2018.12.16. Kovács Dániel - Só és világosság. Advent 3. vasárnapja

„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 

Máté 5.13-16

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·        "Ti vagytok a föld sója." Jelen időben, tehát nem azzá váltok, hanem már azok vagytok!

·        Minden áldozatot sóval hintettek meg, hiszen ez Isten örök szövetségét szimbolizálta. A só tartósít, lassítja a romlást, ízt ad, más fűszerrel nem váltható ki. Ha a só megízetlenül, már semmire sem jó, kidobják. Figyeljünk rá, hogy ne ízetlenedjünk el!

·        Mint e világ sói, nem vonulhatunk ki onnan, hanem épp ellenkezőleg: meg kell ízesítenünk a világot az élő Igével! Nem szabad felháborodnunk a világ ízléstelenségén, hanem ahogy Jézus is, a betegség helyett a gyógyulásra, gyógyításra kell koncentrálnunk: sóként kell az igazságot képviselnünk.

·        “Ti vagytok a világ világossága.” A kegyelmi korszak vége felé haladunk, ezért kevés időnket hasznosan kell töltenünk.

·        Jól válasszuk meg a világításunk módját: a reflektor ugyan nagy világosságot ad, de ha az ember szemébe világít, fájdalmat okoz, elvakít. Ezért a világításunk legyen útmutatás, ne pedig elvakítás. Ne akarjuk a saját igazságunkat másokra erőltetni, ne váljunk az Ige olvasása során felfuvalkodottá, ne tartsuk magunkat jobbnak a másiknál, hanem tartsuk meg Isten igazságát mindenkoron, s tükrözzük vissza Isten dicsőségét. S ne feledjük: a ragyogás Istené!

2018.12.09. Brad Baker - Külmisszió – a kozmikus mentőakció. Advent 2. vasárnapja

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás URát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” Máté 9:35-38

YouTube: megnyitás

Hang: megnyitás

• Valójában miről szól a Biblia? Mi a Biblia legfőbb témája? Sok helyes válasz létezik: a szeretetről, örömről, Jézus Krisztusról… Isten azt akarja üzenni nekünk a Bibliában, hogy szeret velünk lenni, fontosak vagyunk neki. De honnan tudhatják ezt meg azok, akik még soha nem hallottak Róla.

• Ahogyan a fenti igeszakaszban is olvashatjuk, Jézus nem várta meg, hogy odamenjenek hozzá az emberek – Ő ment hozzájuk. Közelítsünk mi is az emberekhez, beszéljünk Róla nekik! Jézus nem egyszer nevezte közvetlen munkatársait emberhalászoknak. Miként a halászok is odamennek a vízhez, ahol a halak úszkálnak, amikor halat akarnak fogni, nekünk is magunknak kell közelednünk az emberekhez.

• Nemcsak megkeresni kell az embereket, hanem képesnek kell lennünk Jézus szívével látni őket: "Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül." (Máté 9:36) Jézus nemcsak azt látta, hogy konokok, jóra képtelenek az emberek, hanem a hátteret is látta – és megindult a szíve.

• Jézus azt is látta, hogy sokan vannak, akik készen állnak, hogy befogadják Őt, de nincsen elég ember, aki elmondja nekik az örömhírt: "Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." (Máté 9:37-38)

• Isten mindig szeretett minket, és szeretett volna velünk lenni. Azonban el lettünk csábítva az édeni bűnesetben, és ezzel nagyon veszélyes helyzetbe kerültünk. Ezért mentőakciót indított: már az elejétől kezdve angyalokat, prófétákat, királyokat küldött, végül pedig elküldte az egyetlen Fiát, hogy megfizesse a kereszten a bűneink árát.

• Jézus ránk bízta szívügyét, ennek a kozmikus mentőakciónak a folytatását, és azt szeretné, hogy vele együtt részt vegyünk. (1Mózes 12:1-3; Ézsaiás 66:18-19; János 3:16-20; János 17: 18; János 20:21) Ki-ki képességei szerint vehet részt, és ezt mindenkinek egyértelműen meg is mutatja. Olyan ember nem létezik, aki ne tudna részt venni – mindenkinek van valamilyen elhívása.

1. Imádkozz! – szüksége van a háttértámogatásra azoknak, akik adott esetben akár életveszélyes helyzetekben is dolgoznak.
2. Adakozz! – szükség van az anyagi háttérre, amely nélkül el sem tudnának indulni a misszionáriusok mások felkeresésére.
3. Indulj! – szükség van azokra a bátor emberekre, akik mennek és felkutatják azokat, akik még nem is ismerik Istent.
4. Kapcsolódj! – szükség van a gyülekezetekben azokra a frontemberekre, akik a misszionáriusok ügyeit a gyülekezet elé viszik, akik összehoznak embereket egymással, hogy még több emberhez eljusson a jó hír.

 Téged Isten hogyan akar bevonni ebbe a munkába?

2018.12.02. Révész Lajos – ÉLET vég nélkül!

Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Titusz 2:11-14

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

·           Valahányszor átválogatjuk a ruhásszekrényt, és túladunk idejemúlt ruhadarabokon, vagy ha régi autókkal teli roncstelepek mellett megyünk el, önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk, hogy az egykor oly áhított autó vagy ruha, amiért hajlandóak voltunk sok mindenről lemondani, valóban megérte-e. Hasonlóképpen van ez más jellegű vágyainkkal is. Nem állunk-e ott végül üres kézzel, miután megkaptuk, amit annyira akartunk, amiért képesek voltunk annyi mindent beáldozni?

·           Mi az, ami már itt igazán boldoggá tesz minket, és mi az, ami lehetővé teszi, hogy nyugodtan, félelmek nélkül menjünk majd el, amikor eljön az ideje, ebből a földi életből. Pál apostol Tituszhoz írt levele arra buzdít bennünket, hogy „megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat” Isten terve szerint éljünk, hiszen amikor valóban életről és halálról van szó, eltörpülnek a világi vágyak. De emberként, ebben a világban élve egyáltalán képesek vagyunk-e Isten terve mellett, szerint dönteni?

·           Magunktól, emberi elhatározás alapján erre képtelenek lennénk. Azonban „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy…”. Isten kegyelme az, amely képes a homályos látásunkat elvenni, és helyén kezelni a világi vágyakat. Ugyanakkor az, hogy vágyunk valamire, még nem jelenti azt, hogy hiábavaló lenne amire vágyunk. Azonban Isten fogja nekünk megmutatni kegyelme által a határt, segít, hogy józanok lehessünk.

·           Ugyan ez a kegyelem tesz képessé arra is, hogy megtagadjuk a hitetlenséget, hogy a nehéz, akár életet-halált érintő helyzetekben is Istenre tudjunk nézni ahelyett, hogy feleslegesen kapálóznánk.

·           Jézus teste azért tört meg a kereszten, hogy megfizesse a hiábavalóságaink, a vágyaink árát, és hogy segítsen valódi célokért élni. Ha ezt elfogadjuk, akkor nemcsak kegyelmet ad, hanem be is fogad minket a családjába. Ezt a kegyelemet várjuk adventkor Jézus megszületésével – de valójában advent, egy Rá való várakozás az egész földi életünk.

·           Befogadtuk már Őt? Amikor itteni életünk vége (bármikor) elérkezik, vajon tudhatjuk, hogy nyugalomban mehetünk el Hozzá – vagy marad a félelem?