„Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok
közül: „Mester, jelt akarunk látni tőled.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Ez a gonosz és parázna nemzedék
jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap
és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében
három nap és három éjjel. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a
nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás
prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál! Dél királynője feltámad az
ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő
eljött a föld végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde
itt nagyobb van Salamonnál!” „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli
helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek
házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve és felékesítve
találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket;
bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz
az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.”
Mt 12:38-45
Hang: megnyitás
Ma is megvan az embernek az a
kísértése, hogy jelet követeljen Istentől, létezésének bizonyítékaként.
A jel fontos dolog, de megvan
a maga helye és ideje. Az Ószövetségben egy megerősítés volt Istentől népe és a
próféták felé, hiszen akkor még nem áradt ki az Ő Lelke a földre. Pünkösd óta
Isten Szelleme a jel.
Jézus szándékosan nem tett
csodát mindenkivel. A hatalma megvolt rá, de ha csak a csodákból „éltek volna”
a tanítványok és a körülötte lévők, az megölte volna bennük a hitet. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom,
és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsid 11:1
Amikor találkozunk az Úr
Jézussal, meglátjuk bűneinket és hogy életrendezésre van szükségünk, de nem
állhatunk meg itt. Be is kell hívnunk szívünkbe Isten Szellemét, mert ha ezt
nem tesszük meg, az ördög visszafoglalja, amit a sajátjának hisz. Ha viszont
ott van az életünkön a jel, a pecsét, és Isten Szelleme a szívünk lakója, ez
távol tartja a régi bűnös vágyakat, gondolatokat, szokásokat. Az illetéktelen
behatolót, magát az ördögöt. Ez szellemi törvényszerűség! A jel, jelzés
Istennek, de jelzés a sátánnak is.
Az életünk teljes átadásakor
szövetséget kötünk a Mindenható Istennel. Ezt a szövetséget csak mi törhetjük
meg, Ő örökké hű marad. Izrael népe eltért az Úrral kötött szövetségtől, ezért
az Ige „parázna nemzetségként” beszél
róluk. Viszont nincs olyan mélység, ahonnan ki ne tudna minket emelni Isten. Ez
történt Jónással, amikor a hal gyomrában belátta engedetlenségét (Jónás könyve 2. fejezet), Ninive
lakóival, akikre biztos pusztulás várt, de megtértek (Jónás könyve 3. fejezet), vagy Sába (Dél) királynőjével is, aki
időt és fáradtságot nem sajnálva akart találkozni Isten bölcs királyával (1Kir 10. fejezet). Ők nem jelet
kívántak, hanem hittek, a szövetséget megkötötték, megújították Istennel, így
maguk váltak jellé.
Előfordul, hogy
összekuszálódott az életünk, és Isten útmutatására, egyértelmű jelzésére
várunk, de ne ettől függjön a hitünk.
Ha az életünk rendezéséről
beszélünk, az első lépés, hogy behívjuk oda a Szent Szellemet. Ezután indulhat
el az a folyamat, aminek szoros velejárója az Ige olvasása, Jézus követése, és
egy életen át tartó „kérdezz-felelek”, az ima. Mi kérdezünk és ha figyelünk
meghalljuk Isten szavát, aminek teremtő ereje van minden ember életében. Az út
végén pedig az Úr előtt állhatunk majd és Ő a szívére ölel bennünket.