2020.02.16. Révész Lajos és Szilvia – Házasünnep

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

A házasság Isten ajándéka, amely egy csábítóan becsomagolt, szépséges ajándékdoboz. A kicsomagolást pedig mindenki maga végzi, s ekkor kiderül, hogy mi mindent rejt ez a csomag…

Közelség

A házasság egy társas viszony, amelyben nem vagyunk egyedül. Nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk. A házasság nem "életszerű", hanem maga az "élet". Természetes velejárója a közeledés, és a távolodás.

Minták

Lehetnek jók, amiket szívesen követünk, de lehetnek rosszak is, amik helyett újakat alakítunk ki. A folyamat során az otthonról hozott mintáinkkal és a saját személyiségünkkel ugyanúgy dolgoznunk kell.

Nyitottság

Ha meg akarjuk tapasztalni a közeledést és a közelséget, ez elengedhetetlen.

Szeretet

Olyan, mint az élet sója. Azt jelenti, hogy törődök a másik boldogulásával. A szeretet azt kérdezi, mit adhatok, nem pedig az, hogy mit kaphatok. Személyre szabottan számos kifejezési módja létezik: elismerő szavak, minőségi idő, érintés, szívességek, ajándékok. Szeretetkapcsolatban kivirágzunk, könnyebben megy az élet. Ha nem érezzük a szeretetet a kapcsolatban, tegyünk úgy, mintha ott lenne. Ezáltal elmozdul az irány - nem távolodunk, hanem közeledünk, a szeretet pedig elkezd növekedni.

Öröm

Nem a körülményektől függ! Ha a társamtól valamiért nem kapok örömet, Isten akkor is megajándékoz vele - így a házassági csomagunk is gyarapodik általa. Az örömhöz tartozik az is, hogy megoszthatjuk sikereinket a másikkal. Az örömben van erő, amely megújít. Ennek szerves részét képezi a szexualitás is.

Kiegészítés

Egymást kiegészítve hatványozódnak a képességeink. Vegyük észre, hogy társunk is végzi a maga feladatát - ne akkor tűnjön csak fel, amikor már nincs jelen. Együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül.

Védelem, biztonság, támogatás

Együtt vészeljük át a viharokat, nehézségekben imával is támogatjuk egymást. Társunkkal előre lefektetjük, hogy milyen célok mentén akarunk élni, s ebben biztonságot, segítséget és hátteret biztosítunk egymásnak.

Utódok, növekedés

A házasságba bele van kódolva az utódok jövetele, ez azonban nem jelenti azt, hogy gyermekek nélkül ne lehetne egy házasság kiteljesedett. A kapcsolatban egyéb növekedés és gyümölcsök is el vannak rejtve.

Vágyakozás

Tanuljunk meg arra vágyni, amink van. Megelégítő kapcsolatban éljünk, ne hagyjuk, hogy a gonosz beszűkítse látóterünket. Hálával és vágyakozva nézzünk a holnap elé.

Ne feledjük: a hármas kötél minden helyzetben megtart!

2020.02.09. Révész Lajos – Társra várva

„Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az ÚR mindennel megáldotta Ábrahámot. Egyszer azt mondta Ábrahám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá, hadd eskesselek meg az ÚRra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom, hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak! De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél? Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat! Az ÚR, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget. Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda. Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra. Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Náhór városába. A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak. Akkor ezt mondta: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt! Még be sem fejezte szavait, máris jött Rebeka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. A leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az ÚR, vagy sem. Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. Akkor meghajolt az a férfi, leborult az ÚR előtt, és ezt mondta: Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az ÚR vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához. Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt. Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz. Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál, és így szólt: Jöjj be, áldott embere az ÚRnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is. A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is. Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj! Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok. Az ÚR igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat. Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét. Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom, hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak! S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem, akkor így felelt nekem: Az ÚR, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából. Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól. Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok! Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból, és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az ÚR az én uram fiának rendelt. Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom! Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta. Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem. Azután meghajoltam, leborultam az ÚR előtt, és áldottam az URat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának. Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra! Lábán és Betúél így válaszolt: Az ÚRtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót. Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az ÚR. Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a beszédüket, földre borult az ÚR előtt. Azután a szolga ezüst és arany ékszereket meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. Drága ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának is. Majd ettek és ittak az emberekkel együtt, akik vele voltak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor felkeltek reggel, így szólt: Bocsássatok el uramhoz! A leány bátyja és anyja azonban azt mondta: Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután elmehet! De ő így felelt nekik: Ne tartsatok vissza, hiszen az ÚR szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! Azok ezt mondták: Hívjuk ide a leányt, és kérdezzük meg őt magát! Odahívták Rebekát, és azt kérdezték tőle: Elmész-e ezzel az emberrel? Ő azt felelte: Elmegyek! Elbocsátották tehát húgukat, Rebekát, és a dajkáját, meg Ábrahám szolgáját embereivel együtt. Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer! Vegye birtokba utódod ellenségei városát! Azután fölkelt Rebeka és szolgálói, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így vitte el a szolga Rebekát, és elment. Izsák éppen megérkezett a Lahajrói-kúttól, mert a Délvidéken lakott. Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek. Rebeka is föltekintett, és meglátta Izsákot. Akkor leszállt a tevéről, és azt kérdezte a szolgától: Ki az a férfi, aki szembe jön velünk a mezőn? A szolga így felelt: Ő az én uram! Akkor Rebeka fátylat vett elő, és eltakarta magát. A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett. Izsák ekkor bevezette Rebekát anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után.”

1Mózes 24;

„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?””

Máté 27:46;

„Közületek öten százat üldöznek, és százan tízezret üldöznek, és elhullanak ellenségeitek fegyvereitek által.”

3Mózes 26:8;

„Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az ÚR kiszolgáltatta őket.”

5Mózes 32:30;

„Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Máté 28:20

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Az emberi kapcsolatainkon tükröződnie kell Istenhez való kötődésünknek. Társként nem csak a jelenlegi / majdani házastársunkra kell gondolnunk, hanem családtagjainkra, barátainkra, gyülekezeti testvéreinkre is.

Isten a teremtéskor egyetlen teremtményén látta csak, hogy nem tökéletes: az emberen, hiszen Ádámnak nem volt jó egyedül. Isten ezért társként megteremtette mellé Évát, így téve teljessé az embert.

Senkinek sem jó egyedül. A tökéletes magányt Krisztus Jézus is fájdalommal élte meg. Amikor a kereszten néhány órára elhagyta az Atya, szívszorítóan kiáltott fel: „Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"

Isten megbonthatatlan kapcsolatban akar velünk lenni, ezért kötött velünk szövetséget.

A Szentlélek általi kapcsolódást éljük meg a gyülekezetben is, amely egyrészt olyan, mint egy nagycsalád, másrészt, mint az emberi test. Nincs olyan szervünk, testrészünk - még a nem feltétlenül létfontosságúnak ítéltek között sem -, amely nélkül hosszútávon teljes életet élhetnénk. Így van ez a közösségben is: mindenkinek megvan a saját helye, szolgálata. Nem kényszerből vagyunk a gyülekezetben, hanem azért, mert megtiszteltetés egymás testvéreinek lenni. Nem kell egymáshoz hasonlítani magunkat, hiszen pl. a szív és a máj sem ugyanaz a szerv, mégis mindegyik nélkülözhetetlen az egész testre tekintve. Mivel a Szentlélek köt minket össze, fontos, hogy házastársunkat is Isten családjából válaszuk ki, így lehet ez a szövetség is szent és Istennek tetsző. Ne felejtsük el azonban, hogy akármilyen társról is legyen szó az életünkben, nem azért kapjuk meg egymást, mert már készen vagyunk! Bízzunk abban, hogy Isten terve jó, s ez a terv a kapcsolatokra nézve is örökkévaló! Társválasztásunk legyen komoly elhatározású, egész életre elkötelezett. Isten áldásai messze túlmutatnak életünkön, gyülekezetünkön. Ő azonban a társunk akar lenni mindig és mindenhol, hiszen országában, tervében mindannyian lényegesek és jelentősek vagyunk!

2020. 02. 02. Révész Lajos – Barátság

Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

Péld.17.17

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.

27.17

Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták.

Máté 26.50

Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”

1Kor 15.33

Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.

ApCsel 10.28

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Barátság. Milyen gyakran használt szó. De valójában mit is takar egy igazi barátság, s mit tanít nekünk erről a Szentírás?

A barátság egy szövetségi rendszer, de nem családi kötelék. Sőt! Előfordulhat, hogy szorosabb, mint egy rokoni kapcsolat. Létrejöhet akár teljesen különböző hátterű emberek között is, ahogy Dávid és Jonatán esetében láttuk. Nem csak hívő ember lehet a barátunk, hiszen életünknek sok olyan területe van, ahol Isten barátokat adhat. Akár olyanokat is, akik nem keresik Őt. Nem hívő barátainkkal meg tudjuk osztani az evangéliumot, miközben mi is tanulunk tőlük valamit.

S mi tesz egy barátságot igazivá? Minden, ami Mózest Istennel való barátságban összekötötte: szeretet, bátorítás, jövőkép, helyreigazítás, leleplezés, feddés, megerősítés.

A barátságok nem feltétlen olyan logikai alapokon nyugszanak, mint a közös érdeklődés. Egy-egy kihívás, közös munka, szolgálat is barátokká kovácsolhatnak minket.

A barátság szépsége és célja, hogy élesítjük, formáljuk egymást. Nem elvesztegetett idő, hiszen jobbá válunk egymás által. Az igazi barát pedig nem fél szembesíteni az igazsággal, akkor is mellettünk van, amikor mélységben vagyunk, megoszthatjuk vele terheinket. Az igazi barát leül mellénk, elmondja, ha bűnt lát életünkben, és a bűn elleni harcban is mellettünk marad. Jézus Júdást akkor is barátjának nevezte, amikor elárulta Őt, hiszen az igazi barát nem csak addig áll mellettünk, amíg tökéletesek vagyunk.

Isten a barátainak nevezi az embereket. Isten barátsága, szeretete felénk teljes és tökéletes, ezért mi bűnös emberek soha nem leszünk képesek egyenértékű barátaivá válni. Isten azonban nem is ezt várja el tőlünk, hanem a feltétlen hűségünket!