Jn 20,1–10
Isten eredeti terve szerint nem volt elválasztó fal közte és
az ember között. Az ember a bűnt választotta, és ez elzárta őt Istentől. Ezen a
falon támadt rés Krisztus születésével. A saját belső világunkba is be akart
lépni, de mi bezártuk előtte az ajtót, mert meg akartuk tartani régi világunk
berendezkedését.
A halált Jézus előtt csak úgy ismertük, mint ami kizárólag
rosszat hoz. Senki nem gondolta, hogy van ennél nagyobb erő. Jézus küldetése a
halál legyőzése volt.
Az ajtón, amit a halál nyit meg, csak én mehetek át, és csak
a lelkemet vihetem magammal. Ezt az ajtót nem én nyitom és nem én zárom. Ha a
halál legyőzőjével, az Élet birtokosával találkozunk, akkor az ajtó megnyílik,
egyébként zárva marad. A jogosultságot nem a kapuban kapjuk, hanem amíg itt
vagyunk. Aki Krisztusé, annak ajándék a halál: leveszi rólunk, ami ideiglenes,
és bevisz az öröklétbe.
Jézus valós, élő személy. Arra hív, hogy kövessük őt, és így
a lényünk örökkévaló része kiszabaduljon a magunk alkotta korlátok közül.