Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok,
ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
János 12:26
A becsületrend ma egy
közösség, egy nemzet érdekében teljesített kiemelkedő szolgálat elismerésére
szolgál, de az eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Isten már teremtetésünk előtt eltervezte, hogy az Ő országát építők
élvezni fogják az Ő megbecsülését.
„Aki
nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és
aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.”
Ne nagy és elérhetetlen
magasságokban gondolkodjunk, ha a szolgálatot próbáljuk definiálni. Sokszor ez
sokkal egyszerűbb, mint képzeljük. Kézzelfogható, hétköznapi dolog.
A szolgálat mindig
személyre szabott, képességeinkhez igazodik és soha nem hagy magunkra Isten,
miközben végezzük. Előfordul, hogy felismerjük mire hív el az Úr, de mi akarjuk
megszabni a szolgálatunk helyét, esetleg idejét. Ha beleesünk ebbe a hibába,
elveszíthetjük azt a hatalmas ígéretet, miszerint „… és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is...” Vagyis ha a
helyemen vagyok, Isten végig mellettem van, ha elhagyom a helyemet, eltávolodom
Istentől. A kulcs: a követés.
Isten munkatársának lenni
sokszor nem könnyű. Az ördög néha olyan durván támad – fájdalmat ad, álmainkon
vagy épp álmatlanságunkon keresztül gyötör - , hogy elgondolkodunk, érdemes-e
ezt tovább folytatni… Ekkor hallgassunk az Úr Jézus csendes szavára, ne a sátán
mindent szétromboló üvöltésére. Ha kitartunk a ránk bízott szolgálatban, olyan
„becsületrendet” kapunk a mi Istenünktől, ami erőt, hatalmat, bölcsességet,
kegyelmes és engedelmes szívet eredményez bennünk. Az Élő Isten megbecsülését
fogjuk élvezni. Lehet, hogy a környezetünk nem ért majd egyet ezzel, sőt
ellenünk dönt, de egy szolgálat sikeressége soha nem attól függ, hogy a
környezetünk mit gondol arról. Még csak nem is attól, hogy annak nyomán van-e
azonnali változás.
Legyünk tisztában azzal,
hogy Isten a nekünk adott erő mértéke szerint adja a feladatot, ne adjuk már
fel a kezdet előtt, attól félve, hogy nem vagyunk rá képesek.
Szorosan kövessük Urunk
lábnyomát, és Ő sikerre fogja vinni rajtunk keresztül, amit eltervezett. A
jutalmunk pedig az a megbecsülés, ami erőt ad a következő lépéshez.