„Teljes
örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája
állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy
tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” Jak
1.2-4
Hang: megnyitás
A mai világban a kitartás
nem tartozik az erősségeink közé, noha hihetetlen dolgokra képes, segít jó
gyümölcsöket teremni, minőséget pedig nem is lehet létrehozni nélküle. Ha nincs
kitartásunk, nem tudjuk céljainkat sem elérni.
Egy instant világban
élünk, az emberek türelmetlenek, nem szeretnek/akarnak várni. Fontos azonban,
hogy semmit sem egy szempillantás alatt érünk el, ahogy a Mennyek Országába sem
egy pillanat alatt jutunk be. Hosszú az út és sok a megpróbáltatás,
hosszútűrésre van szükségünk.
Mit is jelent ez?
A hosszútűrés nem más,
mint a hosszasan gyakorolt türelem. Bár Isten tudna azonnal cselekedni, nekünk van
szükségünk időre, felkészülésre. Az Úr nem feleslegesen akarja az időnket húzni
a megpróbáltatásokkal, hanem szeretné a szívünket közelebb vonni Magához. Ehhez
azonban az kell, hogy hitünket újra és újra próbára tegye, amely során
állhatatossá válunk. A mai világ túl kényelmes: a próbákat akadálynak látjuk,
pedig azok a kitartásunk gyakorlására szolgálnak, s így vezetnek minket
győzelemre. A próbában való kitartás nagy ellensége a feladás. Előre el kell
döntenünk, hogy kitartóak leszünk, mert a próba közben lehet, hogy elbizonytalanodunk.
Ha meghátrálunk, az eltávolíthat minket Istentől. A próbákhoz való hozzáállásunk
jellemünket is formálja, s ennek hasznát mindennap élvezhetjük.