A
vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad
magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta
nekik:
Azután
így folytatta: Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának:
Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a
vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent,
elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó
életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a
vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött
annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat
legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is,
amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor
magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben,
én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz,
és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná,
mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az
apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott,
nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá:
Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy
fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a
legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És
vigadozni kezdtek.
Az
idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz,
hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és
megtudakolta tőle, hogy mi történt. A szolga így felelt: A
testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben
visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja
kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az
apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg
parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy
mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te
fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott
borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és
mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt
és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
Lukács
15:1-3; 11-32
YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás
Különleges korban élünk, ahol sokszor nehéz eligazodni. Minden szempontból nagy a káosz körülöttünk. A „nyitott ajtó” kifejezés hallatán sok gondolat eszünkbe juthat: Nyitva van az ajtó, de ismerjük-e? Be merünk-e menni rajta? A félig nyitott ajtó félig csukva van? Mi szűrődik ki onnan? Hívogató-e?
Az egyik, talán legszemléletesebb tanítás a Bibliában
a tékozló fiú története, ahol az atya előre kiadta fia örökségét. Nem
kérdőjelezte meg, hogy fia mit akar tenni. Nem korlátozta, és nem is
kárhoztatta. Mennyei Atyánk épp így bánik velünk, szabad akaratot ad, nem
erőltet ránk semmit.
Akárcsak a történetbeli atya, Isten is szüntelen
kémleli az utat, vajon megpillant-e bennünket közeledni. Nyitott ajtóval vár, s
bár lehet, hogy át kell lépnünk a szégyen küszöbét, a kegyelem segít
büszkeségünket levetve belépni Isten jelenlétébe. Szembenézni az Atyával pedig
maga a reménység a helyreállásra.
Isten mindent tud rólunk, mégis szeretné, ha mi magunk
mondanánk el neki szívünk minden titkát. Olyan szeretet van benne, mely által
mindig van lehetőség hozzá hazatérni. A nyitott ajtó pedig nem más, mint Jézus
áldozata.