A kor,
amelyben Jeremiás élt, hasonlít a miénkhez. Siralmas állapotban volt Izrael: az
istentiszteleti szertartások látszólag előírás szerint folytak, de akik a
rendszert működtették, még a törvényt is képesek voltak tűzbe dobni, hogy ne
derüljön ki a romlottságuk.
Isten ebben a
zűrzavaros történelmi-politikai helyzetben egy fiatal fiút választ. Nem volt
egyszerű a szolgálata, de Isten már az anyaméhben úgy formálta, hogy alkalmas
legyen a feladat betöltésére. Minket is olyan képességekkel ruházott fel, amelyek
révén meg tudjuk tenni, amire hív. Már születésünk előtt a sejtjeinkbe írta
tökéletes tervét, és érintése révén ezt aktiválni is tudja.
Fiatalkorunkban
energikusabbak és lázadóbbak vagyunk, nagyobb az igazságérzetünk, és képesek
vagyunk bármit odaadni ezért az igazságért. De mikor van meg igazán az élethez
való bölcsességünk? Ekkor még nem, de ami hiányzik, azt Isten kipótolja, csak
induljunk el.
Minél
kiélezettebb a helyzetünk, annál nagyobb szükségünk van arra, hogy valaki
megmondja, mit tegyünk. Ma ilyen a világ: minden igazságot megkérdőjeleztünk.
De Isten átlátja az egész rendszert. Amit ő mond, nem mindig fog egyezni azzal,
amit a külső rendszer jónak tart – ám ha Isten valamit kimond, nem érdemes
mérlegelni.
Lehet, hogy
az utunk gyomlálással, pusztítással, rombolással kezdődik, mert ki kell tennünk
az életünkből valamit, hogy ami fontos, életteret kapjon. Nem lehet a romok
között elültetni a palántákat. Izrael – országunkhoz hasonlóan – látszólag
reménytelen helyzetben volt. De nincs reménytelen helyzet Istennél, Ő tud
gyógyulást adni.