2019.12.22. Révész Lajos – Alaptanítások 6. – Kegyelem

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János 1:14

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.”  Efezus 2:8

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Zsidók 4:16

„De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja”.” Jakab 4:6

„És arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.” Titusz 2:12

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Jézus a kegyelem küldötte, maga a testté lett Ige. Közöttünk lakott, azaz sorsközösséget vállalt velünk, emberekkel. Megismerhetővé vált, osztozott terheinkben és megoldást kínált. Dicsősége láthatóvá válik azok számára, akik hajlandók megbánni bűneiket és elfogadni a kegyelem örömmel és szeretettel nyújtott ajándékát. A kegyelem nem teszi meg nem történtté a bűnt, azonban könyörületességgel és igazságossággal elengedi a megérdemelt büntetést. Kegyelmet azonban csak az kaphat, aki már megítéltetett. Az veheti át, akit a Szent Szellem átvilágít. Aki be- és felismeri bűnös voltát, s bűnbocsánatért Istenhez fordul. A kegyelemmel minden ember, kivétel nélkül élhet. A Sátán hazugsága, hogy van olyan bűn, amire már nem vonatkozik a kegyelem, de Istennél ez egyszerűen nem így van. Kijelentés van a kegyelemről, s ebbe bárki belekapaszkodhat, akkor is, amikor a legmélyebben van! Isten a kegyelembe be-, a bűnös világból pedig ki akar emelni bennünket. A kegyelem nem mentesít minket a nehéz helyzetektől, de segít a mélyére látni, és megérteni azokat. Ez a mai világ kegyetlen, tele van gonoszsággal. Rajtunk áll azonban, hogy élünk-e Isten kegyelmével.

2019.12.01. Révész Lajos – Alaptanítások 4. – Isten léttere – A menny

Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” János 6:51

Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” Erre azt mondták neki: „Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?” Jézus így válaszolt nekik: „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.” Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!” Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan. Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Máté 19

„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté 18:3

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 1János 3:2

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsidók 11:1

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

A keresztények szerint a legjobb hely a menny, amely az üdvösség helye. Ez az a hely, ahol Isten üdvözli azokat, akik még itt a földön, ahol nem láthatjuk Őt, hit által megragadták. Jézus Krisztust megismerve csatlakoztak az Atyához és hit által a bűn alól – amelyben itt vagyunk a földön – előre elfogadták Isten felmentését.

Az eredeti terv szerint az ember a mennyből kapta a küldetéséhez szükséges erőforrásokat, azonban ezt a szálat a bűn elvágta, ezért éhezik a lelkünk itt a világban. Sokan bármit „megesznek” azért, hogy csökkentsék ezt az éhséget, ugyanakkor nincsenek teljesen tudatában annak, hogy mire van ténylegesen szükségük. A világ próbál megetetni minket, miközben – akár egy tápértékkel nem rendelkező rágógumi – csak az éhségünket fokozza, újabb és újabb vágyakat ébresztve bennünk. A lelkünk éhségét kizárólag a mennyei táplálék, Jézus Krisztus tudja csillapítani.

Ahogyan egy idegen országból is csak érvényes okmányokkal tudunk hazatérni, a mennybe is csak akkor léphetünk be, ha annak állampolgárává váltunk. A belépési jogosultságunkat Jézus Krisztus igazolja. Fontos, hogy nem mindenki jut be a Mennyek Országába, aki szóval elfogadta Jézust, ugyanis a szabályozókat nem mi határozzuk meg, nem mi állítjuk ki a belépésre jogosító dokumentumokat. Ne csak szájjal, hanem tetteinkkel, egész életünkkel képviseljük a mennyet!

Voltak, akik még földi haláluk előtt beláthattak a mennybe, azonban a mi életterünk nem rendelkezik olyan szavakkal, amelyek érthetően leírnák, hogy mi történik ott. Nem sokat tudunk hát a Mennyek Birodalmáról, és még az is felfoghatatlan. Az viszont biztos, hogy egyetlen út vezet oda: Jézus Krisztus. Akik elfogadták a kegyelmi ajándékot, mind a Mennyek Birodalmába tartanak. Lélekben már a menny polgárai vagyunk, itt a földön pedig már csak testben vagyunk – ez a hívő élettér.

2019.11.24. Bödő Sándor – Alaptanítások 3. Megváltás – Ki, kiket, hogyan és miért?

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.

Kolossé 1:12-22

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

·        A megváltás az jelenti: kifizetni az árat valamiért. A Sátán azt gondolta, hogy amikor megölte Jézust, az örököst, akkor övé lehet a hatalom. Krisztus azonban legyőzte a halált, s egyúttal vérével az árat is kifizette bűneinkért: megváltott minket. A Fiú a megváltás pillanatában - emberi léptékben mérve - kifizethetetlen mennyiségű számlát rendezett helyettünk. Mindezt nem a cselekedeteinkért tette, hanem kegyelemből.

·        A megváltást a szerető Isten találta ki számunkra, bűnös emberek számára. Noha kezdetben úgy tűnt, csak a zsidó nép élhet vele, Krisztus ezt mindenkire kiterjesztette, aki Őbenne hisz. Ahhoz, hogy valaki a Mennybe kerüljön, élete során az útelágazásoknál a jó döntéseket kell meghoznia – ezek nem eleve elrendelt dolgok. A döntésed azon múlik, hogy adott pillanatban mit látsz a szemeddel, s a hited erre mit mond. A hited pedig össze tud kötni a Szent Szellemmel, akit pártfogóul elküldött az Atya, hogy miután Jézus elment, akkor velünk legyen és elvezessen bennünket a teljes igazságra.

·        Sajnos a Sátán hatalma napról napra nő, mivel egyre több ember dönt mellette öntudatlanul. Egyedül Isten tud megszabadítani minket. Emlékezzünk erre akkor is, amikor az élet hullámai elborítanak teljesen! Két világ feszül egymásnak: a bűnös világ tettei mögött az ördög eszközrendszere van, a Jézusba vetett hit vértjével küzdők mögött pedig Isten áll.

·        Mit jelent akkor az eleve elrendelés? Isten előre elhatározta, hogy aki Jézus Krisztuson keresztül megy hozzá, azt ki nem veti! A megváltás mindenkié, aki elismeri Istent, mint fenséget, mint Teremtő és Megváltó Istent, akinek az volt a szándéka, hogy ne kárhozzunk el.

·        Nem a cselekedeteink számítanak -akár elrontottunk eddig valamit, akár valami nagyon jót tettünk-, hanem hogy milyen indulat van a szívünkben. Ragaszkodjunk ahhoz az indulathoz, hogy Krisztusban szabadok vagyunk! Szabadok a bűn minden egyes részétől! Szabadok a félelemtől! Szabadok a lélek fájdalmától! Arra vagyunk elhívva, hogy szentekként Őt dicsérjük szóval és cselekedettel, így mutatva meg Őt a világnak!

2019.11.17. Révész Lajos – Alaptanítások 2. – Sátán, kárhozat, pokol. Mítoszok és valóság

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, 21és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; 28mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Lukács 16:19-31

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Keresztényként is sok harc, nehézség és próba vár ránk, csak aki mindvégig kitart, és győz, az mehet be Isten országába.  De vajon ki ellen kell harcolnunk? Miért van az a sok próba? A hívők nem mind boldogok, és tehermentesek? Hogy lehet az, hogy szinte indokolatlanul nyomást érzünk magunkon, s a gondolataink szanaszét járnak?

Akár hiszünk benne, akár nem: egy csatamezőre születtünk – Isten és a Sátán csatájába. Isten és a Sátán  közötti küzdelem állandó, de fontos tudni, hogy nem egyenlő ellenfelek. Bár a Sátán is sok mindenre képes,  Isten messze hatalmasabb minden tekintetben.

Ahhoz, hogy győzni tudjunk, fontos ismernünk az ellenséget is. A Sátán, azaz Lucifer – Hajnalcsillag – fényhozó volt. Mennyei teremtmény, aki fellázadt teremtője ellen. (Isten igazságossága, hogy a mennyei lényeknek is szabad akaratuk van, gondolkodó, tervező lények.) A Menny trónjára vágyott, s mivel azt nem kapta meg, ebben a világban állította fel a trónját.

A Sátán az első emberpárt hazugságával bűnbe csalta, így az ember az örökélet lehetőségét elvesztette. Ha Isten mellett döntünk, és elfogadjuk Jézus megváltását, azonnal célpontjaivá válunk a Sátánnak.

Jézus, amikor elhagyta mennyei otthonát, testben jött el a Földre, látható, érzékelhető módon. A Sátán rejtve érkezik. Minden, ami mögött nincs ott a feltámadás ereje, Jézus: okkult dolog.

Az ember több annál, mintha csak fizikai test lenne. Tudunk érezni fájdalmat testi fájdalom, sérülés nélkül is. Ez a lelkünk fájdalma, és ez bizonyítja, hogy többek vagyunk a testnél. A szellemi lényünk Isten képmása, ami az örökkévalóságig él. A határvonal, ahol a szellemi és a testi lényünk elválik, a halál. Ahova becsatlakozunk ebben a létben, ott fogjuk tölteni az örökkévalóságot is. Amíg itt élünk a Földön, ezt szabad akarattal eldönthetjük.

A Sátán jól kidolgozott csapattal, hadtestekkel dolgozik. Ahol az ember elgyengül, a Sátán annál inkább teret nyer. Akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor nehézségekben vagyunk, amikor a lelkünk szenved. Ha lelki fájdalmainkra elfogadunk valamit a Sátántól, elkerülhetetlenül belekerülünk egy lefelé tartó spirálba. Krisztus nélkül nincs belőle menekülés!

A pokol az a hely, ahol azok vannak, akik Krisztus nélkül fejezték be az életüket. Az örök kárhozat, szenvedés helye. A pokolból belátni a Mennybe, de fordítva nem. Nincs átjárás a két hely között.

Lássuk meg, hogy nem az az ember az ellenségünk, akit a Sátán eszközként használ ellenünk!

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen…”  (Efezus 6:12)

„áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lukács 6:28)

2019.11.10. Révész Lajos – Alaptanítások 1. Bűn – céltévesztés

Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” 

János 16:7-11

Youtube: megnyitás
Hang: megnyitás

Mindenki a bűn alá van rekesztve, nincs kivétel. Istennek valójában nem is a bűnnel van baja, hanem azzal, aki mögötte van: a Sátánnal. Noha a bűnt minden kor igyekszik valahogy megfogalmazni, nem létezik állandó definíció, hiszen időről időre, kultúráról kultúrára változik. Az Ige azonban megadja az egyetlen örök magyarázatot: „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” Isten oltalma azonban csak addig tud jelen lenni az életünkben, amíg hiszünk Benne és elismerjük Őt.

A Halál fullánkja, mérge, tölténye a bűn. A Sátán pedig személyünkre igazítja a töltényt, s a leggyengébb pontunkon kezd ki bennünket. Ez a belépési pont elsőre láthatatlan a külső szemlélő számára, azonban amikor a Sátán ezen keresztül beférkőzik, s elkezdi tágítani a kaput, megsokszorozni a bűnöket, már mások is észreveszik, hogy bűnben vagyunk. A probléma feloldására meg kell keresni a gyökérbűnt. A bűn ellen pedig Jézus vére az egyetlen igazi gyógymód.

Soha ne legyünk elbizakodottak, ne gondoljuk, hogy védelem nélkül majd mi egyedül helyt állunk! A Sátán tökéletesen ismeri a gyenge pontjainkat és tudja, hol támadjon ahhoz, hogy elbukjunk. Mindenkinek vannak ilyen gyenge pontjai. Ha felismerjük ezeket, kérjünk segítséget Istentől! Nincs olyan gyengeségünk vagy bűnünk, amitől Isten ne tudna megszabadítani. Jézus nem csak igazsággal volt telve, amikor eljött közénk, hanem kegyelemmel is.

Ne feledjük: a bűn zsoldja a Halál, amely elválaszt Istentől. Létkérdés, hogy felismerjük a bűnt az életünkben, hogy kikerültünk Isten védelme és oltalma alól. Leplezzük le magunkat a végső leleplezés előtt!

2019.11.03. Eric Maroney – Missziós Nap

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Máté 28:16-20

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

A Biblia: történet Isten missziójáról, küldetés, kinyilatkoztatás, amelynek legfőbb célja, hogy az evangélium mindenhol, mindenkihez eljusson. Isten országa bennünk, hívőkben van, Ő pedig rajtunk keresztül akar üzenni embertársainknak. A misszió Isten szívének a közepe, így tekintsünk hát rá.

„Menjetek el tehát”… Ez nem ugyanazt jelenti mindenkinek, mindenhol, mindenkor!

A misszióban hívőként többféle módon vehetünk részt:

1. Imádkozz! – Fontos része a missziónak. Erre mindenki képes, mindenkinek tennie kell! Vannak helyek, ahová nem lehet fizikálisan eljutni. Oda az imáink által juthatunk el, Isten pedig ott is ott van!

2. Adj! – A missziónak, bárhol legyen is, nagy szüksége van anyagi háttérre. Istennek ugyan nem kell a pénzünk, de használni szeretné a misszió érdekében. Adakozni szintén mindenki tud!

3. Menj! – Isten misztériuma, hogy kit hív el arra a feladatra, hogy valóban útnak induljon, átlépve a határokat- legyen szó országhatárokról vagy nyelvi, kulturális határokról.

4. Maradj! – A mai fiatal generáció gazdasági okokra hivatkozva könnyen elvágja a gyökereit és elmegy. Vegyük figyelembe, hogy Isten hova hívott el minket, és tartsunk ki ott, az esetlegesen nehéz körülmények ellenére is! Lehet, hogy anyagilag nem találjuk meg a számításunkat, de Isten áldása, ami rajtunk keresztül kiárad másokra, mérhetetlen és az örökkévalóságig tart. Ha Isten elhívása nélkül, vagy ellenére elhagyjuk szülőföldünket, szellemi veszteséget okozhatunk hazánknak!

Az Isten által adott missziós feladat akkorának tűnhet, hogy azt hihetnénk, csak egy bolond vállal ilyet. Valójában azonban egyszerű: Isten elhív minket, mi pedig Vele együtt mozdulunk. Ehhez azonban hitre van szükségünk! Ne feledjük: a látás nem mindig jelent hitet is. A hit adja meg a látást. Isten így ajándékoz meg minket.

A misszióval Istennek az a célja, hogy ezt a széthullott világot ismét egybeszerkessze. Kérjük el Tőle, hogy mi a feladatunk ebben a hatalmas munkában!

2019.10.20. Révész Lajos – Péter megtagadja Jézust, avagy: felállás nyilvánvaló bűneinkből

Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!” Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!” Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.” Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Lk 22.54-62

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

A kísértések az emberi élet velejárói, lehetnek kicsik vagy nagyok, de ha kitartunk hitünkben, ellen tudunk állni ezeknek.

Ha jön a kísértés vizsgáljuk meg, hogy mi sodortuk-e bele magunkat abba a helyzetbe, vagy nem. Ha igen, az se keserítsen el minket mélyen. Isten vágya és célja, hogy Krisztus képére formáljon minket. Ehhez sok dolognak meg kell történnie az életünkben. Ha nem mi sodortuk bele magunkat, az Úr akkor is céllal engedi meg azt a helyzetet. Szeretné, ha meglátnánk, mi van bennünk. Akár így, akár úgy, jellemünk formálásra szorul. A Sátán újra és újra kikér minket az Úrtól, hogy kísértések során megrostáljon minket. Ezek az időszakok számunkra érthetetlenek és fájdalmasak, azonban ez is jellemünk formálásának része. Péter elbukott a kísértés során, azonban felállván ebből, Isten egyik legkeményebb és leghűségesebb harcosává vált.

A bukás utáni végkifejlet csak tőlünk függ. Megerősödhetünk a rostálás után, mint Péter, vagy elbukunk a végén és megreked jellemformálódásunk. Ha megkeményítjük szívünket, benne ragadhatunk a bűnben. Ne csüggedjünk, mert Istennek sokkal fontosabbak vagyunk annál, hogy ebben az állapotban hagyjon minket. A munka addig folytatódik, amíg azon a területen meg nem erősödünk.

Ha túl vagyunk egy rostáláson, még ne lélegezzünk fel. A Sátán újabb és újabb támadást fog intézni hitünk megpróbálására, hiszen az ő célja, hogy letérítsen minket Isten útjáról, s kétségek közé állítson minket. A döntés azonban a mienk: a kísértőnek vagy a Mennyei Atyának engedelmeskedünk.

Ahogy Pétert is megkísértette a gonosz, minket is meg fog. Lesznek harcaink, azonban az Úr mellettünk áll ezek megvívása során. Ahogy Jézus Péter bukását is előre látta, a mienkről is tud. A kísértő pedig folyamatosan figyeli, hogy hol és mikor tud ránk támadni, leterelni a megszentelődés útjáról. Vannak kísértések, amelyekre szinte „ráharapunk”: fontos ezeket felismerni, hiszen ezek az ellenség „aranybányái”, ahol sikerét reméli. A kor szelleme és az Ige sokszor ellentétes utat mutat, ilyenkor mindig Isten szavára hallgassunk.

Előfordul, hogy nem látjuk a csapdából való kijutás útját. Ekkor is legyünk erősek abban, hogy Isten kiszabadít és győzelemre visz minket. Isten mindig vezeti és segíti a Hozzá fordulókat, legyünk erősek hát hitünkben!

2019.10.13. Révész Lajos – Elhívás, felismerés, engedelmesség. Hogyan csinálta ezt Péter?

Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

Lukács 5:1-11

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Sokszor úgy gondoljuk, ki kell érdemelni, hogy Isten elhívjon minket valamilyen szolgálatra. Galilea, ahol Jézus elhívta a tanítványokat, az „idegenek földje” volt: Isten népe szerint pedig a galileaiak nem voltak érdemesek, alkalmasak a szolgálatra.

Egy másik tévhit, hogy Isten különleges körülmények között szól csak hozzánk. Jézus egyszerűen, egy átlagos „munkanapon” szólította meg Pétert. Ez legtöbbször a mi életünkben is így történik. Van, hogy olyan átlagos és egyszerű helyzetben szól Isten, hogy el sem hisszük, hogy az Ő hangját halljuk. Jézus egyszerűen és érthetően jelenti ki Isten országát.

Urunk egyaránt látja tökéletességünket és tökéletlenségünket is. Ez utóbbit kipótolja, s megáld minket tudásával, szeretetével. Akár kemény, akár lágyszívűek vagyunk, mindkettőt tudja az Úr használni, mindkettőnek van előnye és hátránya is a szolgálat szempontjából: Isten okkal formált bennünket olyanokká, amilyenek vagyunk, terve van velünk.

Jézus nem csak teljes idejű szolgálókat hív el, hanem részidősöket is. Az Ő követeiként minden munkahelyen és minden területen ott lehetünk. Ne feledjük azonban, hogy az Ő munkatársának lenni veszélyes üzem, s csak az Ő terve járható, a mienk pedig háttérbe kell, hogy szoruljon.

Mindenkinek van elhívása Isten felé, amely azonban lehet teljesen más, mint mi vagyunk, s vihet teljesen más irányba, mint amerre mi menni készültünk. A szolgálatban nemcsak a világ változik majd körülöttünk, hanem mi magunk is. Legyünk bátrak és erősek, s merjünk az Úr felé nyitni!

2019.10.06. Friebert Tibor – Hálaadónap

Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Efezus 5:18-20

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Minden egyes ember, aki találkozott Jézussal, felhatalmazást kapott arra, hogy hirdesse az evangéliumot. Az Ige is erre bátorít bennünket: „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Péter 3: 15b) Hálaadónapon vizsgáljuk meg magunkat, meg tudjuk-e szólítani környezetünket? Betöltjük-e küldetésünket? Fontos ezt látnunk, mert mi vagyunk azok, akik behozhatjuk a gyülekezetbe a jó hírt eddig nem ismerőket – ha bizonyságot teszünk nekik.

De vajon könnyű vagy nehéz hálásnak lenni? Lehet ez akár életforma is? Mennyire kellene ebben hasonlítanom Jézusra? Az ige szerint: „ adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért” (Ef 5:20) Valóban mindenért? Mit jelent ez pontosan? Hiszen vannak olyan megpróbáltatások az életünkben, amelyekre ezt az Isteni parancsot nehezen tudjuk alkalmazni. Ezekért hogyan legyünk hálásak? A választ erre Jézus utolsó vacsorán mondott hálaadása adja meg:

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” (Lukács 22:19-20) Itt Jézus már nem az ételért és az italért adott hálát, hanem azért, hogy önmagát adhatta értünk. Ha van valami, amiért hálásak lehetünk, ez az!

Jézusnak a hálaadás olyannyira életforma volt, hogy később az emmausi tanítványok is erről ismerték fel (Lukács 24:30-31)!

Nehéz körülményeink között pedig így menjünk közel az Úrhoz: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:7-8)  „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jakab 1:6)

Isten pedig soha nem akar rosszat adni!

2019.09.29. Kovács Dániel – A Lélek munkája a gyakorlatban

Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.

ApCsel 11:27-30

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Isten arra hívja fel a figyelmünket, hogy lesznek olyan események a mi életünkben vagy a mi országunkban is, amelyekre készülnünk kell. Isten gyakran figyelmeztet bennünket, hogy nem lesz könnyű a szolgálat.

Amikor a zsidók nem engedelmeskedtek az evangéliumnak, a tanítványok Isten hívására elkezdtek a pogányok felé szolgálni. Szülőföldjüket elhagyva hirdették az örömhírt a pogányoknak is, és ettől fogva a hatalom sem csupán úgy tekintett rájuk, mint olyan zsidókra, akik kicsit más vallásúak, mint a társaik. Akik befogadták az evangéliumot, Istent tekintették legfőbb Úrnak, nem ismerték el a császár isteni mivoltát, máshogyan kezdtek élni, még az üzleti szokásaik is megváltoztak. Innentől kezdve nevezik a Krisztust követőket keresztényeknek.

A Krisztust követők identitása erősebb volt a nemzeti, politikai, gazdasági identitásuknál. Ekkor kezdődött meg a keresztények üldözése is, akik Jézusért képesek voltak akár az életüket is odaadni. Az akkori tanítványok kockázatvállalása Isten iránti engedelmességük bizonyítéka: igent mondtak arra az elhívásra, amely munkákat Isten rajtuk keresztül akart elvégezni.

Mi méltóak vagyunk a keresztény névre? Minket mire indít a Lélek? Istennek mely tervei azok, amelyeket rajtunk keresztül akar beteljesíteni?

2019.09.22. Révész Lajos – Meghökkentő kegyelem

Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hivők, ezt mondva neki: 3„Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.” 4Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5„Én éppen Joppé városában tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 7Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 10Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12A Lélek pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget. Eljött azonban velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 13Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívd át Simont, akit Péternek is neveznek: 14aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 16Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az ÚR Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?” 18Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.”

ApCsel 11:1-18

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Isten szemszögéből nézve mindenki számára el van készítve a kegyelem. Engedjük meg, hogy felnyissa rá a szemünket, hogy ezt a társadalom olyan rétegeinek is elérhetővé akarja tenni, akikre nem is gondolnánk!

Isten gyakran olyan helyre küld bennünket, ami eszünkbe sem jutott addig. Akár amiatt nem mennénk szívesen, mert alkalmatlannak érezzük magunkat, vagy akár azért, mert egyszerűen nincsen kedvünk ahhoz a helyhez, azokhoz az emberekhez – nem maradhatunk meg a magunk bölcselkedése mellett. Miként Péter sem értette, hogy miért kell mennie, de alávetette magát az Úr akaratának, mi sem tehetünk másként.

Istennek engedelmeskedni, neki szolgálni nem egyenlő egy megalázott szolga pozíciójával, hanem inkább felemelő, mert az Ő szolgálatában járhatunk el. Ez adott esetben azt jelentheti, hogy olyan barátokat, kollégákat, rokonokat kell megszólítanunk, akiket legkevésbé sem szeretnénk. Ha azonban visszagondolunk a saját megtérésünkre, akkor láthatjuk, hogy mindannyiunk életében ott volt az az ember, vagy azok az emberek, akiken keresztül megismerhettük Isten kegyelmét. Az ő Isten küldő szava iránti engedelmességük vezetett el minket is Hozzá.

Minél alázatosabbak, engedelmesebbek vagyunk mi magunk, annál inkább megláthatjuk Isten kegyelmét a saját életünkben is.

2019.09.08. Balogh Péter – A szolgálatokhoz való hozzáállás

„Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

Lukács 17: 7-10

Youtube: megnyitás

Hang: megnyitás

Mária és Márta példázatában (Lukács 10: 38-42) azt olvashattuk, hogy Jézus a konkrét sürgés-forgás, szorgoskodás helyett arra bíztatja Mártát, hogy Mária példáját követve üljön oda a lábához, és hallgassa, hogy mire akarja tanítani. A fenti igeszakaszban ezzel szemben fáradhatatlan szorgoskodásra szólít fel bennünket Jézus. Mi tehát az igazság? Valójában mit vár tőlünk? 4 konkrét üzenete van a számunkra:

1.   Míg Mária és Márta esete a megtérésről szól, arról, hogy a mindennapi élet feladatai miatt ne menjünk el az üdvösségünk mellett, a fenti igeszakasz a már megtért emberről, aki örül az üdvösségének, amelyet már senki nem vehet el tőle, és Isten nagy tervének eszközeként szakadatlanul szolgál;
2.   A szolgának nem jár jutalom. Mi a világmindenség Urát szolgáljuk, aki maga a szeretet, és ez már önmagában is jutalom;
3.   Valójában nem is tehetünk mást, mert olyan, hogy a „magunk urai” lennénk valójában nincsen. Vagy Istennek szolgálunk, vagy a bűnnek;
4.   Az igeszakasz folytatásaként (Lukács 17:11-18) szembesülhetünk az emberek hálátlanságával, amikor 10 meggyógyult leprásból csak egy jön vissza megköszönni Jézusnak a segítséget. A legkiválóbb szolgát, Jézust követve meg kell tanulnunk természetesnek venni, hogy nem lesznek hálásak a szolgálatainkért.

Hallgassuk meg a tanítást, hogy részleteiben is megérthessük az üzenetét, és igazán jól tudjuk végezni szolgálatunkat!