A felvidékről származó, református gyülekezetben felnővő
testvérnő Észak-Németországban kezdett bibliaiskolába járni. Az itt szerzett
tapasztalatok birtokában indult Malawiba külmisszióba 2017-ben, ahová a Magyarországi
Református Egyház bocsátotta ki a Liebenzelli Misszió segítségével.
Afrikában az állam nem támogatja az árvákat, őket
a keresztények karolják fel. Isten elhívása Szilvia számára az árvák felé való
szolgálat – az igének engedelmeskedve: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az
Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket…”(Jakab 1,27)
A misszió célja, hogy a gyermekek reményteljes
jövőhöz jussanak azáltal, hogy megismerik az Urat mint személyes Megváltójukat.
Emellett támogatják tanulmányaikat, ruházkodásukat, egészségügyi ellátásukat és
mindennapi étkeztetésüket is. A foglalkozások során lehetőség van
felzárkóztatásra, korrepetálásra és szakmai képzésre egyaránt.
A misszió fontosnak tartja, hogy helyi tanítókat
is képezzen, hisz „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Máté 9,37).
Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test
valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté
kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a
test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a
test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test
hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben,
egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a
test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a
fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai
nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak
tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség
nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten
szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet
adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen
gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt
szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül
valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 1Kor 12,12–27
A korinthusi
gyülekezetben széthúzás volt, egyesek magasabb rendűnek tartottak bizonyos
ajándékokat, szolgálati területeket.
A
gyülekezetet a testhez hasonlítja Pál. Nagyon érzékletes a kép: vannak látható
és nem látható testrészek, melyek mindegyike fontos, sőt sokszor a kívülről nem
láthatók azok, amelyek nélkül nem élhetne a test. Míg a test éltetője a vér,
mely minden taggal kapcsolatban van – a gyülekezet éltető ereje a Szentlélek,
mely szintén láthatatlan.
Ha a
létfontosságú testrészek, szervek nem részesülnek kellő figyelemben, netán a
láthatókra (például az izmokra) túl nagy hangsúlyt fektetünk a többi rovására,
akkor a test megbetegszik, deformálódik. A gyülekezet is csak akkor képes az
egészséges működésre, ha odafigyel minden tagjára - a kevésbé látványos
feladatokat végzőkre is - és egységben, közösségként tölti be a küldetését.