Youtube: Megnyitás
Hanganyag: Megnyitás
Alapige: 4Móz 11:16-30
Mózes a „pusztai teológiára” járt, bibliaiskolája maga a
puszta volt. Istenélménye az égő csipkebokornál kezdődik, mikor is a Lélek szolgálatba állítja: a választott nép Egyiptomból való
kivezetését bízza rá. Az alázat és Isten jelenléte tette alkalmassá erre a szolgálatra.
Mózes és Izrael egész népe csodák sorozatait élte meg. Mégis, hamarosan zúgolódni kezdtek, nagyon rövid időn belül megfeledkeztek az átélt csodákról. Még az égből aláhulló mennyei táplálék sem bizonyította számukra Isten
gondviselését. A nép mást akart: húst kért - lázadásban tör ki.
Vajon mi, mai emberek mit teszünk, ha imáinkra
késik a válasz? Lázadunk, vagy elfogadjuk Isten időzítését, megoldását? Isten ugyanis nem mindig válaszol rögtön kéréseinkre, mert látni akarja
hitünket. Hacsupán a körülményekre tekintünk, könnyen úgy járhatunk, mint Mózes is: elveszíthetjük a
célt, a fókuszt.
Pusztai vándorlásunk
során bizony hajlamosak vagyunk
megfeledkezni a célról. Csak az ígéret jár a fejünkben, s mivel az még nem
teljesült be, lázadozni kezdünk. Pedig lehet, hogy pontosan
az az az út, amin járnunk kell. Csakhogy az ígéret és a beteljesedés közt űr van, időbeli
eltolódás: a PUSZTA. A tanulás és a formálódás időszaka, krízishelyzet, melyben megmutatkozik hitünk, s amiben Isten minden szükségessel ellát bennünket.
Isten teljesít olyan vágyainkat is,
ami az Ő tervének nem része (Izrael népének – a zúgolódásra válaszul – húst
adott, méghozzá annyit, míg meg nem undorodott tőle). Mindezt azért teszi, hogy
rájöjjünk, vannak fontosabb dolgok testi szükségleteink betöltésénél. Isten sokkal inkább arra vágyik, hogy az ő közelségét keressük.
Mózes
szívében hitetlenség volt, az általa megélt korábbi sok csoda
ellenére is. Kezdett belefáradni szolgálata terheibe, szívesen
befejezte volna, még az életét is (4Mózes 11:14-15).
Isten a Mózesnek
adatott Lelket szétosztotta 70 vén között,
ezzel válaszolva panaszára. Habár a teher lekerült róla,
mégsem tudott a célra fókuszálni. Mikor Isten húst ígért a
lázadó népnek, kételkedett abban, hogy
ez egyáltalán kivitelezhető, „ezt mondta
Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt
mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!” 4Mózes 11:21
Mózes hitetlenkedik → még az Úr
választottainak hite is megrendülhet Ura felé!
„De az Úr ezt
mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az
én beszédem, vagy sem.” 4Mózes 11:23
Az Ószövetségben Isten behatárolt időre, behatárolt keretek közt küldte el
Szellemét a prófétákra, akik közvetítették Isten üzenetét. Az Újszövetségben
Pünkösd révén Isten Lelke minden hívőt betölt, mindenki
részesülhet a Szentlélek ajándékában: Isten bárkin keresztül üzenhet (bárki
prófétálhat). Isten rajtunk, hívőkön keresztül akar másokat megszólítani,
használni akar minket. Merjünk szólni Istennel való kapcsolatunkról, a Lélek általunk is adhat kijelentést!
Két kiválasztott nem
volt jelen a Szent Sátornál, mikor Isten a Szentlelket adta nekik,
mégis részesültek ebben az ajándékban. „Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy
Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki
ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg
nekik! De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és
nekik is adná lelkét az Úr! (4 Mózes 11:27-29)
A
Szentlélek kijelentéseit el kell fogadnunk, bárkin keresztül is érkezik.
Nem szabad, hogy ebben akár az irigység is
megakadályozzon. Saját ígéreteinkre (amit Isten személy szerint
nekünk ad) rá kell állnunk, és végig kell járni az utat. A pusztát is,
ahol sosem maradunk magunkra: mindig lesznek, akik prófétálnak, a prófétálás pedig nem jövendőmondás, hanem Isten dicsérete, a Lélek jelenléte.
Ahogy Pál is felismerte elhívatását, elhitte a saját, egyénre szabott ígéretet és végigjárta a
saját útját. (Apcsel 20:24)
Isten nem ítélettel, hanem kegyelemmel
fordul hozzánk. Mi hogyan közeledünk Istenhez? Követelőzve? Lázadozva? Vagy kérve, hogy töltsön be,
használjon minket ma is? Legyünk ott a
Szent sátor körül (a gyülekezetben), és vegyük az Ő Lelkét úgy,
hogy mindenki meghallhassa szavát. Isten rajtunk keresztül sok embert meg akar
szólítani. Merjünk megszólalni, bizonyságot tenni: hiszen a Lélek velünk van.