Lőn én rajtam az
Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek
közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül,
és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. És
monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram
Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti
megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek
a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok
reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok
belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. És én
prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és
ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám,
és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket;
de lélek nem vala még bennök. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj
embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek
felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És
prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának
lábaikra, felette igen nagy sereg. És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek
az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és
elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad
nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak
titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És
megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak
titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy
megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az
Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten. (Ezékiel 37.1-14)
Hang: megnyitás
- Vagy a próféta az őrült, vagy a helyzet az, amiben prófétálnia kell. Az extrém helyzet extrém próféciát kíván, hogy felkeltse az emberek figyelmét.
- Az i.e. 500-as években még nem alakult ki az általános hit a feltámadással kapcsolatosan.
Mégis némely zsidó embernél - pl. Ezékiel és Jób setében-, felmerült ennek a lehetősége.
- Emberileg lehetetlen dolog az, amiről a próféta üzenetet kap Istentől, de nem vitatkozik
Vele: „Uram Isten, te tudod!”.
- Ezékiel hitetlensége nem csorbítja Isten igéjének erejét. Az én hitetlenségem sem gyengíti Isten hatalmát.
- A „száraz csontok” lehetünk akár mi is, akár a környezetünkben lévők. Hittel, reménnyel
telve kell szólnunk a „száraz csontoknak”, a tönkrement életeknek, lehetetlennek tűnő eseteknek.
- A csontok megelevenedéséhez Isten ereje és a hit kellett.
- A keresztény embernek két fontos fegyvere van: Isten ígéretei, valamint az abban való hit.
- Ha Isten reménytelennek látszó dolgot is kér tőlünk tegyük meg, ne kezdjünk el okoskodni.
- Merjünk harcolni a „tömegsírokban lévőkért”. Az Istentől kapott áldásokat ne tartsuk meg
magunknak, használjuk őket.
- Legyen bátorságunk bizonyságot tenni a bennünk lévő hitről, a minket ért csodákról, a Lélek bennünk végzett munkájáról, mert az emberek akarják hallani, csak nem merik megkérdezni.