A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal
vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem
találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük
fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak
hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.
Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek
kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő
szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna,
valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az
apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt,
elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment,
és csodálkozott magában a történteken.)
Lk.24.1-12
Hang: megnyitás
Húsvét vasárnapján Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, melynek első
szemtanúi azok az asszonyok voltak, akik már a kötelezően megtartandó szombat
előtt előkészítették illatszereiket, hogy Jézusnak megadják a végső
tisztességet. Vasárnap reggel hatalmas teherrel a szívükön, gyászban érkeztek
meg a sírhoz. Amikor meglátták, hogy a sírt lezáró hatalmas kő nincs a helyén,
s Jézus teste sincs a sírban, tanácstalanok voltak. Megjelentek azonban az Úr
angyalai, s ezt kérdezték: Miért keresitek a holtak között az élőt? Ahogy
sokan ma is, ők is keresték a Megváltót, azonban rossz helyen. Isten
megjutalmazza azokat, akik keresik Őt. Határozott felvilágosítást kaptak az
angyalok által: Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy
az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a
harmadik napon fel kell támadnia. Isten angyala emlékezteti őket a
régebbi kijelentésekre, ahogy minket is, amikor tanácstalanokká válunk. Az
üzenet mindig jókor jön, ez Isten titka. Alázattal, nyitott szívvel, hittel
kell fogadni a megoldást, amit kapunk, hiszen aki keresi, követi az Úr Jézust,
az bizonyosan tanúja lesz az Ő munkájának, csodáinak, dicsőségének. Az
asszonyok végtisztességet mentek adni, de Isten más tisztességet adott nekik.
Elsők lehettek, akik meglátták Őt, és elsőként vihették a feltámadás hírét, bár
az apostolok üres fecsegésnek tartották ezt. Mi is járhatunk így, amikor a
Megváltónkról beszélünk, de az már nem a mi felelősségünk, hogy hisznek-e
nekünk. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy beszéljünk az örömhírről, Jézus
jelenlétéről az életünkben. Noha az apostolok először nem hittek az
asszonyoknak, Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt,
csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Nem tudhatjuk, hogy kiben mit indít el a bizonyságtételünk, ne féljünk hát
átadni Isten üzenetét, bátran beszéljünk a Feltámadás tényéről. Örüljünk minden
nap, mert Isten mondja, hogy a mi erősségünk az örömhír! Ez a történet
megtanítja nekünk, hogy keresnünk kell, hiszen a keresés az előfeltétele a
rátalálásnak, a találkozásnak. Jézus Krisztus él, keresd hát Őt!