Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt
a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó
származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett
a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták
az Istent. Akkor megszólalt Péter: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy
megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?” És úgy rendelkezett, hogy
keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy
maradjon náluk néhány napig.
ApCsel 10,44–48
Az első keresztények kizárólag zsidók voltak, és úgy is gondolták, hogy ez a hit csak nekik jár. Hívőként talán mi is gondolkodunk úgy néha, hogy Isten áldásai csak a mieink, világiak számára ez elérhetetlen.
A pogányok közé először Péter vitte el az
evangéliumot, miután Isten látomásban értette meg vele, hogy „nem
személyválogató az Isten”.
Mindnyájan ugyanúgy érkeztünk a világba –
mezítelenül, üres kézzel. Első tíz évünk meghatározó. Hozott csomagokkal, jó
vagy rossz családi háttérrel indulunk az élet startjáról. Bár a sátán
próbálkozik hiányainkra „választ” adni, teljes életet csak Istentől kaphatunk.
Az igében arról olvashatunk, hogy „élt
Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi… kegyes és istenfélő ember volt...
szüntelenül könyörgött Istenhez.” Mégis hiányzott valami az életéből. Erre
adott választ az angyali látomás: „Küldj el tehát
Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is hívnak.” Bár tiltott dolog
volt „zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni”,
Péter Istennek engedelmeskedve hirdette nekik az evangéliumot. „Míg ezeket a
szavakat mondta”, hatalmas dolgok történtek: „Leszállt a Szentlélek
mindazokra, akik hallgatták az igét.”
Nekünk, mai keresztényeknek mit és hogyan
kell ahhoz mondani, cselekedni, hogy ilyenek történjenek?
Szent Szelleme úgy dolgozik bennünk, hogy
kívánatossá teszi a változást. Nyitottá teszi a szívet a megtérésre, amikor is
a gondolkodásunkba beleszól a menny. A megtérés azonban nem élményterápia!
Isten a jelenlétét ígéri mindenféle napra – jóra, rosszra –, és ez garancia az
elbukások utáni felállásra. Nem garancia viszont a problémamentes életre, de
nem kell egyedül harcolnunk.