„Szeretteim, szeressük egymást,
mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri
Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.”
János 4:7-–8
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Isten szeretetének mértékét,
eszköztárát se elképzelni, se kifejezni nem tudjuk: az végtelen. Erről
tanúskodik János evangéliuma 3. részének 16. verse: „Mert úgy szerette Isten
a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen.”
Aki megismeri Istent, az egyre
többet kap ebből a szeretetből. Bár Isten nem látható, de ha szeretet van
bennünk (szívünkbe árad az Isten szeretete – erővel, hatalommal), „megláthatjuk”
őt, hisz Isten a szeretet. Áthidalja az ismeretlent, a láthatatlant.
A szeretet természetfeletti dolog,
általa megváltozik minden. Csak a szeretet képes arra, hogy mindig jó irányba
mozdítsa a dolgokat.
Korunk ontja ránk a félelmeket, az
információhiány vagy épp az információdömping nem enged tisztán látni. A
félelemmel találkozni azonban nem egyenlő azzal, hogy átadjuk magunkat a
félelemnek. Isten szeretete az, ami ebben is eligazít, válaszokat ad. „Nem a
félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság
lelkét." (2Timóteus 1:7)
Ezekben az időkben „megsokasodik
a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az
üdvözül.” (Máté 24:12–13) A szeretet – bár nem mindig felüdítő és egyszerű
– választható dolog. Isten irántunk való szeretete a Golgotán csúcsosodott ki,
ahol mindkét véglet megnyilvánult: az emberi gonoszság és az isteni szeretet
is.
Isten azt szeretné, hogy szeretete
kikerüljön a gyülekezeten kívülre is, hisz a „lelki hajléktalanoknak” is
szükségük van erre a mennyei melegségre. Bár ennek nem mi magunk vagyunk a
forrása, bátran vállaljuk fel, ki működik bennünk. Engedjük, hogy Isten
eszközként használjon bennünket azok felé, akik szeretetéhségben szenvednek.