Amikor
megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat
tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
ApCsel 14.27
Hang: megnyitás
Istennel kapcsolatban a nem hívők számára talán az a legnagyobb meggyőző erő, amikor egy hívő még a nyomorúságban is kitart Istenbe vetett bizalma és hite mellett. Ahogyan Pált megkövezték, Jakabot kivégezték, Pétert börtönbe vetették, ma is számos megpróbáltatásnak lehet kitéve egy hívő. Az emberek pedig döbbenten figyelik, amikor a keresztények ezek között is megállnak, és dicsőítik Istent. Ez igazi bizonyság számukra!
Isten hozta létre a Gyülekezetet. Ő, a „Vagyok” ma is létezik és velünk van. Mi pedig az Ő gyermekeiként tartozunk a Gyülekezethez, és a helyi gyülekezetünkhöz. Ha a helyünkön vagyunk a gyülekezetünkben, akkor velünk, bennünk, általunk csodák történnek, azonban nem minden gyógyulás és csoda történik meg, amit kérünk. Máskor pedig észre sem vesszük, ha megtörténnek.
Ha vannak átélt bizonyságaink, megtapasztalásaink, sikeresebben tudunk kötődni a gyülekezetünkhöz is. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem véletlenül vagyunk a gyülekezetünkben: Istennek terve van velünk, a gyülekezetünk érdekében akar Isten ott használni minket.
Végezzük Isten munkáját, tartsuk meg hitünket, a próbákban pedig álljunk meg!
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés”- vajon megvan-e bennünk a sietség, hogy az érett búzát még a vihar előtt learassuk?