Mivel tehát
megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus
által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben
vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten
dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is,
mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az
állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem
szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott
Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg
Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg
valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta
meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök
voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg
fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett
minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még
inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus
Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.
Róma 5:1-11
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
- Mivel a bűnesettől fogva Isten nem akarta, hogy ellenséges viszonyban legyünk vele, elküldte értünk az egyetlen Fiát, hogy a kereszten a minden bűntől tiszta fizesse meg az árat a mi bűneinkért. Így újra barátok lettünk Istennel – feltéve, hogy elfogadtuk bűneink megfizetésének ajándékát – és békességünk lehet.
- Amikor megtér valaki, óriási öröm van a szívében. Örül, hogy megszabadult a bűnei terhétől. A bűntől való szabadulás szerzi a legnagyobb örömöt. Amikor azonban megjelennek a nehézségek, a próbák az életünkben, gyakran elcsüggedünk, szomorúak leszünk. Pedig valójában nem a nehézségeknek kellene elszomorítani minket, hanem a bűnünknek. Hiszen a bűn ellentéte az öröm.
- Meg kell hát vizsgálni magunkat, hogy nincsenek-e olyan bűneink, amelyek az öröm útjába állhatnak. Isten alázatos kutatómunkára hív a szívünkben: vajon nincsen-e ott olyan bűn, amelytől meg akar tisztítani. Őszintén meg kell vallanunk önmagunknak, hogy miben reménykedünk: az általunk kitalált jó dolgokban vagy az Isten ígéreteiben, amelyekben nincsen változás, és mindig beteljesednek.
- Isten mindent azért enged meg az életünkben, mert szeret. Ha mi nem szeretjük Őt, az olyan, mintha nem is élnénk. Nem maradhatunk így, és nekünk is tennünk kell azért, hogy ki merjük mondani, hogy helytelen úton járunk, és ezzel szakítani szeretnénk. Ha nem tesszük ezt, romlás vár ránk. Ha engedelmesek vagyunk, és őszintén megvalljuk a bűnünket, Isten kegyelme árad ki ránk.
- Isten már akkor szeretett minket, amikor még nem is vettünk róla tudomást. A megváltott, megtért embert pedig még jobban szereti Isten. Még az igaz is elbotlik azonban. Ha van olyan területe az életünknek, amelyet elrontottuk, és letértünk Isten útjáról, ne hagyjuk, hogy az ördög vádoljon minket, hanem valljuk meg Istennek, és örvendezzünk, mint egy frissen megtért, aki átéli teljes megváltás örömét.