„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsidók 12,1)
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Az élet olyan, akár egy maratoni futás. Verseny
egy végtelennek tűnő pályán, melyhez – az egész táv teljesítése nyújtotta
megelégedettségünk érdekében – önként csatlakozunk.
A célba érkezés feltétele:
· Az odaszánt felkészülés – bár ez sem biztosíték arra nézve, hogy nem
lesznek „holtpontok", nem környékez meg a feladás lehetősége. Az egész
verseny tekintetében ez nem tűnik túl izgalmasnak, mégsem állhatunk a
rajtvonalhoz enélkül.
· Az alapos bemelegítés, a fokozatos terhelés, melyek által számos sérülés
elkerülhető.
· A célt sose tévesszük szem elől, ne keressünk mellékutakat, és egyetlen
kilométert se véljünk feleslegesnek vagy elhanyagolhatónak.
A versenyzők kortól, nemtől, végzettségtől
függetlenül mind ott vannak a pályán. A versenytársak figyelnek egymásra,
tanácsolják, bátorítják a megfáradtakat.
Vegyük észre, mindez nem csupán az izmok
megfeszítéséről szól. Míg a maratoni futás nem ajánlott mindenki számára, Isten
olyan pályára hív minket, ami mindannyiunk által megfutható. Míg az előbbinél
egy az első helyezett, Isten mindenkit megjutalmaz, aki szintidőn belül
teljesített. Ő nem a dobogóról választja ki a győzteseket!
Nem testtel, hanem lélekkel versenyzünk – a
Szentlélek mindvégig segít pályán maradnunk, s hogy ne tévesszük szem elől a
célt.
Vigyázz, kész, rajt! Krisztus érkezése találjon
versenyben téged!