2019.03.24. Kovács Dániel – Isten fiai, akik az Isten dicsőségét képviselik a világban

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.

Róm 8.18-25

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

A világ ugyan várja Isten eljövetelét és az örömhírt, ugyanakkor az emberek sokszor vagy nem fogadják el az evangéliumot, vagy a hívők lelepleződését, egyenesen bukását lesik. Ennek ellenére hirdetnünk kell az örömhírt, függetlenül a hallgatóság fogadókészségétől.

A világban ért megpróbáltatásokat Isten gyermekeiként el kell viselnünk. De ez a szenvedés össze sem hasonlítható Isten dicsőségével. S valóban szükséges a lepel, amely ezt a dicsőséget takarja, hiszen Isten teljességét ebben a halandó testben nem tudnánk elviselni.

A teremtett világ hiábavalóságoknak van alávetve: ki van téve természeti elemeknek, öregedésnek, betegségeknek. Az Ige alapján azonban élő reménységünk van arra, hogy meg fogunk szabadulni. De ahogy Ábrahám sem érte meg, hogy Isten nagy néppé teszi leszármazottait, mi sem feltétlenül látjuk meg minden reményünk beteljesedését. Ez azonban ne törje meg hitünket, hiszen ilyen helyzetben is tudnunk kell áldani Istent, és megtartani reménységünket.

2019.03.17. Révész Szilvia – Legyőzni a kárhoztatást

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!”. Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

Róma 8:1-17

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Vádló vs Pártfogó

Isten előtt nincs kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztusban hisznek, az ördög ennek ellenére folyamatosan vádol. A célja a megtévesztésünk, aminek a végső következménye, hogy elhisszük a hazugságait és megváltozik az identitásunk. Másrészt ezzel leköti a gondolatainkat, elterel Isten akaratától.

A Szentlélek is megítéli bennünk a bűnt, ezért lehet az a félelmünk, hogy a helyreállítással próbálunk szembe menni. Sokszor így esünk kelepcébe és adunk teret a vádlásnak. Tisztában kell lennünk hát azzal, mikor támad a sátán (Vádló) és mikor jön a feddés Istentől (Pártfogó).

A Vádló kárhoztatása lesújt, rombol, elbizonytalanít, védekezésre késztet, így mi magunk is vádlóvá válhatunk. Tisztában van azzal, hogy kárhoztatása nem áll meg Isten előtt, de neki elég, ha az életünket fel tudja forgatni.

A Pártfogó felemel, megoldást mutat, épít, biztonságot ad. Az a vágya, hogy helyreállítson, a kegyelemben, Isten akaratában járasson.

Utasítsuk hát el a kárhoztatást, bárkitől jöjjön is! Isten Szelleme, ha figyelünk a hangjára, vezetni fog bennünket ebben is, és vezetni fogja az életünket, mert: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai.” (Róma 8:14)

2019.03.10. Kovács Dániel – A belső ember győzelme a bűn felett

Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Róm 7.14-25

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Ez az igazi öröm!

A bűn természete bennünk van, tagjainkban dúl. Pál ezt írja le, megvallva, hogy noha hosszú hívő múltja van, még sincs benne semmi jó, folyamatosan vívódik belül emberi – testi - és Istentől kapott – lelki - természete. Ezt a vívódást mi is átéljük nap, mint nap. Ne játsszuk el a szentet, hiszen mindegyikőnknek vannak napjai, amikor ugyan tudjuk, hogy mi a jó, mégsem azt tesszük, hanem a bűnöset, a rosszat választjuk. Ezért kell rendszeresen „lelki nagytakarítást” végeznünk. Noha jöhet kívülről is támadás, ha őszinték vagyunk, belátjuk, hogy legtöbbször a probléma gyökere bennünk van. Isten újjászült minket, de az emberi test bűn alá van rekesztve. A Sátán is tud a bennünk dúló viharokról, s mivel egyetlen célja az elpusztításunk, mindent megtesz azért, hogy a test győzzön. Akármilyen taktikákat vet be az ördög, ne felejtsük el, hogy Jézus már legyőzte a kereszten! Ebből következik, hogy egyedül Jézus Krisztus tud minket megszabadítani bűnös énünktől, hiszen testünk evilági, így vágyai is evilágiak.

Fussunk neki a harcnak újra meg újra, s álljunk a Győztes Isten mögé.

Tanuljuk meg Páltól, hogy őszintén mehetünk az Úrhoz, s éljünk a számunkra biztosított kegyelemmel.

Isten szeret minket és türelmes. Mindig ott áll mögöttünk, kitárt kezekkel, ami tele van az Ő végtelen erejével, türelmével és szeretetével. És amikor mindezt elvesszük Tőle, megláthatjuk mi, vagy inkább ki lapul a tenyere mélyén. Mi magunk…

2019.03.03. Révész Lajos – A bűn és a törvény hatásmechanizmusa

Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.

Róma 7:7-13

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Mire jó a törvény, ha nem az ment meg?

A Bibliában azt olvassuk, hogy „a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által", más fordítás szerint „a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn" (EFO). Az ige, Isten írott szava, nem bontható fel részeire, úgy kell fogadnunk, ahogy van. De vajon mi van mögötte? Mit jelent mindez?

A törvény olyannyira jó és szükséges, hogy Jézus sem eltörölni, hanem betölteni jött azt (Máté 5:17).

Fontos tehát megismernünk, mire jó a törvény, és azt is, mire nem elég. 

A törvény, bár Istentől való, nem egyenlő Vele. Nem lehet az Atya szívét a törvényen keresztül megismerni, és a törvény betartása nem helyettesíti a személyes kapcsolatot Vele. A törvény azt jelzi, mettől meddig vagyok Isten védelme alatt. Talán korlátoz, de szükségszerű védelmező.  A törvény nem hoz halált, csak megmutatja, hol lehet életben maradni. A bűn hoz halált – a törvény idejében is.

Mindezek ellenére a törvény nem terem gyümölcsöt. Ha meghalunk a bűnnek, mi magunk fogunk gyümölcsöt teremni.

TEHÁT: nem a törvény betartása tesz jóvá, hanem ha átadom az életem Krisztusnak, mert így tudom az Atya szívét megismerni, így jelenti ki önmagát Jézus, aki többet adott, mint a törvény. A vele való kapcsolat termi meg a jó gyümölcsöket a Szent Szellem segítségével.

2019.02.24. Kovács Dániel – Szabadulás a fogvatartótól

Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz. Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben.

Róma 7:1-6

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Azaz, hogyan tartsd meg a szabadságodat

Amikor Isten kivezette népét Egyiptomból, a Tízparancsolatot azért adta nekik, hogy az segítségül legyen a számukra és biztonságos határokat szabjon.

Pál – ahogy az Igében több helyen is – a házasság példáján keresztül magyarázza el meddig érvényesül az életünkben a törvény és hol kezdődik a szabadság.

Amíg a testnek élünk és a törvény hatálya alatt vagyunk, nem tudunk felülkerekedni a vágyainkon, a bűn uralkodik rajtunk. Sokszor józan eszünk ellenére is azt tesszük, ami nem jó. Amikor viszont elfogadjuk Jézus Krisztus egyszeri és végleges áldozatát, Isten elpecsétel magának bennünket és megszűnik a bűn hatalma az életünkben.

Isten törvénye jó és tökéletes. Ne az legyen a célunk, hogy attól akarjunk szabadulni. A cél a bűntől való szabadulás és ehhez az egyetlen út az Úr Jézus. Ha megtaláljuk ezt a szabadságot, többé nem azért próbálunk tisztán élni, mert Isten törvénye parancsolja (ahogy ezt az izraeliták tették), hanem azért, mert nem is akarjuk magunkat bepiszkolni. Pál ettől is tovább megy. Ne csak tiszták akarjunk maradni, hanem törekedjünk is arra, hogy az életünkben Isten dicsősége világítson, teremjünk Hozzá illő gyümölcsöket és árasszuk Krisztus „illatát”!

De aki  a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette,
úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója:
azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jakab 1:25)