Ügyeket hivatalokban intézünk. Isten a „Nagy Ügy”
intézésére két hivatalt hozott létre: az egyházat, és a házasságot. A kettő
szorosan összekapcsolódik, ugyanis a házasság – a házastársi kapcsolatok által
- tulajdonképpen Krisztus és az egyház kapcsolatának bemutatása. „a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az
egyháznak" (Efezus 5:23)
A házasság célja, hogy cselekvő formában mutassa be az
evangélium titkát: az eggyé-válást, a szeretetet, az elköteleződést. Még
egyszerűbben szólva: tiszteld a férjed, szeresd a feleséged. Ez „A Nagy Ügy.”
A családban megélt evangélium. Ezt akarja lerombolni az ellenség. Mert ha ez
sikerül neki, keresztényként nem tudunk hitelesek lenni a világ előtt.
Az ellenségnek pedig, (aki „...nem test és vér ... hanem
erők és hatalmak, a sötétség világának
urai és a gonoszság lelkei, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Efezus
6:12))olyan
eszközei vannak, mint a megosztottság, amiből könnyen lesz elszigetelődés,
szeretet helyett önszeretet, elköteleződés helyett pedig passzivitás.
„A tolvaj azért jön, hogy
lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben
éljenek.” (János 10:10)
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Tekintsünk példaként egy tojást: eredetileg arra teremtetett, hogy a védett fészekben egy szárnyakkal megáldott madár fejlődjön ki belőle. Ha a tojást a fészekből kivesszük, és az eredeti tervtől eltérően használjuk fel, akkor lehet belőle rántotta, arcpakolás, dekoráció, de ezek csak rövidtávra hoznak örömet és megelégedést.
Vizsgáljuk meg most magunkat: Isten úgy hozott minket be ebbe a földi létbe, hogy már kész terve volt számunkra. Ha ezt felismerjük és odaszánjuk magunkat, akkor bizony saját gondolatainkat és akaratunkat alá kell vetnünk Istenének. Ha ezt megtesszük, s befogadjuk Jézus Krisztust a szívünkbe, akkor bizton számíthatunk rá, hogy az Ő védelmében növekedhetünk. A törvény megmutatja a bűnnek súlyát, a kegyelem azonban védett környezetet ad. A kegyelem fészkében pedig szárnyaink nőhetnek, amikkel oda repülhetünk, ahol Isten látni és használni akar minket. Ha tehát új életet kaptunk, szánjuk oda tagjainkat a szolgálatra!
Mit mondjunk tehát?
Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik
meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi,
akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A
keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus
feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha
ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk
vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen
tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában
álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert
aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki
feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik
rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt
az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek,
de éltek Istennek Krisztus Jézusban!
A lelkünk örökkévalónak teremtetett, nem mindegy tehát, hogy ezt
az örökkévalóságot hol töltjük el: vagy Isten mellett a Mennyországban, vagy az
Istentől örökké távol, a Pokolban. A bűneinkért járó ítélet: örök halál. A
halálra az embernek nincsen ellenszere. Életünk során több utat is
választhatunk, de csak egy út vezet az örök életre: a Jézus Krisztusba vetett
hit. Az örökkévalóságot csak itt a földön tudjuk megszerezni. Isten a megoldást
egy útban rejtette el: a szeretet Krisztusban testté lett, és a legmesszebb
ment el a szeretetben – halálra adta magát a bűneinkért cserébe. Ha Krisztusban
meghalunk bűneinknek, minket sem vádolhat már a sátán, és Isten teljesen
tisztának lát. Miként Krisztus feltámadt, vele együtt fogunk mi is feltámadni. A
bűneink miatti megszomorodásunk egyben azt is jelenti, hogy ez összetör minket.
Sokakat épen ez riaszt el attól, hogy szembenézzenek bűneikkel, mert félnek
attól, hogy ez majd összetöri őket. A sátán éppen azt akarja velünk elhitetni,
hogy összetörtségünkkel egyben a dolgok végére is érkeztünk. Éppen ellenkezőleg
van: ez az örök életünk kezdete lehet. Ha meghozzuk a döntést, hogy elköteleződünk
Krisztus mellett, mert megváltott minket, már itt a földön megkezdjük örök életünket.
Ennek az elköteleződésnek a külső megnyilvánulása a bemerítkezés. Miként Jézus
is bemerítkezett – bűntelen léte ellenére – példát adva nekünk Isten iránti
engedelmességből, mi is ezzel adjuk bizonyságát annak, hogy Istenhez tartozunk
már, és tudhatjuk, hogy az Ő szemében már teljesen bűntelenek vagyunk. Egyben
kifejezzük, hogy Őt szeretnénk követni,
Neki szeretnénk engedelmesek lenni.
Ahogyan tehát
egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden
emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a
világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál
Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő
pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi
ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten
kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus
kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az
első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba,
a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása
miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják
a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az
egy Jézus Krisztus által. Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára
kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet
megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy
az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. A törvény pedig közbejött,
hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben
kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is
az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Egy ember által jött a
bűn a világba, de nem csak Ádám bűne, hanem a mi saját bűneink is elválasztanak
minket Istentől. De van egy ember, aki egyben Isten is, aki elvégezte, hogy a
bűneink ellenére szabad utunk legyen a Mennyországba. Csakis őáltala lehet az
Atyához kerülni. Az ő neve:Jézus Krisztus.
Nagy az Isten kegyelme,
még mi is beleférünk! De miért is van erre szükségünk?
Az emberiség
történetének kezdetén az első emberpár bűnbe esik, szakít a tiltott
gyümölcsből. Bár Éva érinti elsőként a gyümölcsöt, a felelősség mégis Ádámé,
hiszen ő volt az első ember, akire Isten rábízta a Földet minden teremtményével
együtt. De mielőtt gyorsan ítélkeznénk, s azt gondolnánk, hogy mi ebbe a hibába
nem estünk volna bele, torpanjunk meg egy pillanatra: mi vajon ellenállunk-e a
kísértéseknek? A kívánatos gyümölcs (kísértés, bűn) illata elnyomja a halál
illatát…A bűn zsoldja a halál! Egy ember cselekedete kiterjesztette a halált az
egész emberiségre. Jó hír azonban, hogy egy ember engedelmessége, a testet
öltött Fiúé ugyanerre az emberiségre kiárasztja az Atya
kegyelmét is. Fizikai testünk meghal, azonban lelkünk örökké élhet, ha
elfogadjuk Isten kegyelmi ajándékát, ha hiszünk a Fiúban. Ez a kegyelem emberileg
nézve nem igazságos, bűneinket sosem tudjuk lemosni, erre egyedül Jézus
kereszten kiontott vére képes. Ahelyett, hogy ádámi mivoltunkra hivatkozva
felmentjük magunkat vétkeink alól, igyekezzünk Jézusban maradni, a Földön Őt
képviselni, s ha szívünk meggyengül, maradjunk tudatosan szoros kapcsolatban az
Úrral, aki segítségére siet azoknak, akik erre kérik Őt!