„Legyen
derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az
olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor
megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák,
akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy
felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy ha a
harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok
a szolgák!
Lk
12,35–38
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Valamennyi példázatban, amely őrködésre, az eltávozott
visszavárására hív, jelen van a várva várt személy hiánya és az a kérdés,
hogyan rendezzük be az életünket a távollétében. Mivel töltjük azt a
meghatározatlan időt, amely még hátra van a „gazda” visszatéréséig? Ez az
alaphelyzete a hitnek: az ember a lelkében hiányt él meg, és igyekszik azt
betölteni.
A virrasztó szolgák példázatában a várakozás három jellemzőjét
figyelhetjük meg:
- Nem egy homályos dologra várunk, hanem egy konkrét személyre, akinek most még csak a hiányát érezzük.
- Nem passzívan várunk, hanem tevékenyen, jól beosztva az időt.
- Bízva várjuk vissza a gazdánkat, nem csak a jelenben élünk, hanem tudjuk, hogy ez az élet egy másik valóság része.
Nem kell félelemmel várakoznunk. Amikor a gazda hazaérkezik,
az olyan szolgát, aki éber marad, és teljesíti minden kötelességét, különleges
jutalomban részesíti.