„Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa ahhoz
az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De amíg az emberek aludtak,
eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26Amikor a zöld vetés szárba
szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. 27A szolgák ekkor odamentek a
gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe?
Honnan van akkor benne a konkoly? 28Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre
megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29Ő azonban így válaszolt:
Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30Hadd nőjön együtt mind a
kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze
először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig
takarítsátok be csűrömbe.”” … „Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement
a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Magyarázd meg
nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.” 37Ő pedig így válaszolt nekik:
„Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a
konkoly a gonosz fiai, 39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás
a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy
lesz a világ végén. 41Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden
botránkozást okozót és gonosztevőt, 42és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és
fogcsikorgatás. 43Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van
füle, hallja!””
Máté 13:24-30, 36-43
Hang: megnyitás
Jézus ezzel a példázattal
napjaink életterét is leírja, hiszen sokszor nem értjük, hogy Isten miért
hagyja a gonoszságot elharapózni a világban.
A válasz ebben az
Igeszakaszban tárul elénk. A világban a hívők, akik Jézushoz tartoznak, s azok,
akik a másik urat választották, egymás mellett élnek - ahogy a búzamezőn a
konkoly is a haszonnövény mellett. A magokba bele van kódolva, hogy mi fog
kinőni belőlük, nem mindegy tehát, hogy mit szórunk el a szántóföldön. A jó
gazda munkatársaival előkészíti a talajt, s elveti a jó magokat. Az ellenség
azonban titkon elszórja a konkoly magjait is, hogy kárt okozzon a gazdának.
Ezután a két növény együtt növekszik. A gazda nem hagyja magára a vetést,
azonban nem húzza ki a konkolyt, hiszen akkor az magával rántaná az értékes
búzát is. Ehelyett aratás után szétválogatja a kettőt: az egyik a tűzre, a
másik pedig a gazda csűrjébe kerül. Ugyanígy hagyja Isten a kétféle embert is
egymás mellett élni. A különbség csupán annyi, hogy amíg a konkoly nem válhat
búzává, addig Isten kegyelméből a gonoszt követő emberek bármikor megtérhetnek,
s az Atya búzájává válhatnak. Urunk minél több búzát szeretne begyűjteni, ezért
időt ad az embereknek a változásra. Így várat még magára a mennyei aratás, az
Ítélethozatal, amelynek idejét csak és kizárólag az Atya tudja.