Tudom, URam, hogy az
ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! Fenyíts minket, URam, de
mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! Töltsd ki lángoló haragodat a
pogányokra, akik nem tudnak rólad, és a népekre, amelyek nem hívják segítségül
nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették és elpusztították
lakóhelyét!
Jeremiás 10:23-25
YouTube: megnyitás
Néha az életünk, a rossz döntéseink következményei
miatt elkezd áttérni a „B” vágányra, ami nem jó irányba visz. Ebben az
állapotban volt épp Izrael népe is, amikor Isten elküldte hozzájuk Jeremiást,
akit nem a tapasztalata miatt választott ki az Úr –hiszen nagyon fiatal volt-,
hanem engedelmes szíve miatt. A próféta tisztában volt azzal, hogy „az ember
nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit!” Jeremiás
10:23. Vagyis minden perce a Teremtőtől függ. Izrael nagyon messze volt ettől a
felismeréstől. Átlépte azt a határt, ami Isten védelme és az „átok földje” között
húzódik, így nem kerülhette el az ítéletet.
Isten Igéje a védelem. Ha azon „kívül” cselekszünk, Ő megengedi, hogy viseljük a döntéseink következményeit. A bűn következménye minden esetben az, hogy elkezd megkeményedni a szívünk. Ilyenkor Isten mindig elküldi hozzánk „prófétáját”, a „kiáltó Szót”, az Igét. Lehetőséget ad a megtérésre. Ha nem élünk ezzel, ítéleten és összetöretésen keresztül még megmenthet minket az örök haláltól.
Jeremiás szolgálata Isten általi leleplezés volt. Atyánk minden nap megkérdezi tőlünk: „Mit akarsz kedves népem...?” Jeremiás 11:15. Tartsunk ilyenkor komoly önvizsgálatot és ha szükséges térjünk meg a téves útról!