2018.08.26. Kovács Dániel - Töltsük meg élettel a jövőt!

És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára: Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké. És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké. (Ezékiel 37.15-28)

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás 

- Isten ma is képes teremteni és életeket helyreállítani. Új szívet ad a megváltást elfogadóknak, mindegy, honnan jöttek.
-  Ahogy a próféciában szereplő két botot összeillesztik és azok egy egységgé válnak, úgy Krisztusban mi is eggyé válunk mindenféle megkülönböztetés nélkül.
-   Láthatóvá tesszük Isten szeretetét azzal, ahogy egymást szeretjük.
-  Szükségünk van Isten szeretetére, kegyelmére ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni a démoni erők és a Sátán fogságából, kísértéseitől.
- A kegyelmet az ember nem tudja kiérdemelni, az az Isten lényéből (szeretetéből, dicsőségéből) fakad.
-  Ha átéltem a kegyelmet, akkor tudok másokért imádkozni! Ha voltam „babiloni fogságban”, akkor örömmel szolgálok Istennek, mert Ő elvette kőszívemet és érzékennyé tett más emberek sorsa iránt.
-  A prófétákhoz sem szólt mindig Isten, vagy ők sem értették (hallották) mindig Istent. Ha nem szól hozzánk Isten, tegyük azt, és tartsunk ki abban, amit utoljára mondott.
-  Isten Igéje nélkülünk is megvalósul, a kérdés, hogy mi is részesülünk-e az áldásokban, akarjuk-e ezt.
-  Ne a múlton, a bűneinken, az örökölt romjaink felett merengjünk! Merjünk, akarjunk Istenre nézni, őt követni, emlékezzünk a kegyelemre, amely a reménytelenség állapotában is jelen van!