"Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit
Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, az
ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a szentség Lelke szerint
pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.
Jézus Krisztus a mi Urunk, általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy
az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, akik közé
tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai. Mindazoknak, akik Rómában vagytok,
Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől,
a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól"
(Róma 1:1-7)
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
· A Római levél és az Efézusi levél a Biblia Jézus-ismereti könyvei. Ezúttal a Római
levelet tanulmányozzuk át vasárnapról vasárnapra. Aki csak teheti, olvassa el a
teljes levelet a következő alkalomra!
· Pál Tárzuszban, hithű, törvénytisztelő zsidó
családban nevelkedett. A híres tanító, Gamáliel tanította, és később maga is
rabbi lehetett. A damaszkuszi úton azonban megtért, betöltötte a Szentlélek, és
az általa addig hevesen üldözött Jézus szolgája lett.
·
Pál úgy írt a rómabeli gyülekezeteknek, hogy ő
maga még sohasem járt Rómában, de már égett a szíve az ottani gyülekezetért. A
birodalom központjában vallási szempontból a sokistenhit volt a jellemző. Ebben
a közegben születtek a kicsi, keresztény gyülekezetek. Fontos volt, hogy Pál a
legjelentősebb városban is hirdesse a Jézusról szóló örömhírt.
· Pál a levél elején Jézus Krisztus szolgájaként
azonosítja magát, és görög dulosz
szót használja ennek kifejezésére, amely önkéntes
rabszolgát jelent. (A zsidó rabszolga 7 év után felszabadult, és jelentős
pénzösszeggel kezdhette meg szabad életét. Amennyiben azonban megszerette a
gazdájánál folytatott életet, önkéntesen maradhatott uránál élete végéig.)
· Isten, tőlünk is azt várja, hogy menjünk azon az
úton, amelyet nekünk mutat. Nem minket tesz felelőssé a küldetés sikeréért. A
felelősség az Övé, és ez felszabadít minket. Valójában, gyakran sikertelennek
tűnő feladatvégzésünk, szolgálatunk készíti az utat Isten végső céljának
eléréséhez. (Ahogyan a vasút megjelenésekor sokan hiábavalónak és
értelmezhetetlennek tartották a vasúti sínek évekig tartó lefektetését anélkül,
hogy bármi is történt volna, amikor megjelent az első mozdony, amelyik addig
soha nem látott sebességgel végigsiklott a pályán, utólag minden értelmet
nyert.)
·
Felelősek
vagyunk ugyanakkor, hogy meghallgassuk, hogy Urunk mire hívott el minket, és
utána ezt meg is tegyük. Ha megtesszük, amit kér, egyre jobban fogjuk érteni a
hangját. Szeptemberben Téged mire hívott el Isten? Tegyük meg az első lépést
következő vasárnapig, hogy Jézus Krisztus duloszai legyünk!