2019.03.31. Révész Lajos – A Lélek ereje és a mi erőtlenségünk

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

Róma 8:26-30

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Isten Igéje azt írja, hogy a Lélek esedezik értünk (ha szükséges helyettünk!) „kimondhatatlan fohászkodásokkal”, „mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell” (26.vers). Tudjuk mit jelent fohászkodni? Nem egy gyors reggeli imát, nem egy megszokott, gépiesen betanult versikét. A fohászkodás mögött odaszánás és erő van, a Mindenható Isten ereje, amit nekünk is kínál! Ez a miénk lehet akkor is, ha emberileg erőtlennek érezzük magunkat. Egy dolog azonban kell hozzá: a mi döntésünk és odaszánásunk. Ha ezt nap, mint nap megtesszük, és azt az utat járjuk, amit Isten szánt nekünk: a megigazulás útját, akkor meglátjuk az Ő dicsőségét és az erőtlenségünk helyét átveszi a mindent (minket, és rajtunk keresztül másokat is) átformáló erő.

„A megszentelődés útja olyan egyenes és világos, hogy még a legegyszerűbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi.” (Spurgeon)

 A Szent Szellem az, Aki megerősít, azáltal, hogy „eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14:26) Eszünkbe juttatni csak azt lehet, amit egyszer már hallottunk, vagy megtanultunk.

Szánjuk hát oda életünket arra, hogy a lehető legjobban megismerjük Őt, aki a legjobban ismer minket! És akkor megtörténik a csoda. Talán úgy érezzük, hogy már mozdulni sem bírunk, de Isten Szelleme hirtelen szárnyakra emel, gondolatokat ad, és szavakat a szánkba, ha kell. Így ragyogtatja fel bennünk, rajtunk az Atya Isten dicsőségét, de legtöbbször nem az általunk előre megírt forgatókönyv szerint. 

Ez a ragyogás egy álmos hétfő reggelen kezdődik…