Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is
tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték
igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen
állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a
körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának
pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre
hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a
körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a
mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
(Róma 4:9-12)
Hang:megnyitás
·
A római gyülekezetet a pogányok mellett többnyire kereszténnyé
lett zsidók alkották, akik a körülmetélést, amely Ábrahám – és így a zsidók –
Istennel kötött szövetségének jele volt, egyfajta privilégiumként értelmezték.
A külsőségekre helyezték a hangsúlyt
a hitbeli meggyőződés helyett. Nem
áll tőlünk sem távol ez a gondolat, akik keresztényként élünk, templomba járunk
és egyáltalán ennek megfelelően igyekszünk viselkedni. De vajon van-e valódi
hitünk?
·
A zsidók téves értelmezésére válaszul Pál Mózes 1. könyvére
hivatkozik (1Mózes 15. és 16.). Isten látomásban tudatta Ábrahámmal, hogy idős
kora ellenére, annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ábrahám, bár rátekintett
idős testére, mégis Istennek hitt,
mert mindenhatónak tartotta. Ez a
hit volt Istennel kötött szövetségének legfontosabb emberi alapja. Ennek a
szövetségnek volt a külső jele az, hogy Ábrahámot körülmetélték.
·
Az, hogy keresztény módon gondolkodunk, e szerint igyekszünk élni,
ugyan olyan kevéssé szerez számunkra üdvösséget, mint a körülmetélés önmagában
Ábrahám számára. Ábrahámot az Istenbe
vetett hite tette igazzá, és számunkra is az Isten egyszülött fiába, Jézus Krisztusba vetett hitünk jelenti az áldást,
a boldogságot. Áldást vagy átkot annak megfelelően kapunk, hogy hit vagy
hitetlenség jellemez minket.
·
A törvény megtartása fontos, de nem ez hoz számunkra megváltást.
És ez egyben a jó hír is, mert senki nem képes maradéktalanul megtartani a
törvényt, mindenki kárhozatra van ítélve a törvény alapján. A törvény csupán tükröt tart elénk,
hogy ezt kellene hiba nélkül betartanunk – segít ráébrednünk, hogy elégtelenek
vagyunk és szükségünk van Isten kegyelmére.
·
Lelki, szívbeli körülmetélésre van szükségünk, azaz arra, hogy megvalljuk Istennek bűneinket, és
kérjük, hogy segítsen elhagyni ezeket (ha kell, újra meg újra). Annak öröme,
hogy bűnös mivoltunk ellenére részesülhetünk
Isten kegyelmében, és hogy az Ő szeretete tölti be a szívünket, eredményezi
azt, hogy nem nézünk le másokat, akiknek még nincsen hitük. Lenézés helyett azzal a szeretettel fordulunk feléjük,
amellyel Isten szeretett minket.
·
Ha valóban hiszünk még a nehéz helyzetekben is, akkor tényleg Ábrahám
gyermekei vagyunk. (Galata 3:7) Beleszületni nem lehet Isten országába:
csak újjászületni lehet!