Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki
feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három leánya
született neki. Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a
jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden
keleti embernél. Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor
üzentek három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek
és igyanak. Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és
megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot
mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és
káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.
Jób 1.1-5
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Nem várjuk, nem akarjuk
őket, a vészhelyzetek azonban előbb-utóbb megérkeznek az életünkbe. A
vészhelyzetek vészjóslók, magukban hordozzák a betegség, a nyomorúság, a
veszteség, akár a halál lehetőségét is. A kérdés az, hogy mit
teszünk, mit tehetünk a vészhelyzetek idején?
Ahogy Jóbot is, a szenvedés minket is felismerhetetlenné tehet fizikailag és érzelmileg is, hiszen nehéz őket elviselni, akár össze is roppanhatunk. Megfordulhat a fejünkben, hogy elveszettek, elfelejtettek vagyunk. Jóbot azonban Isten akkor engedte ebbe a helyzetbe, amikor jelleme már erős és fejlett volt, mélyen gyökerezett Istenbe vetett hitében, amelytől még a legnyomorúságosabb időben sem fordult el. Isten pedig ekkor is szerette őt. Jób a Kősziklára, Istenre támaszkodott, ezért nem tudta őt a Sátán által gerjesztett vihar elsodorni. Fontos tehát emlékeznünk, hogy noha a sziklát nem lehet a helyéről kimozdítani, ez nem jelenti azt, hogy nem fogják viharok és csapások támadni, tépázni. Ha Isten felépíti a jellemünket, ezek a viharok nem fognak minket sem elpusztítani, sőt, ezek lelki fejlődésünk magasiskoláját jelentik. Ha érzékeljük a vihar jövetelét, gondoljuk végig, hogy esetleg mi okoztuk azt, véletlenszerűen érkeztek, vagy egy tervszerű támadás részét képezik. Bármelyik helyzettel állunk is szemben, Istenben bízva, erősen kapaszkodva a Kősziklába, ezeket átvészelhetjük. Minden veszteségből fel lehet állni, ahogy Jób is felállt az őt ért tragédiák után. Sőt! Isten ezután bőségesen megáldotta őt. Isten ad gyógyulást és áldást, a veszteség utáni felépülés folyamata pedig nem emberi kéz, hanem Isten érintése által megy végbe.