2020.05.31. Révész Lajos – Újrakezdés 2.0

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

1Korinthus 12,1–31

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Pünkösddel nem tud mit kezdeni a világ, mert ehhez meg kell érteni a karácsonyt és a húsvétot is. Felfoghatatlan, értelmezhetetlen dolgok történtek ekkor: a tanítványok összeköttetésbe kerültek a mennyel. Ez megtörténik ma is.

Az emberi lélek Isten Szelleme nélkül olyan, mint egy gyönyörű úszómedence, amely sosem volt még feltöltve; mint egy tökéletes autó, amelyből hiányzik a motor; mint egy különleges virágcserép magokkal, de virágföld nélkül. Érezzük, hogy az élet több, mint amit megélünk belőle. Amikor a Lélek elkezd betölteni, meggyőz a céltévesztésről, a bűn felismerésére vezet. Megkapjuk „az irányító egységet”: szellemi kapcsolatba kerülünk Istennel, kinyílik a világ. Mint amikor szemüveget kapunk: mindent élesen látunk, a maga valójában.

A Lélek nem üres kézzel jön: mennyei ajándékokat hoz. Ezek által azzá válunk, akinek Isten szánt minket, az isteni természet az életünk része lesz, gyümölcstermővé válunk. Ezek az ajándékok eszközök, melyek használatára a gyülekezet készít fel. Rendelkezünk tehát a csodával – de nem mi vagyunk a csoda. A csoda számunkra természetfeletti, de a mennyben ez a természetes.

Isten készségesen ajándékoz meg minket, ha nyitottak vagyunk. Ő, aki a fiát adta, ne venné komolyan a felszerelésünket? Ellát örömmel, reménnyel, türelemmel és minden szükséges eszközzel, amelyekkel másokat előrébb vihetünk.

2020.05.24. Révész Lajos – Újrakezdés 1.0

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Róma 12,3–8

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Bármi történt is a múltban, Istennel lehetséges az újrakezdés. Ehhez létfontosságú tudnunk, hogy kik vagyunk Krisztusban, és mi a feladatunk, ugyanis, ha nincs biztos válaszunk, könnyen kibillenhetünk a nehézségek idején.

Testünkben minden nagyobb egységnek kis alegységei vannak, amelyek nélkül nem működhetne a szervezet. Ha a gyülekezetből hiányoznak „szervek”, az idővel halálhoz vezet. A leépülés nem látszik azonnal: megtörténhet, hogy a külső váz sértetlen, de belül már nincs élet.

Ez azonban elkerülhető, ha „a hit szabályai” szerint végezzük a feladatainkat. Ezek józanul átgondolható elvek, melyek minden szolgálati területen alkalmazhatók, és megtanítanak alázattal végezni az Istentől kapott feladatunkat.

A próféta dolga a hit általi bátorítás, melytől mindketten megerősödnek. A tanító, érezve az ige súlyát erősebb határokat húz. A vigasztaló feladata más: míg a tanító szembesít az igazsággal, a vigasztaló a kegyelemmel szembesít. Nem vagy egyedül – ez a vigasztalás üzenete. Az adakozónak is fontos tudnia, hogy Isten országa más szabályok szerint működik, és amit kaptunk, az nem a miénk. Az elöljáró számára eleinte a tapasztalat hiánya, később a túl nagy rutin lehet veszély, de az ige életkortól függetlenül igyekezetre szólítja fel. Amikor kevés a tanító igazságérzete, és kevés, hogy a vigasztaló leül a bajba jutott mellé, a könyörülő jókedvvel mellé áll, és segítő kezet nyújt.

A gyülekezet az ideiglenesen a földön állomásozó isteni hadtest. A küldetés végeztével Isten magához veszi a test tagjait – minket is?