Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint
Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész
földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig
valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll,
valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették, és
elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.
ApCsel 11:27-30
Youtube: megnyitás
Isten arra hívja fel a
figyelmünket, hogy lesznek olyan események a mi életünkben vagy a mi
országunkban is, amelyekre készülnünk kell. Isten gyakran figyelmeztet
bennünket, hogy nem lesz könnyű a szolgálat.
Amikor a zsidók nem
engedelmeskedtek az evangéliumnak, a tanítványok Isten hívására elkezdtek a
pogányok felé szolgálni. Szülőföldjüket elhagyva hirdették az örömhírt a
pogányoknak is, és ettől fogva a hatalom sem csupán úgy tekintett rájuk, mint olyan
zsidókra, akik kicsit más vallásúak, mint a társaik. Akik befogadták az
evangéliumot, Istent tekintették legfőbb Úrnak, nem ismerték el a császár
isteni mivoltát, máshogyan kezdtek élni, még az üzleti szokásaik is
megváltoztak. Innentől kezdve nevezik a Krisztust követőket keresztényeknek.
A Krisztust követők
identitása erősebb volt a nemzeti, politikai, gazdasági identitásuknál. Ekkor
kezdődött meg a keresztények üldözése is, akik Jézusért képesek voltak akár az
életüket is odaadni. Az akkori tanítványok kockázatvállalása Isten
iránti engedelmességük bizonyítéka: igent mondtak arra az elhívásra, amely
munkákat Isten rajtuk keresztül akart elvégezni.
Mi méltóak vagyunk a keresztény
névre? Minket mire indít a Lélek? Istennek mely tervei azok, amelyeket
rajtunk keresztül akar beteljesíteni?