2019.06.02 Révész Lajos – Adakozás, de hogyan?

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten”. Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely általunk hálaadást szül Isten iránt. Mert ez az Isten előtti szolgálat nemcsak enyhít a szentek nyomorúságán, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt.

2Kor 9.6-12

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Az adakozás kényes kérdésnek tűnhet, ugyanakkor jelentősége vitathatatlan, hiszen a szív állapotát jelzi. Mikor, hogyan, kinek? Mi a helyes módja? Isten Igéje erre is megadja a választ.

Az adakozást megelőzi egy lelki felkészülés. Ilyenkor figyelünk Isten szavára, a Vele való közösségben tudjuk meg, hogy kinek és mennyit kell adnunk. Az adakozásban meg kell találnunk az Igazságot.

Lehet bőven és szűken vetni. Mit is jelent ez? A matematika szerint, ha egy számból kivonunk egy másikat, akkor egy kisebb szám lesz az eredmény. Istennél ez máshogyan működik: ha egy részt odaadsz, még többet kapsz vissza Tőle. Ez egy lelki törvény. Ha pedig Isten irreálisan magas adományra buzdít, ne ellenkezzünk, hiszen a jutalom még annál is nagyobb lesz! Az adakozás pedig legyen mindig névtelen, hiszen egyedül Istené a dicsőség! Járjon hát az adakozás kéz a kézben a szerénységgel!

Ha nem tudsz szívből adni, akkor inkább ne is tedd! Lehet, hogy később megbánod, hogy nem adtál, de Isten csak az őszinte adakozást áldja meg. A vonakodást, zúgolódást nevezzük nevén: bűn. Azonban van rá bűnbocsánat. Miután letettük vétkünket a keresztnél, kérjük Istent, hogy Ő vezessen minket az adakozásban is!

Sose felejtkezzünk el arról sem, hogy amit adni tudunk, azt mind Istentől kaptuk! Imádkozzunk hát őszintén iránymutatásért és adjunk hálát mindazért, amiből adhatunk!

2019.05.26 Prof. Dr. Almási Tibor – Kísértéseink, Jézus megkísértése

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. Jakab 1:12-18

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

1. Kísértéseink

A kísértés provokatív élethelyzet, a bűn előszobája, (de még nem bűn), amely kétesélyes – komoly felelősség az ember részéről a kimenetele.  Kísértés vagy próba? Honnan érkezik? Nem az eredete, hanem inkább a kimenete a fontos.

           

A kísértésbe kétféle módon lehet belekerülni.    (1) Beleesni – kényszerű, elkerülhetetlen állapot. A „rablók kezébe esett” utazó, zátonyra (esik) fut a hajó. (2) Belemenni – Az embert vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága (Jak 1,14), amelynek három állomása van: „a kívánság (1) megfoganván bűnt (2) szül és halált (3) nemz.” (Jak 1,15) Emberi léptékűek a kísértéseink. Jézus Krisztus nem engedi, hogy feljebb kísértessünk, mint ahogy elhordozhatnánk, sőt, a kimenekedést is megadja.

2. Jézus Krisztus megkísértése – (Zsid 4,15)

A Sátán három területen kísértette meg Jézust a pusztában.  

a.       Kenyérrel kísértette meg Jézust – nekünk is ismernünk kell a saját szükségeinket, mert ezeken a területeken fog legintenzívebben jelentkezni a támadás. Képességeink, az Úrtól rendelt szolgálatunk is alapjai lesznek a mi kísértésünknek is;

b.      Jézust a templom tetejéről való leugrásra buzdította a Sátán – eközben a Bibliára hivatkozott, és amiket mondott 95%-ban igazak is voltak. Ismernünk kell nagyon alaposan Isten Igéjét, mert Isten megőrző ígérete feltételekhez van kötve. 

c.      Felajánlotta a Sátán Jézusnak a világ minden országát – erre Ő így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán!”

A három kísértés összegzése:

(1) Teríts magadnak asztalt... – Mennyei angyalok terítenek neki asztalt,

(2) Csinálj úgy, mintha a mennyből jöttél volna... – Nem csak ő, még a szolgái is onnan jönnek.

(3) Földi hatalom – Akinek a szolgái is mennyből jönnek, annak mennyei hatalma van. A mennyei Atya túlkompenzálta az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. (Fil 2,5-11)

A kísértésben tartsunk ki akkor is, ha nem lenne túlkompenzálás! Ha a kísértés vége elesés: „...van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, aki engesztelő áldozat a bűneinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1Jn 2,2)