Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Elkötelezettség és
felelősség
Alapige:
Máté 25:14-30
Mindannyian tökéletesen gazdagok vagyunk, és mindennel rendelkezünk,
amire szükségünk van. Gazdagságunk forrása a Menny, amelynek kincsei
teljességükben elérhetőek a számunkra Jézusban. Jézus ránk bízta a Menny
képviseletét az Őt nem ismerők felé. Valójában mennyire vesszük komolyan az
elhívásunkat? Olyan komolyan vesszük Atyánk képviseletét, amilyen komolyan ránk
bízta?
1. Isten elérhetővé tette számodra a
Menny gazdagságát
– Gazdálkodj vele!
– Gazdálkodj vele!
a.
Az emberek ki vannak éhezve a szeretetre, a megbocsátásra, az elfogadásra,
és az örök élet üzenetére. Gyakran az
Istennek szolgáló, megtért emberek is ezek után sóvárognak – pedig, minél
jobban ismerjük az élő Istent, annál inkább elérhető lesz számunkra a Menny
gazdagsága. A Mennyei királyság az a tökéletes világ, ami kifogyhatatlan
erőforrásokkal rendelkezik. Amíg ezt nem merjük elhinni, szeretet-,
megbocsátás- és elfogadás-hiányunk lesz.
b.
1 talentum 16 évi bér volt. 3 talentum 48, 5
talentum pedig 80 évi bérnek felelt meg, amely egy teljes élet fizetése. A
példázatbeli úr a teljes vagyonát
bízta szolgáira, mindent, ami az övé volt – nem zsebpénzt bízott tehát rájuk. (Később
ezt nevezi Jézus kevésnek ahhoz képest, amit majd a Mennyben ránk bíz.)
c.
Isten különbözőnek teremtett bennünket, és
különböző mértékben kaptuk a következőket is:
- Adottságok:
a velünk született képességeink, amelyeket gyakorlás útján kibontakoztathatunk;
- Gyümölcsök:
a Szentlélek bennünk való munkája nyomán kiformálódó pozitív jellembeli
tulajdonságok;
- Ajándékok:
természetfölötti képességek Krisztus testének építésére;
- Talentumok:
Isten Királyságának képviseletére szóló felhatalmazás és felelősség – ebből
legalább egyet mindenki kapott.
Mindannyian felelősek vagyunk gyarapítani Isten országát,
mert mindent megkaptunk hozzá, hogy ezt kivitelezhessük. „Áldott az Isten, a mi
Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki
áldásával a Krisztusban.” (Efezus 1: 3) Isten azzal bíz meg bennünket, hogy ezt
a ránk bízott mérhetetlen gazdagságot fektessük be emberekbe, mert Isten
Királysága így gyarapszik. Minden egyes ember, aki a mi munkánk nyomán Istennek
adja a dicsőséget, az Úr vagyonát gyarapítja.
2. Isten megismerhetővé tette magát a
számodra
– Ismerkedj meg vele!
– Ismerkedj meg vele!
a.
A pédázatbeli úr nem mondta meg, hogy mit
tegyenek a vagyonnal, de a szolgák (főtisztviselők) tudták, hogy mire való a
pénz, mert az úr közvetlen környezetében láthatták, hogy Ő hogyan gazdálkodik –
csak azt tették, amit az úrnál láttak.
b.
A két jól gazdálkodó szolga számára természetes
volt, hogy azt teszik, amit az úrtól láttak, mert jól ismerték őt. Egyedül az a
szolga hivatkozik arra, hogy ismeri az urat, aki elássa a talentumát, de
kiderül, hogy végzetesen félreismerte őt.
c.
A mi Isten-képünk is alapvetően fogja
meghatározni, hogy mennyire akarunk róla beszélni másoknak. Pontosan annyit és
úgy tudunk bemutatni Isten Királyságából, amennyit és ahogyan mi ismerjük
Istent.
-
Nem mindegy tehát, hogy ismereteink vannak-e Istenről vagy valóban ismerjük-e Őt. Ha tapasztalataink alapján beszélünk Istenről, az Ő
szeretetéről, az Ő elfogadásáról, és arról, hogy nekünk hogyan bocsátott meg,
akkor ez más számára is vonzó lesz. „Az ő isteni hatalma megajándékozott minket
mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt,
aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Péter 1: 3)
-
Ha csak bizonyságot akarunk tenni valakinek, de
mi magunk valójában nem ismerjük Isten, Nem Rá támaszkodunk, nem fogunk tudni
beszélni Isten irántunk való szeretetéről. A torz Isten-kép (a félelem)
megfojtja a missziót, pedig „Levetkőztétek
a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki
Teremtője képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”
(Kolossé 3: 9-10)
3. Isten rád bízta a Menny
képviseletének felelősségét
– Élj vele!
– Élj vele!
Óriási a felelősségünk. Mindennel
– a beszédünkkel, a mimikánkkal, a hanghordozásunkkal – az Urat képviseljük.
Nem vagyunk hibátlanok, és eközben elbukunk, de Isten kegyelméből felállunk, és
folytatjuk a küldetést. Egyikünk sem Jézus, de próbálunk a nyomdokaiban járni,
mert Ő szeret, megbocsát, elfogad.
a.
Akik igazán megismerték Istent, felbátorodnak,
és cselekszenek. „Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik.” (Dániel
11,32)
b.
Nagy tehát a felelősségünk, mert Istent
megismerve az ő szavait adhatjuk tovább. „Aki titeket hallgat, engem hallgat,
és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem utasít el, azt utasítja
el, aki elküldött engem.” (Lukács 10:16)
c.
Jézus nem véletlenül mondja, hogy a Mennyben
sokkal többet fog ránk bízni: „Jól van jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen,
legyen hatalmad tíz város fölött!” (Lukács 19: 17)
Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő
a hűséget gazdagon megjutalmazza, de ehhez túl kell látnunk a látható világ határain.
A hűség (ragaszkodás) Isten
ismeretéből táplálkozik. Minél jobban ismerjük Istent, annál valóságosabb lesz
számunkra a Menny és annak gazdagsága, és annál természetesebb a küldetés,
amelyben járunk.