2020.08.23. Kovács Dániel – Megtérés megtart, megkeményedés elveszt

 Jeremiás 18. és 19. rész fazekas példája

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

 Az Úr a fazekas agyagot formáló munkáján keresztül mutatja meg, hogyan is működik az Ő akarata az életünkben…

 Isten általi megmunkálásunk fogantatásunktól halálunkig tart.

Ádám és Éva bűnbeesésétől kezdve minden ember bűnben fogan, nem vagyunk már olyan tökéletesek, mint ők voltak a teremtéskor. Bár a világ a pusztulás felé tart, Isten az embert meg akarja menteni, sosem mond le róla. Ismétlődő üzenete is az Jeremiás könyvében, hogy térjünk meg bűneinkből, térjünk vissza Hozzá, mert csak így menekülhetünk meg. A menekülés útja mindenki számára elérhető, de a mi döntésünk, hogy rálépünk-e erre az útra. Ezt a döntés nap, mint nap meg kell hoznunk.

 Miként az edény sem dönthet arról, hogy hogyan készül, úgy nekünk is engednünk kell, hogy Isten formáljon minket, életünk bármely szakaszában.

Hiába gondoljuk néha azt, hogy selejtesek vagyunk, sosem lehetünk olyan rossz állapotban, hogy Isten ne tudna bennünket értékes és hasznos „edénnyé” formálni, és dicsőségére használni. Ha szétcsúszik is az életünk, nagyon fontos, hogy akkor is maradjunk a fazekas korongján, vagyis Isten kezében. Hiszen amíg ott vagyunk, van újrakezdés. Ha saját fejünk után megyünk, könnyen megkeményedhetünk, és Isten formálása fájdalmassá válhat számunkra.

De ne feledjük, Isten nem pusztulást akar, hanem életet! Ha látja megtört, alázatos szívünket, szívbéli bűnbánatunkat, hajlandó még halálos ítéletét is visszavonni, ahogy Ninive lakóinak is megkegyelmezett.

Maradjunk tehát a fazekas korongján, kapaszkodjunk Istenbe, mert akkor az Élet vár ránk.

2020.08.16. Révész Lajos – Nincs kegyelem?

 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű. A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük elhomályosodik, mert nincs fű. Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, URam! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be? Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket! Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. Én így szóltam: Ó, Uram, URam! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. De az ÚR ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik. Azért így szól az ÚR ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! - De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük. Az a nép is, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését. Mondd el nekik ezt az igét: Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal, és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást. Ha kimegyek a mezőre, látom a fegyverrel megölteket, ha bemegyek a városba, látom az éhségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek! Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! Elismerjük, URam, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. A te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!

Jeremiás 14. rész

YouTube: megnyitás
Hang: megnyitás

Téves az az istenhit, amikor valaki azt gondolja, hogy ha hisz Istenben, nem érheti semmi baj. Isten nem ígérte ezt erre a Földre, a mennyei élet lesz majd ilyen. Tévedés az is, ha az ember azt gondolja, hogy amikor baj éri, Isten elfeledkezett róla. A hívőket is érik megpróbáltatások, ilyenkor hitük elbizonytalanodhat (pl. betegség, baleset, halál, anyagi nehézségek). Isten azonban nem a mostani életre készít fel minket, hanem az öröklétre.

Ahogy egy szülő sem, úgy Isten se engedheti meg, hogy gyermeke mindig és örökké figyelmen kívül hagyja a tanácsait. Többféleképpen is jelez nekünk, ha letértünk a helyes útról, akár az igén, akár körülményeinken keresztül. De sose a vesztünket akarja: türelmes hozzánk! Ha azonban következetesen ellentmondunk neki, haragra gerjed, s megítél. Isten ilyenkor teljes valóságában látja a dolgokat. Nem tudjuk kimagyarázni magunkat, nem tudunk elbújni, s bizony cselekedeteink által kikerülhetünk a kegyelem védelme alól.

 A mai világ ellopta tőlünk ennek a kegyelemnek az ízét. Nem értik az emberek, mi mindent jelent ez, ezért nem is kívánják, s nem is adják.

De Krisztus által ma még tart a kegyelem! A holnapot nem ismerjük, ezért nem szabad halogatni a változást, a döntéseket, ha szeretnénk kegyelemben élni.

2020.08.09. Révész Lajos – Újrakezdés

 

Tudom, URam, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit! Fenyíts minket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokra, akik nem tudnak rólad, és a népekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megemésztették Jákóbot, végleg megsemmisítették és elpusztították lakóhelyét!

Jeremiás 10:23-25

YouTube: megnyitás

Hang: megnyitás

Néha az életünk, a rossz döntéseink következményei miatt elkezd áttérni a „B” vágányra, ami nem jó irányba visz. Ebben az állapotban volt épp Izrael népe is, amikor Isten elküldte hozzájuk Jeremiást, akit nem a tapasztalata miatt választott ki az Úr –hiszen nagyon fiatal volt-, hanem engedelmes szíve miatt. A próféta tisztában volt azzal, hogy „az ember nem ura élete útjának, és aki azon jár, nem maga irányítja lépteit!” Jeremiás 10:23. Vagyis minden perce a Teremtőtől függ. Izrael nagyon messze volt ettől a felismeréstől. Átlépte azt a határt, ami Isten védelme és az „átok földje” között húzódik, így nem kerülhette el az ítéletet.

Isten Igéje a védelem. Ha azon „kívül” cselekszünk, Ő megengedi, hogy viseljük a döntéseink következményeit. A bűn következménye minden esetben az, hogy elkezd megkeményedni a szívünk. Ilyenkor Isten mindig elküldi hozzánk „prófétáját”, a „kiáltó Szót”, az Igét. Lehetőséget ad a megtérésre. Ha nem élünk ezzel, ítéleten és összetöretésen keresztül még megmenthet minket az örök haláltól.

Jeremiás szolgálata Isten általi leleplezés volt. Atyánk minden nap megkérdezi tőlünk: „Mit akarsz kedves népem...?” Jeremiás 11:15. Tartsunk ilyenkor komoly önvizsgálatot és ha szükséges térjünk meg a téves útról!

2020. 08. 02. Révész Lajos – Ki szolgálhat Istennek?

Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt. Őhozzá szólt az ÚR igéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében, továbbá Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt. Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR. Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!

Jeremiás 1,1–10

 

YouTube: megnyitás

Hang: megnyitás

A kor, amelyben Jeremiás élt, hasonlít a miénkhez. Siralmas állapotban volt Izrael: az istentiszteleti szertartások látszólag előírás szerint folytak, de akik a rendszert működtették, még a törvényt is képesek voltak tűzbe dobni, hogy ne derüljön ki a romlottságuk. 

Isten ebben a zűrzavaros történelmi-politikai helyzetben egy fiatal fiút választ. Nem volt egyszerű a szolgálata, de Isten már az anyaméhben úgy formálta, hogy alkalmas legyen a feladat betöltésére. Minket is olyan képességekkel ruházott fel, amelyek révén meg tudjuk tenni, amire hív. Már születésünk előtt a sejtjeinkbe írta tökéletes tervét, és érintése révén ezt aktiválni is tudja. 

Fiatalkorunkban energikusabbak és lázadóbbak vagyunk, nagyobb az igazságérzetünk, és képesek vagyunk bármit odaadni ezért az igazságért. De mikor van meg igazán az élethez való bölcsességünk? Ekkor még nem, de ami hiányzik, azt Isten kipótolja, csak induljunk el. 

Minél kiélezettebb a helyzetünk, annál nagyobb szükségünk van arra, hogy valaki megmondja, mit tegyünk. Ma ilyen a világ: minden igazságot megkérdőjeleztünk. De Isten átlátja az egész rendszert. Amit ő mond, nem mindig fog egyezni azzal, amit a külső rendszer jónak tart – ám ha Isten valamit kimond, nem érdemes mérlegelni. 

Lehet, hogy az utunk gyomlálással, pusztítással, rombolással kezdődik, mert ki kell tennünk az életünkből valamit, hogy ami fontos, életteret kapjon. Nem lehet a romok között elültetni a palántákat. Izrael – országunkhoz hasonlóan – látszólag reménytelen helyzetben volt. De nincs reménytelen helyzet Istennél, Ő tud gyógyulást adni.