Az ÚR megragadott engem;
elvitt engem az ÚR lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az
csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok
csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így
feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem:
Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek,
és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok
rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre
keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni
kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr
borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és
mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő,
lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek! Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt
beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt. Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely
most ezt mondja: Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk
van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az
ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek
benneteket Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én
vagyok az ÚR, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját
földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam -
így szól az ÚR.Ezékiel 37,1–14
A nép fogságban, vezetők nélkül, a templom lerombolva.
Reménytelen helyzetben vannak, nem tudják, mikor lesz ennek vége, és hogyan áll
helyre majd az istentisztelet, megélhetik-e még a hitüket úgy, ahogyan korábban.
Talán mi is kilátástalannak látjuk a helyzetünket, nehéz előre látni, és sok
minden nem olyan, mint volt. Nincs lehetőségünk a megszokott gyülekezeti életet
élni.
Merünk-e prófétálni, beszélni Istenről egy olyan helyzetben,
amikor mintha csak kiszáradt csontok vennének körül? Ha Isten hív erre, akkor
legyünk ebben kitartóak, türelmesek. Az életre keltés folyamatát Isten végzi,
nekünk csak szólnunk kell az ő nevében. A csontokat, a vesztett csatát látjuk
csak, vagy kérjük a Lelket, hogy ma is teremtsen újjá embereket?
A hűségesen és kitartóan szerető Isten ígéretet tett
választott népének a helyreállásról, és látjuk, hogy ez a prófécia be is
teljesedik. A nekünk adott ígéreteit is beváltja, bízzunk benne, mert ma is van
küldetésünk a környezetünkben, a családunkban.