A lelki ajándékokra
nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. Tudjátok,
hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami
benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja:
„Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus
Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékok között ugyan
különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban
is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő
megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben,
ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy
használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a
másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a
Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi
ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van,
aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken
való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek
munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. Mert ahogyan
a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak,
mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is
mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár
rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert
a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem
vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És
ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon
azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az
egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat
a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy
tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem
mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs
rátok szükségem!”. Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei
nagyonis szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek
tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül
valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs
erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek
nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem
kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik
tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele
együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként
annak tagjai.
I.Kor. 12: 1-27
Hang: megnyitás
Isten a mai napig folyamatosan adja gyermekeinek a Szentlélek
ajándékait. Ez nemcsak a bibliai időkre korlátozódott. Nem olyan ajándékokról
van szó, amelyek születésünktől fogva a mieink, hanem megtérésünk után kapjuk
őket. Ezt követőn sem egyszeri alkalomról van szó, hanem életünk folyamán
többször is részesülhetünk ebben.
Fontos kérdés, hogy látjuk-e, hogy mi a feladatunk, mi a szolgálatunk
Isten nagy tervében.
Használjuk-e azokat az ajándékokat, amelyeket kaptunk?
Amelyeket pont annak érdekében kaptunk, hogy a mi, külön nekünk szóló
elhívásunkat betöltsük – hiszen mindenkinek más a szerepe. Nincsen olyan ember
Isten népe között, akiknek ne szánt volna valamilyen feladatot az Ő nagy
tervében.
Nincs is annál felemelőbb, minthogy Isten méltónak tart arra, hogy a
munkatársai legyünk. Az az ember, aki elkezd szolgálni, előbb-utóbb ajándékot
fog kapni, amely lehetővé teszi, hogy betöltse a szolgálatát, hogy mások felé
szolgáljon. A Szentlélek ajándékaiért nem dolgoztunk meg, nem mi választottuk.
Isten adta őket arra, hogy a többiek felé szolgáljunk.
Adjunk hát hálát az
Úrnak, hogy ebben a nagy kegyelemben részesített és részesít minket!