Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt
voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből,
amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek
jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan
megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan
a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor
Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a
zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert
mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva
mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket
mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak,
vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban
és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és
prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az
Isten felséges dolgairól.”. Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban
kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek
meg.” Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így
szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt
tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap
harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól
az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és
leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és
szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is
prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és
füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges
napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
Apcsel 2: 1-21
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Istenre jellemző,
hogy fel tudja gerjeszteni maga iránt a bizalmat olyan helyzetekben is, amikor
mi emberek teljesen bizalom vesztettek lennék. Ha valaki visszaél a
bizalmunkkal, mi emberek valószínűleg többé nem bíznánk a másikban, talán még
az érdeklődési körünkből is kikerülne az illető.
Isten úgy gondolta,
hogy bizalmának zálogát az emberek közé teszi, amelyet úgy hívnak, hogy
„templom”. Ez kezdetben egy sátor, majd később épített templom volt. Izrael, a
választott nép ezt elveszítette. Isten, igaz istenség lévén, mégsem mondott le
népéről, s bennük lévő bizalmáról. Prófécián keresztül új templomot, sőt
lelkének kitöltését ígérte már az ószövetségi időkben is: „Azután kitöltöm
majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek
álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak." (Joel 3:1)
Az újszövetségben
szintén kaptunk ígéretet a Szentlélek kitöltésére:
·
Pál
apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „Az
utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és
prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek
pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és
szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is
prófétálnak." (Apcsel 2:17-18)
·
Keresztelő
János pedig Jézusról mondja: „Ő majd Szentlélekkel és tűzzel
keresztel titeket.” (Máté 3:11)
Mikor betölt minket a
Szentlélek, rádöbbenünk a bűn valódi lényegére: hogy mitől voltunk elzárva, s
hogy mit jelent az igazság. A Szentlélek kiszorít mindent, ami nem odavaló, s
helyet ad Istennek: elkezd bennünk lüktetni a Menny! A Szentlélek szól
általunk, helyettünk: „ne aggódjatok amiatt, hogy
miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit
mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól
általatok" (Máté 10: 19-20)
S hogy miért tesz
ilyet Isten? Mert így tetszett neki! Ennyire szeret bennünket.