"Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. Mert
az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt
vannak; Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent.Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká
lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak;
áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van.
És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja,
akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ
Isten ítélete alá essék.
Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem
igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek
igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit
által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten
dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban
való váltság által, Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit
által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett
bűnöknek elnézése miatt,
Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának
megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki
a Jézus hitéből való.
Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény
által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által. Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a
törvény cselekedetei nélkül.
Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is?
Bizony a pogányoké is.
Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből
és a pogányt hit által. A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol
legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük."
Róma 3:9-31
Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás
Isten előtt nincs igaz ember. De mit jelent igaznak
lenni? Miért lett erőtlen a törvény? Hogyan segített ezen Isten?
„ a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan
meglássuk és felismerjük azokat.” (Róma 3: 20b EFO)
Az üdvösség:
- az a tény, meggyőződés, hogy a Mennyhez tartozom, kompatibilis vagyok a Mennyel,
- a halál pillanatában – mikor a testünk leválik örökkévaló lelkünkről – Isten azt mondja: itt a helyed mellettem!
A törvény:
- utat mutat, de a döntés, a választás a mi kezünkben van,
- jó, de „a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (20.vers RUF)
- A kegyelmet csak ítélet után kaphatjuk meg: magamat kell megítélnem (ráébredek bűneimre, felismerem méltatlanságomat) → bűnvallás → kegyelem.
A kegyelem:
- emlékeztet arra, honnan jövünk, de nem hagyja érvényesülni múltunk következményeit,
- megérteti velünk a törvényt, s így segít belső meggyőződésből betartani azt,
- szeretetteljes, de igazságos (hisz ismeri a törvényt),
- ha engedjük szívünkben dolgozni, nem csak „reggeli ébresztő”, hanem „egész-napos kísérő”,
- nem külső törvény, hanem belső kapcsolat Istennel,
- felkészít a Vele való találkozásra.
- Isten a törvény nélkül is elfogadhatóvá tudja tenni az embert → ez a kegyelem.
- Isten a törvény felett áll! A kegyelemmel nem eltörölte a törvényt, hanem más utat talált hozzá.
- Isten sohasem vádol, csupán bűnvallást vár – cserébe adja kegyelmét.
- Ha Isten minket kegyelmébe fogadott, nincs jogunk nekünk másokkal kegyetlennek lenni!