semmit nem tudunk tenni Istenért, mégis viszontszeretjük azért a jóért, amit értünk tesz.

Emberi logikánkba nem fér bele, hogy olyanokat is szeressünk, akiket nem is ismerünk, vagy talán úgy véljük, nem méltók a szeretetünkre. Velünk ellentétben Isten előtt nincs jobban vagy kevésbé szerethető ember. Csak olyan van, aki már ismeri, vagy aki még nem ismeri őt. Ez a fajta szeretet nem velünk születik. Amikor Isten belénk tölti önmagát (szeretetét), minket is megtanít így szeretni.

Bár a sátán sokszor hoz olyan helyzetet, amiben igazolja, hogy jogosan haragszunk, tehát jogosan nem szeretünk, Isten elköteleződött felénk arra nézve, hogy kegyelmének gyümölcsét, a feltétel nélküli szeretetet meggyökereztesse bennünk. A vele való élő kapcsolat tesz képessé minket ennek a szeretetnek a megértésére és megélésére.

Erősödjünk meg Isten szeretetében, maradjunk kapcsolatban vele, hogy bárkit, akit ad elénk, az ő szeretetével tudjuk szeretni.

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van,
és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent,
aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg  Istent, mert Isten szeretet. (1János 4,7)

2021. február 2., kedd

2021.01.31. Kovács Dániel – Ima, imádat, könyörgés, hálaadás a mindennapokban


YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A Bibliát olvasva megtudhatjuk, hogy az imák az Ószövetségben gyakran előre megírt, meghatározott témájú szövegek voltak, az imádság helye pedig leginkább a templom volt.

Az Újszövetségben azt látjuk, hogy Isten kinyitja az imádság lehetőségét: bárhol, bárki számára elérhető.

A Szentírás arra biztat minket, hogy imádkozzunk mindenkor a Lélek által, imádságunk legyen kitartó, éber és hálaadó. Ennek különböző módjai:

Ragaszkodni az Egyhez
Meglelni az imádság helyét – az Ószövetségben ez a templom volt, az Újszövetség szerint a templom mi vagyunk. Imádságunk nincs helyhez és időhöz kötve.

Fohászkodás (könyörgés)
Elhúzódó imatémák, kérések, szükségek feltárása. Ilyenkor még inkább érezzük alárendeltségünket, kiszolgáltatottságunkat. A könyörgés nem egyenlő a mindennapi imával.

Istenhez címzett imádság
Nem számít a hallgatóság, a közönség. Tehetjük csendes szobában, szokásos helyen vagy a természetben… Ez kizárólag az Istennel való intim párbeszéd.

Közbenjáró ima
Konkrét imatémáért imádkozunk, ez akár emberektől való felkérés is lehet, de vezethet benne a Lélek is.

Petíció”
Különleges könyörgés (kérvény) Istenhez egy bizonyos dolog miatt. Nehéz módja az imádságnak, mert agyunk, vagyis ismereteink szemben állhatnak hitünkkel.

Imádat és hódolat csakis Istenek jár. Bálványimádásról akkor beszélünk, ha az imádat tárgya nem Isten. (Még az angyaloknak sem jár a hódolat!)

A hálaadás az imádat része, hisz az Istenben való bizalom már előre hálát ad, remélve, hogy Isten meghallgatja könyörgésünket.

Imádságunk, hálaadásunk legyen egyre bőségesebb! Ez az életforma nem mindig könnyű, mert gyakran nem alkalmas a hely, a körülmények. De merítsünk erőt hitelődeinktől, akik akár börtönben, bilincsben is kitartóan és állhatatosan imádkoztak.

2021.01.24. Révész Lajos – Különleges idők különleges imádságai

„Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 10Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.
1 Krónikák 4,9–10

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

A Bibliát olvasva Jabécról annyit tudunk meg a nemzetségtáblázatból, hogy tekintélyesebb volt a testvéreinél. A külső és a belső jólét azonban nem mindig van összhangban. Jabéc nevének jelentése: fájdalomokozó - ezzel a névvel kellett leélnie életét. Ez olyan adottság volt, amiről nem tehetett, és változtatni sem tudott rajta. A mi életünkben is lehet olyan nehéz helyzet, amiből nem tudunk kilépni. A legjobb, ha azt tesszük, amit Jabéc: nem mentegette magát, de nem is söpörte a szőnyeg alá a problémát, hanem segítségül hívta Istent: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom”. Látta, hogy az igazi áldás nem a tekintély, hanem az, ha megszűnik a fájdalom, a keserűség.

Amennyire értékeljük magunkat, annyira tudjuk kihasználni a lehetőségeinket - ezt nagyban befolyásolja az, amit a többiek mondanak rólunk. Bár úgy láthatnánk magunkat, ahogy Isten lát: se többnek, se kevesebbnek! A nemzetségtáblázatok éppen arról szólnak, hogy Istent minden egyes ember érdekli, de az értékességünk nem hatalmaz fel arra, hogy követelésekkel álljunk elé. Amikor mély bizalommal fordulunk hozzá, és egyszerűen elismerjük a helyzetet, amiben vagyunk, akkor adja meg azt a segítséget, amire szükségünk van. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy átmenetileg várnunk kell.

Hangolja rá Isten a szívünket az ő akaratára!